Van akinek annyira jót akar az anyósa, hogy rosszakaró már nem is kell?

Szia!

Igazán nagyon sajnállak! Majdnem ugyanez van nálunk is, annyi különbséggel, hogy mi sajnos együtt is lakunk! Kisfiúnkat 4 hónapig nem fürdethette meg senki, csak az anyósom. Mindenbe okoskodik, nem mehetünk sehová se nélküle. Állandóan hallgatózik, akármit csinálok/csinálunk, mindig mindenről tud és mindenről be kell számolni. Ha nem így csináljuk, elkezd sírni, majd üvöltözni, csapkodja az asztalt, mint valami pszichopata, úgy viselkedik. Osztja az észt mindenkinek, még szarni se lehet a tudta nélkül. Idegileg teljesen kikészít! Először próbálkoztam én, hogy fejezze be a hülyeségeit, főleg a gyereknevelést, mert annak a gyermeknek én vagyok az anyja, én döntöm el, hogy mi hogy legyen, de egy napig tartja észben, majd minden kezdődik előlröl. Mondtam a páromnak, ha az így megy tovább, annak ellenére hogy nagyon szeretem, egyszer mikor elmegy dolgozni el fogok tűnni innen a gyerekkel együtt, mert már nem bírom nap mint nap idegekkel. A párom szólt neki, hogy állítsa le magát, mert ha nem, akkor pakolunk és elköltözünk. Erre ő befejezte, megvárta, hogy elmenjen dolgozni, majd idecsődítette a sógornőméket, behívta apósomat stb. és elkezdett visítani, hogy a pici fiát hergelem ellene...Ez a műsor havonta legalább egyszer eljátszódik. Azért imádkozok, hogy vagy 500 km-re találjon a párom valami jól fizető állást, hogy el kelljen innen menünk. Gyűlölök itt lakni!!!

Remélem erőt merítettél ebből és elgondolkozol, hogy másnak még ennél is rosszabb. Furcsa egyébként, hogy a legtöbb nő nem jön ki az anyósával...reménykedjünk, hogy mi talán nem leszünk ilyenek! :) Kitartás!