Vannak ötleteitek hogyan lehet az anyós képbekerülését leminimalizáltatni? Mi az ami tuti kiverné a biztosítékot. Ilyesmi? Azok írjanak leginkább akik szintén felveszik a kesztyűt. Tényleg ötletekre van szükségem.

Akkor én most elmondok neked valamit (tőlem kérdezted ugyanis): az én anyósom sem segít nekünk. Apósom egy here, otthon döglik munka után, a két kezét nem emeli fel ha ott vagyunk, a fiammal sem játszik, csak akkor, ha a fiam kartávolságba kerül és akkor megsimogatja a buksiját. Magyarán, a szomszéd néni többet foglalkozik a családunkkal. Ha a férjemnek szabadnapja van és én programot csinálok, ő nem a saját, hanem az ÉN családomhoz megy át a kicsivel és csinálnak programot.

DE: ennek ellenére nyüstölni szoktam minden egyes héten, hogy hívja fel az anyját, mert nem tartom helyénvalónak egy család egyre inkább szétszakadását. A családi minta nekem az, hogy én NAPONTA beszélek anyukámmal. Majdnem minden nap találkozunk, sokkal többet törődnek a férjemmel és törődtek mindig (9 éve vagyunk együtt, három éve házasok, másfél éves a kicsink), mint a saját szülei. Mégis tudom, hogy a család fontosabb havi egy-két "szia hogy vagy?" - nál.

Akkor is, ha anyós nem segít. Attól még az anyja marad, ha nem is mintaanya. Szóval nálunk még durvább a szitu, mint nálatok, én mégis mondom a férjemnek minden héten, hogy beszéljen az anyjával, mert én is édesanya vagyok, átértékelődtek a dolgok.

Jó, nézz engem mint anyát!

Először is: a lányom párja ideköltözhet hozzánk, de a fizetéséből be kellene szállnia a költségekbe. Ez jó azért is, hogy érezze van felelősségtudat is a világon és nem habzsi-dőzsi az élet, másrészt egy-egy összezördülés hevében én sem mondhatnám azt hogy ÉN tartalak el.

Másodszor: törekednék arra hogy jó "nászasszonyi" kapcsolatot ápoljak a leendő vőm szüleivel.

Harmadszor: ha fordított helyzet lenne és a lányom kerülne el itthonról ( amibe kis híján beleszakadna a szívem), és nem hívhatnám amikor épp csak akarom, csak hogy tudjam mi van vele és nem láthatnám akkor amikor szeretném abba belehalnék.

Ha a parodat szereted, jot akarsz neki, tehat szandekosan nem koptatod le az anyjat. Akarmilyen nehez eset is.

Nalunk anyam anyja alkesz volt, intezetbe adta gyerekkent, anyam rosszul volt a gondolatatol is, hogy tartsa vele a kapcsolatot, apam megis mindig buzditotta, mert akarmilyen is, csak az edesanyja.

Én onnan gondolom hogy a helyzet nálatok nem rossz, hogy te leírtál két-három apró dolgot, és utána odaírtad: "ennyi kb."

Tehát olyan bődületesen szar nem lehet a helyzet, mert akkor egyből leírtad volna a borzasztó dolgokat is, de amiket te leírtál a nőről, azok nem olyan katasztrófák, a legtöbb fiús anyára igazak :)