Mit tegyek? Hagyjam el vagy viseljem?

Kedves sorstárs!

5! évig csináltam ezt mint te, közben esküvő, gyerek, és mire a picim betöltötte a 6 hónapot, leléptem. Elegem lett, nem bírtam idegekkel a napi piszkálódást, és fogtam a picimet, és hazamentem. Apucija jött utánunk, és minket választott. Imád minket, mi is őt, de az anyja képes lett volna szétszedni a családot. Azóta anyós "lerobbant" ránk van szorulva, és most mindent vissza adok neki, amit ő adott. Most jutott el a tudatáig, hogy akkor mit képes lett volna tenni a családdal, csak hogy ő kiélvezze a helyzetét.

Röviden: Menekülj, ne várd meg míg gyerek is lesz. Én akkor egy lapra tetem fel minket: vagy elválunk, vagy költözünk. Hajlandó lettem volna egyedül nevelni a picuromat, akiért élek, de nyugtom legyen. A párom választott: minket a családját. De nem mindenki ilyen, és nem szabad ennyit várni sem, mert rá fog menni a kapcsolatotok, és nem mellesleg az idegrendszered. Légy erős és lépj. Ha a párod szeret, a világ végére is utánad megy. Ha nem akkor nem is érdemelt meg.

Kitartást kívánok, és sok erőt!