Tényleg olyan nagy tragédia, hogy otthagyom az egyetemet?
Levelezőn csináltam, és mellette államigazgatásban dolgoztam(azóta a leépítések miatt elküldtek, és jelenleg nincs melóm). Azt leszögezem, hogy nem az én döntésem volt az igazgatásszervezői szak(hanem apámé).Nagyon távol állt tőlem szinte az összes tantárgy, kínkeserves volt bejárni órákra, és szembesülni azzal, hogy most sem értem, most sem szeretem jobban kicsit sem, mint előző alkalommal. Gondolom felmerül a kérdés, hogy miért nem én hoztam döntést egy ilyen fontos kérdésben. Az az igazság, hogy soha nem szerettem tanulni, és nem terveztem gimnázium után felsőoktatásba menni. Bár nem volt konkrét elképzelésem, hogy mit is kezdjek magammal, milyen területen próbáljak érvényesülni, de apám nem is hagyta, hogy ezek letisztulhassanak bennem, ő mindenáron főiskolára/egyetemre akart küldeni. És mivel perpillanat nem volt jobb ötletem, hagytam magam rábeszélni, de ez nagyon nagy hiba volt. Szörnyen nehéz neki ellentmondani, mert-habár jó szándék vezérli, és az én jövőmet akarja könnyebbé tenni-, de rettenetes természete van, nagyon erős akaratú (negatív értelemben), és nem egy olyan ember, aki hajlandó tiszteletben tartani a szabad akaratot, a tényt, hogy a gyereke nem egy bábu, és enm feltétlenül úgy dönt, ahogy azt ő szeretné. Onnantól kezdve, hogy ellenszegülök neki, egy utolsó, semmirekellő kolonc vagyok, akinél hálátlanabb teremtés nem létezik a világmindenségben. Innentől kezdve hiába csinálok bármit,- hiába keresek munkát és igyekszem mielőbb eldönteni, mit kezdjek magammal- nem lehetek jó, és nem veszi észre a próbálkozásaimat. Amikor csak teheti, a nyakamra jár, és b*szogat, teljes meggyőződéssel hajtogatja, hogy nekem itt elvágták az életemet, mert diploma nélkül kb. halott ember vagyok, és semmi esélyem nem lesz az életben. Nem tartom kizártnak, hogy a közeljövőben elvégezzek majd egy egyetemet, de jelenleg teljesen feleslegesen erőltetem, mert olyan szinten nehezemre esik a tanulás, és tényleg semmi motivációm.
A másik, hogy valószínűleg el kell költöznöm nagymamámékhoz egy időre, mert apám baromira felhergeli magát, tudatosan gerjeszti magában az indulatokat, és már akkora jelentőséggel bír az én „árulásom”, hogy lassan már kezdem neki elhinni, hogy legjobb lenne, ha meg sem születtem volna. 17 éves korom óta azzal jön, hogy reméli, nem leszek már sokáig eltartott személy ebben a házban, ez folyamatosan felmerülő téma, hogy mit képzelek én-jelenleg 20 évesen-, hogy nem tudom eltartani magam, és rajtuk élősködök:D Most őszintén: hányan jutnak 20 évesen oda, hogy teljes mértékben eltartsák magukat?
Komolyan ilyen nagy tragédia, hogy képtelen vagyok ezt a sulit végigcsinálni, mert olyan szinten utálom? És most gyúrok a nyelvvizsgára, állást keresek, és tervezek valami szakmát tanulni?(kozmetikus, vagy gyógymasszőr tanfolyamon gondolkodom, de nincsenek kizárva más lehetőségek sem)Ennyire elítélendő ez? Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de ezt nem lehetett rövidebben összefoglalni. 20/L
válasza:Szerintem nem tragédia.
Én épp egy 2 éves okj-t fogok otthagyni most év végén. Csúsztam egy tárggyal, és már csak egy félévem lenne vissza, de egyszerűen nem tudom megcsinálni,mert utálom. Nem is értem, hogy kerültem erre a szakra. Szeptembertől inkább olyat fogok tanulni, ami kisgyerek korom óta érdekel, de engem is a család nyúz.... Nem értik meg, hogy feleslegesen csinálnám végig, mert úgysem helyezkednék el ebben a szakmában, plusz amit szívesen tanulnék utána, azért már fizetnem kéne. Sokszor a számlákat se tudjuk fizetni, de azt perszeeeee megoldanák, kifizetnék. Persze-persze.
Még arra se panaszkodhatnának, hogy milyen sokba kerülök, mivel folyamatosan dolgozok suli mellett, gyakran én vásárolok be itthonra, 4 éve egy fillért nem kértem stb., de folyton azt kell hallgatnom, hogy mennyi pénzt áldoztak rám, hogy tanulhassak!
Szóval, ne izgulj, nem vagy egyedül! Inkább tanulj olyat, amit szeretsz, minthogy életed végéig olyan szakmában dolgozz, amit utálsz...
20l
válasza:Ha nem szereted, akkor teljesen felesleges szerintem folytatnod egy olyan képzést, amit utálsz.
A diploma amúgy sem garancia a jó állásra. Nekem 2 diplomám van, és itt vagyok 30 évesen 9 hónapja munkanélküliként. Egy csomó helyre azért nem kellek, mert túlképzett vagyok. Ez van.
Szerintem egy olyan szakmával többre mész, amit szeretsz csinálni.
válasza:első, azt a fél évet fél lábon is elkéne végezd, már csak a az eddig befektetett energia miatt, aztán csinálsz, ami jól esik.
Kérdező!
Nem tragédia, de én is úgy vagyok a dolgokkal, hogy ha elkezdek valamit, befejezem. Nem tudom mennyi van Neked még, de ha nem sok, én befejezném...
Aztán csinálhatsz egyebet. Sajnálnám a befektetett pénzt és enegriát...
válasza: válasza:Az lehet, hogy túlképzettek vagytok. Más meg a fél életét adná ha bekerülhetne az egyetemre.
De sokaknak a szüleik nem tudják az anyagiakat biztosítani. Ti meg úgy érzitek, ki van szúrva veletek mert tanulni kellene. A gyermekeim is 30 körül értették meg, miről beszéltem nekik a gimnáziumi éveik alatt. Mert ők sem tanultak tovább.
válasza:Nem az a baj, hogy nem fejezed be a tanulmányaidat egy olyan szakon, amit nem szeretsz, hanem az, hogy feltehetőleg másból sem lesz diplomád. Ha most még nem is, de idővel meg fogod tapasztalni, hogy kell az a papír ahhoz, hogy feljebb kerülhess, jobb beosztásban dolgozhass magasabb bérért.
Amit mondtál, hogy majd később lehet, hogy tanulnál más szakon - erre nincs sok esély, arról nem is beszélve, hogy ha egyszer abbahagyod a tanulást, később, munka mellett már kín keservesen tudsz csak visszarázódni.
válasza:Harmadik!
Első vagyok.
Persze, fél lábbal is megcsinálhatnám, de mint írtam azt 'amit jól esne' utána csinálnom, azért fizetnem kéne.. (Oké, viszonylag nem lenne drága a többi szakhoz képest, de azért mégiscsak.. 4*120 ezer)
Ez a legnagyobb bajom. :(
De ha most megnyerem a lottót, megcsinálom, megígérem! :)
válasza: válasza:Én maximálisan átérzem a helyzetedet!
Engem is apám olyan szakra küldött, amit szívből gyűlöltem, és az első év végéig teljesen kikészültem.
Folyamatosan sírtam, hogy mennyire utálom, hogy mennyire nincs kedvem itt lenni, persze, alig tettem le valamit, otthon állandóan a jegyekkel meg a tanulással terrorizáltak, a végére már az öngyilkosság gondolatát ízlelgettem... Alig mertem elmondani a szüleimnek, hogy én ebből az egészből ki akarok szállni, aztán mikor összeszedtem minden erőmet, nem kis családi perpatvar kerekedett az egészből. Voltam akkor minden, szar, hálátlan, naplopó, élősködő, de kénytelenek voltak elfogadni...
válasza:Nem tragedia, viszont megneheziti az elhelyezkedesedet. VAn, akinek egyaltan nem jön be a tanulas, ugyhogy ezen nem ragodnek. Napi minimum nyolc oraban fogsz dolgozni, a 24 ora egyharmadat töltöd majd a munkaddal (legalabb), ugyhogy szeretned kell, amit csinalsz, föleg, hogy meg fiatal vagy.
Egyebkent meg, ami nem megy, azt nem kell eröltetni. Jönni fog az ihlet ugyis, vagy kesöbb munka mellett lehet, hogy rajössz, hogy igenis a papir sokat szamit (legalabbis annyiban, hogy szobaalljanak veled)
De ha kozmetikuskent, fodraszkent boldog leszel es eleget keresel, akkor miert kellene ezt elitelni? (En is akartam fodrasz lenni, csak ott a gyakornoki dij volt tul sok, ez egy kicsit eltantoritott, igy lett belöle gazdasagi föiskola (allamilag finansz.) 24 eves koromban kezdtem el ujra es fejeztem be sikeresen - harmadik felsöfoku kepzes nekifutasa utan! (18 evesen fösuli, elsö felevben abbahagy, majd egyetem bölcsesz szakon, masodik felevben abbahagy, majd könyvelökepzes OKJ, elvegez, majd azutan gazd. fösuli, 28 evesen elvegez)
;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!