Nektek hogy esne, ha a lányotok/fiatok több ezer km-re költözne tőletek és évente csak 1-szer látogatna meg?

Fontos lenne, hogy tudjam azt, hogy boldog lesz, es szeretetben el. A fiam szinten most koltozott el, tobb ezer km-re el tolem, mivel mar felnott es az onallo eletet teremti meg, igy elkellett fogadnom a donteset, s ugy erzem, hogy az elettel jar ez egyutt, amikor elkell engednunk a gyermekunk kezet, meg ha legbelul erezzuk azt, hogy ez nehez, de ez igy termeszetes, tehat nekem a gyermekem boldogsaga a fontos, ez mar a sajat onallo elete!

Nem, nem így természetes. Itt kellene lakniuk a szülők közelében, együtt a családnak, egymást segíteni, egymásnak társasága lenni.Én bizony nem az állam hasznát látom a gyerekeimben, hanem a jövőbeli társaságot, akiknek mindig segíthetek,és akik nekem is segítenek, ha szükségem lesz rá. Az unokákat, az együtt töltött ünnepeket. Nem azért szültem, hogy egy állam hasznos gépezete legyen. MA viszont sajnos itt így jártunk, mert itt nem lehet megélni. Nekem is el kell majd fogadnom, hogy hiába szültem gyerekeket, lehet mégis egyedül maradok. De teljesen jogos a kérdés, ez a mai világ nagyon nagy hibája. Ha tehetem,talán utánuk költözöm nyugdíjasként.

Biztos nagyon rossz lehet, de mit lehet tenni, ha ebben az országban nem lehet normálisan élni? Diplomám van, két nyelvet beszélek, egyet alap-, egyet felsőfokon, 2 OKJ-s szakmát is tanultam. Talpraesett vagyok és kitartó, és mégsem találok normális munkát, csak határozott idejűt. Max gyesen lévő helyére vesznek fel fél évre, 1 évre. Utána mindig munkanélküliség ki tudja meddig. Elvállalnék árufeltöltést, eladói munkákat, egyszerűen nem kellek. Minden nap eszembe jut, h ki kellene menni külföldre.

14 - Szerintem ne gondolkodj ezen. Diplomád van, két nyelvet is beszélsz. Mi tart vissza? Külföldön százszor jobban megélsz, fix állást is találhatsz. Ausztria, Németország... Előtted állnak. Akár Hollandia vagy Svájc is jó helyek. Menj!