Mit tehetnék ebben a helyzetben? Létezik igazán meggyőző észérv?
Igyekszem rövidre fogni.
Jelenleg nyolcadikos vagyok, százhalombattán élünk (pest megyei kisváros), anyukám pedig az Egisben dolgozik, ahová közel 25 éve tömegközlekedési eszközökkel jár be. Mivel ezidő alatt sikerült baromira ráunnia a dologra, két éve közölte, hogy amint kijártam az általánost, több se kell neki, azonnal pakolunk és kiköltözünk a XVIII. kerületbe és ahhoz közel eső középiskolát avanzsálunk továbbtanulásom színterévé. Akkoriban, sőt idén szeptemberben is rábólintottam erre, csakhogy mostanra (hogy pontos legyek, december tájékán) tudatosult bennem, mennyire fájna, ha itt kéne hagynom azokat, akikkel nyolc évig összezárva tevékenykedtem, teljesen összekovácsolódtam az osztályom jelentős részével. Azóta több ízben utalgattam anyunak a gondolataim módosultságára, de ő menten elvetette az ötletet, mondván 2 és fél órát kéne utaznom azesetben. A bombám időzített volt és ma robbant azon eseménnyel párhuzamban, hogy osztályfőnököm felsorolta az iskolámba bejutott osztálytársaim nevét, mint kiderült, az összes haverom, barátom, mindenki, aki hozzám nőtt itt marad együtt, én fogom hiányossá tenni a jövőbeli képüket. Ennek hatására kétségbeesetten győzködni kezdtem anyukám (telefonon keresztül, szemtől szembe, minden lehetséges módon), sikertelenül. Tudniillik, nem vagyok egy érzékeny típus, általában szomjazni hagyom az egereket, de délután még ezen íratlan "szabályomat" is áthágtam, mégsem hatottam meg őt. Úgy érzem, belebetegszem, ha ki kell szakadnom a közegemből, alapvetően befelé fordulva élem az életem, nehezen oldódom, elzárkózok az idegenek elől, erőfeszítést igényel a kiismerésem, ám ha valakinek mégsem jelent mindez akadályt, jó eséllyel kiábrándul belőlem, ugyanis nem vagyok könnyű eset. Óriási mákom volt ezekkel az emberekkel, helyesebben szólva egymás által nevelődtünk, így ők is hasonló karakterekké éltek, viszont ha most bekényszerülnék egy gyökereiben eltérő (mert másmilyen nem lehet az imént említett oknál fogva) körbe, nem biztos, hogy alkalmazkodni tudnék hozzájuk. Nagyon fontos lenne hát életadóm fejének megfűzése. Nem tudna valaki érveket felsorakoztatni az elképzelésem mellett? Esetleg egy normális útvonalterv is jól jönne, sajnos nem értek az ilyesmihez, de mások elmondása alapján biztosan kijelenthetem, hogy van túlzás az utazási idő hosszúságára vonatkozó állításában. Előre is köszönöm a válaszokat, életmentőek.
válasza:
válasza:Én is sírtam 8. végén, hogy szétszéled a megszokott társaság meg minden. Akkor megfogadtuk, hogy összejárunk majd hétvégenként, tartjuk a kapcsolatot ugyanúgy. Mondanom sem kell, hogy 1szer sem találkoztunk azóta, pedig tényleg nagyon jóban voltunk. Egyszerűen bekerülsz egy más közegbe, más emberek közé egy más életritmussal. Nem fog hiányozni az eddigi életed. Új kapcsolatok alakulnak ki, új barátságok szövődnek és ez így van rendjén. :) Úgyhogy fel a fejjel és merj belevágni... és főleg ne nehezítsd meg édesanyád dolgát azzal, hogy továbbra is órákig tartson a munkahelyére be - és hazajutni...
22/L
válasza:Nagyon szimpatikus, értelmes lánynak tűnsz, remélem ilyen maradsz majd később is, olyan kevés normális mai gyerek van! :)
A kérdésre válaszolva: egyáltalán nem oldható meg, hogy Battán maradj, akár ismerős családnál, barátoknál ahol nagyobb ház van és üres szoba netán, stb? Átérzem az aggódásod, mert jómagam is olyan vagyok mint te, nehezen barátkozós és befelé fordulós, és igenis nehéz átállni és új _tartós_ barátságokat létrehozni. Minél idősebb lettem, annál nehezebben ment. Remélem, találsz megoldást.
A magyartanárom legszívesebben a sírkövemmel farkasszemezne egy korábbi "balhénk" miatt, ami pediglen a fogalmazásmódomat illeti, inkább negatívan kritizálja, mint pozitívan (túlon túl kacifántosnak, már-már kibogozhatatlannak titulálja, ez amolyan heti rutinjává vált). Azért örvendek, hogy valaki értékeli.:D
A sors fintora a 18:16-os kommentár, nem ecsetelgetném, mi apropóból, de egy szó mint száz, megoldhatatlan a nagyszülőknél szállás. Mindenesetre hálával tartozom a megírójának, nem javasolt hülyeséget.
válasza:Hidd el, nemcsak téged ér ilyen nagy "igazságtalanság" az életben. Gondolj bele, hogy minden évben több ezer olyan gyerek is van, akik úgy kerülnek el középiskolába, hogy az új város teljesen idegen nekik, a régi osztálytársakkal se tartják a kapcsolatot, ráadásul kollégisták, ezért a szüleiket is csak hetente/két hetente 1x látják.
Jól írta a #12-es válaszoló, hogy majd ballagáskor fog menni a sírás-rívás, hogy elváltok egymástól és hogy mennyire fogjátok tartani a kapcsolatot, de pár hónap múlva már egymás felé se fogtok szagolni. Sőt, már félévkor úgy fogod érezni, mintha 5 éve jártál volna ált. suliba és mintha mindig is az "új" osztálytársak közé tartoztál volna... A jelenlegi baráti köröd pedig olyan lesz, mint a mostani óvodás barátok, hogy arcról ismerősök, és el lehet velük dumálgatni, ha összefuttok, de semmi extra.
Vagyis, ne félj az újtól, merj bátran belevágni! Különben Százhalombattán fogod leélni az életed olyan emberekkel, akikkel főleg a megszokás tart össze, és elmegy melletted az élet.
Meglepő módon, még középiskolában is elég sokan elkövetik ezt a hibát, hogy az alapján jelentkeznek egyetemre/főiskolára, hogy majd hová mennek a barátok/barátnők/aktuális pár, és évek múlva megdöbbenve veszik észre, hogy van egy semmit nem érő diplomájuk ill. egy olyan munkájuk, amit utálnak csinálni, ráadásul ott maradtak egy olyan városban, ahol nem sok perspektíva van.
24F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!