Mit csináljak ezzel az egésszel?

Sziasztok. Történetem a következő: a fiam 6 éves, egyedül nevelem az első perctől kezdve. A férjemmel 4év házasság után közösen akartuk, 14 hetes terhes voltam, amikor elém állt, hogy el fog költözni. Szakács a szakmája, és egy gyerekkori cimborája, aki Angliában él tudott neki munkát szerezni jó fizetésért. Azt mondta, ő rájött, hogy még önmegvalósítani akar. Pénzt keresni, élni, nem akar elkötelezettséget. Szóval 2 hét múlva már el is repült én pedig ott álltam, mint akit leforráztak.. Megszületett a lányom, küldtem neki egy képet, amire a reakciója ennyi volt : "Aranyos :)) " Mivel hivatalosan nem voltunk még elválva, sajnos nem fejeződött be a per, ezért az ő nevére került. Eleinte próbáltam én küszködni azzal, hogy kialakuljon köztük egyfajta kapcsolat, aztán feladtam. Kértem jó párszor, hogy mondjon le róla és felejtsük el egymást, ebbe sohasem ment bele. Egyszer elindítottam az eljárást, de mivel küldött képeslapokat, leveleket kb egy évben 3-4-szer elutasították, mondván tartja a kapcsolatot a gyerekkel. Fizetni néha fizetett a 6év alatt mindenféle rendszeresség nélkül, párszor utalt nekem 40-50ezer forint körüli összeget, de ezt kevesebb, mint 5* tette. Hivatalosan 12 ezer forint gytartás van megállapítva, mert kevés jövedelem van neki igazolva, de ezt sem fizeti. Már bele törödtem abba is, hogy nem fizet, kezdettől fogva megvoltunk a lánnyal, még a gyes alatt varrtam itthonról mellékesként, azóta 2 állásom van, egy teljes és egy részmunkaidős. Nem vett fel a pénz, de azért sosem nyomorogtunk. És itt jön a bibi: Március elején becsengetett hozzánk a volt férjem, (ugyanott lakunk azóta is), és széles szájjal közölte, hogy Ő kiélte magát és hazaköltözik és most már vállalná az apai feladatit. Köpni-nyelni nem tudtam, élőben még sosem találkozott a lányával, ezt hozzátenném, csak képen látta. Nem értette mért mondtam, hogy húzzon a fenébe, neki állt feljebb. Vett azóta egy lakást a mellettünk lévő lépcsőházba. Tudni kell még, hogy a lányom folyamatosan mióta az eszét tudja kérdezgeti hol van az apukája, neki miért nincs apukája, mint a többieknek az oviba. Soha egy rossz szót nem mondtam, azt mondtam, hogy apa messze dolgozik és ezért nincs velünk. legközelebb úgy jött át, hogy ott volt a lány is. Elmondta, hogy ő az apukája, és hozott neki egy rahedli játékot, ruhát, mindent Angliából, tehát mondjuk úgy "megvette a bizalmát". Lehet, hogy hibáztam, hogy mikor otthon volt a lány nem dobtam ki, de nem akartam előtte veszekedni, soha nem szoktam a hangom sem felemelni, ha a közelemben van. A lányom eljátszott vele, és tök természetes volt neki, hogy ott van a soha nem látott apukája. Azóta is sűrűn "kifigyel", mivel mellettünk lakik és ajándékokkal tömi a lányt, ő meg még pont abba a korban van, amikor ez neki mézesmadzag és le lehet vele kenyerezni. Folyton nyaggat, hogy találkozni akar az apukájával, sőt valamelyik nap a fejemhez vágta, mikor valamiért erélyesebben rászoltam, hogy "Jó akkor inkább át akarok menni apához". Nekem ez szörnyen rosszul esik, hiszen 6évig egyedül küzködtem, igyekeztem a legjobb anyja lenni, erre felbukkan a semmiből az apja és ő lesz az "Isten". Nagyon ki vagyok emiatt borulva, azt sem tudom mi lenne a helyes, tiltsam, vagy engedjem, hogy találkozzanak? Attól félek, ha tiltom, még édesebb lesz az apja neki, és az ellenkezőjét érem el. Viszont azt sem tudom a volt férjem mennyire gondolja komolyan ezt az egészet és mikor dönt megint úgy ,hogy lelép és töri össze a lány szívét.. Nem tudok már megbízni benne,gondolom ez érthető. Hogyan kellene ezt az egészet kezelnem, és hogy érjem el, mit kellene tennem szerintetek?