Mit tehetnék ebben a helyzetben? Létezik igazán meggyőző észérv?
Igyekszem rövidre fogni.
Jelenleg nyolcadikos vagyok, százhalombattán élünk (pest megyei kisváros), anyukám pedig az Egisben dolgozik, ahová közel 25 éve tömegközlekedési eszközökkel jár be. Mivel ezidő alatt sikerült baromira ráunnia a dologra, két éve közölte, hogy amint kijártam az általánost, több se kell neki, azonnal pakolunk és kiköltözünk a XVIII. kerületbe és ahhoz közel eső középiskolát avanzsálunk továbbtanulásom színterévé. Akkoriban, sőt idén szeptemberben is rábólintottam erre, csakhogy mostanra (hogy pontos legyek, december tájékán) tudatosult bennem, mennyire fájna, ha itt kéne hagynom azokat, akikkel nyolc évig összezárva tevékenykedtem, teljesen összekovácsolódtam az osztályom jelentős részével. Azóta több ízben utalgattam anyunak a gondolataim módosultságára, de ő menten elvetette az ötletet, mondván 2 és fél órát kéne utaznom azesetben. A bombám időzített volt és ma robbant azon eseménnyel párhuzamban, hogy osztályfőnököm felsorolta az iskolámba bejutott osztálytársaim nevét, mint kiderült, az összes haverom, barátom, mindenki, aki hozzám nőtt itt marad együtt, én fogom hiányossá tenni a jövőbeli képüket. Ennek hatására kétségbeesetten győzködni kezdtem anyukám (telefonon keresztül, szemtől szembe, minden lehetséges módon), sikertelenül. Tudniillik, nem vagyok egy érzékeny típus, általában szomjazni hagyom az egereket, de délután még ezen íratlan "szabályomat" is áthágtam, mégsem hatottam meg őt. Úgy érzem, belebetegszem, ha ki kell szakadnom a közegemből, alapvetően befelé fordulva élem az életem, nehezen oldódom, elzárkózok az idegenek elől, erőfeszítést igényel a kiismerésem, ám ha valakinek mégsem jelent mindez akadályt, jó eséllyel kiábrándul belőlem, ugyanis nem vagyok könnyű eset. Óriási mákom volt ezekkel az emberekkel, helyesebben szólva egymás által nevelődtünk, így ők is hasonló karakterekké éltek, viszont ha most bekényszerülnék egy gyökereiben eltérő (mert másmilyen nem lehet az imént említett oknál fogva) körbe, nem biztos, hogy alkalmazkodni tudnék hozzájuk. Nagyon fontos lenne hát életadóm fejének megfűzése. Nem tudna valaki érveket felsorakoztatni az elképzelésem mellett? Esetleg egy normális útvonalterv is jól jönne, sajnos nem értek az ilyesmihez, de mások elmondása alapján biztosan kijelenthetem, hogy van túlzás az utazási idő hosszúságára vonatkozó állításában. Előre is köszönöm a válaszokat, életmentőek.
Hűű, nagyon jól fogalmazol, ez igen!;)
Nem biztos, hogy jó, amit mondok, de ha a helyedben lennék én megmutatnám anyumnak a feltett kérdésem. :)
Ha nem most, akkor később az egyetem vagy új munkahelyével veszíted el a barátokat. Vagy legalábbis a távolság megnő köztetek. Mindenki majd a saját életútját járja, és senki nem fog azzal foglalkozni hogy jaj te meg itt vagy, akkor ő nem megy oda. Próbálj meg az életben érvényesülni, vedd új kihívásnak, élvezd hogy új embereket vagy akár majd ténylegesen életre szóló barátságokat kötsz. Nekem általánosból egy barátom sincs! Sőt, senki nem maradt meg senkinek! Középiskolából már annál inkább, de ezek a barátok is többnyire lekopnak. Ne sajnálj semmit, és ne félj a jövőtől!
Annak pedig örülj hogy édesanyád eddig tudott hol dolgozni, és annak is örülj hogy közelebb tudtok költözni, mert talán más nem teheti meg!
Az általános iskolás barátok ritkán maradnak meg...
Élmény volt végigolvasni! :D
Az jutott eszembe, hogy teljesen emberi módon reagálsz: a változás és a változtatás kényszere ugyanis azonnali makacs tagadást vált ki belőlünk - mindannyian így reagálnánk a helyedben. De ha már az észérveknél tartunk: 50 % esély van arra is, hogy a dolgok nem úgy történnek majd, ahogy megjósolod :D vagyis lesznek új barátaid, néhány hónap alatt megszokod az "új napi rutint" és kitalálod a módját, hogy hogyan találkozz a haverokkal. Nem vagy egy érzékeny típus - te mondtad - túl fogod élni.
meglepően választékos a stílusod. a magyartanárod biztos odavan érted :D
nos, nem tudnál Battán maradni a nagyszülőknél vagy más rokonnál? aztán hétvégén hazamennél anyudhoz, és mindenki jól járt.
azért gondold át, naponta 5 órát kéne utaznod? vagy ez a 2.5 az oda-vissza út? nem könnyű. én anno Tétényben laktam, ott még BKV is van, mégis 1-1 órát utaztam naponta az egyetemre, melóba. azóta normális helyen lakom :D
próbálj valami kompromisszumot kötni a szüleiddel, h maradhass.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!