Mi a véleményetek ha valaki "háziasszony". Nincs munkahelye, a család a férje fizetéséből + családi pótlék él. Elfogadható vagy lenézitek érte?

Nekem fél évig nem volt munkám, a férjem jól keresett, ő mondta, hogy ne vállaljak el akármit. Végül kaptam egy kifejezetten jól fizető állást és utána én vetettem fel, hogy ő maradjon itthon, mert az utóbbi években eléggé kikészült a munkahelyétől.

Én a házimunkát nem csípem annyira, így mindkettőnknek megfelel, mert ő szívesen megcsinálja, viszont nekem ezzel így nem kell foglalkoznom.

Az is felmerült, hogy ha lesz gyerek, akkor ha megoldható, hogy egy év után visszavegyenek, akkor utána ő maradna itthon a gyerekkel. Ezt az alapján döntjük majd el, hogy a későbbi szülés környékén éppen ki keres jobban. Ha ő, én maradok itthon, ha én, akkor ő (mármint a kezdeti egy év után).

Akik itt pélazóskodnqk hogy mi lesz ekkor meg akkor csak annyit tudok mondani hogy nekünk is meg szerintem a legtöbb olyan családba ahol a nő otthon van azért nem keveset keres a férj és vannak ingatlanok, min 10 20 millás bankbetét és biztositas ami kb szintn 10 milla körül fizet. Ha válas van m minden feleződik. És atbt meg nyugdijjárolékot is fizetni szoktuk plusszba .gondolom a többi háztartásbali is.

Én eleve 1 házzal meg 1 lakással és 12 millió fttal rendelkeztem mikor házasságot kötöttünk.

Attól függ, mi a nő és a férfi igénye.

Ha a nő elvan otthon mint befőtt, háztartás, olvasás, aerobic, a férjnek elég ez, akkor minden oké.

Ha a nő másra is vágyik, mint hogy 1 embernek megfeleljen, sikereket akar elérni, érezni, hogy fontos ember aki ért valamihez, a férfi pedig vele egyenrangú társat szeretne, akkor a nő is dolgozik.

Aki meg azt írta, csak az irigyek nézik le a háztartásbeli nőket, buta mint a sár.

Nekem fura lenne ha a férjem keresne meg mindent. Mármint fura lenne sorolgatni hogy hány lakásom van meg mennyi pénzem, amikor tudom, hogy a férjem tett értük valamit, én meg közben sütit sütöttem és padlót viaszoltam.

Nem vagyok egy karrierista, van gyermekünk, itthon vagyok vele GYED-en, majd visszamegyek dolgozni ha letelt a két év GYED. Nekem fontos, hogy én is részt vegyek a családom életének MINDEN pontjában.

Mi a férjemmel egyenrangúak vagyunk. Háztartást is ketten megosztva csináljuk, a pénzkeresést is, a gyermeknevelést is. Én így érzem jónak. Nálunk nincs olyan, hogy férj hozza haza a suskát, és meg pelenkázok és súrolok "cserébe". Nekem magamnak fontos, hogy én is tegyek valamit a családom életének ezen a területén is, azaz pénzt is hozzak haza én is. A férjem is mosogat, pelenkáz, etet, főzőcskézik is néha, én is dolgozom. Nálam az egyenrangúság az alap egy családban, ebben nőttem fel.

Édesanyám, édesapám is mindketten sikeresek ÉS boldog, szép családot láttak el, neveltek fel. Ketten, együtt, megosztva. Nekem ez a minta.

"Nyugat-Európában és Amerikában ez a normális alapeset, csak itt a Balkánon hőbörög habzó szájjal a sok Tescós árufeltöltő, hogy ők inkább kiteljesednek a munkájukban, hahahh..."

Jártam Amerikában nem egyszer (munkahelyi kiküldetésben), és ott is élnek ám bizony olyan nők, nem is kevesen, akik többre vágynak a mosogatásnál, olvasgatásnál és shoppingolásnál a férjük lóvéjából!

Mert ja persze sokan nevelnek gyereket, de azok a gyerekek pár év után oviba mennek, suliba mennek, ergo az anyuka otthon ülő nőci lesz, aki vásárolgat és lakást csinosít...