Hogyan lehet átvészelni egy ilyen helyzetet? Mit tegyek? Költözzek, vagy maradjak?

A párommal van egy gyönyörű babánk. Együtt lakunk anyóssal. Eddig abban a tudatban voltam, hogy ő felajánlotta nekem, hogy költözzek hozzájuk, amikor megszületik a gyerek. (Azért voltam ebben a tudatban, mert tényleg így volt, nekem is, a páromnak is felajánlotta, hogy ő kiköltözik a szobájából egy különállóba, mi meg megkapjuk a többi szobát.)

Nem jövünk ki igazán, de próbáltam elviselni a helyzetet, mondván, hogy ő lakott itt, őhozzá kell igazodni abban, ami olyan dolog....

Most viszont kiborult az a bizonyos bili, csúnyán összevesztünk, és belőlem kijött a közel egy évi sérelem, amit ellenem vélten, vagy valósan elkövetett. (Semmi nem volt jó úgy, ahogy én csináltam, mindenben ki akart oktatni, meg akarta mondani, mikor mit KELL csinálnia a babámnak, mivel és mikor etessem, mit hová tegyek, vagy ne tegyek, ha valami segítséget felajánlottam, az nem kellett, ha volt valami ötletem nem volt jó, aztán egy hét múlva előadta a fiának, mint a saját brilliáns ötletét, stb.)

A veszekedés közben közölte velem, hogy senki nem kért meg, hogy költözzek ide, én jelentettem ki, hogy jövök és ő még meg is volt rökönyödve ezen. Megjegyzem soha nem jöttem volna, ha nem ajánlja fel, az én szüleimnél is lakhattunk volna, de nem akartunk sértődést, ezért átmenetileg, amíg nem találunk lakást, ezt az ajánlatot fogadtuk el.

A veszekedés után fogtam magam, összepakoltam, hogy megyek innen, de a baba, és a párom miatt itt kell még maradni egy ideig. A szüleimhez hárman már nem tudunk menni, az a lehetőség már elszaladt. Ketten a babával lehetne, de a páromat nem akarom itthagyni ez miatt. Viszont a költözés még beletelhet akár fél évbe is. Addig viszont az idegeim lehet hogy felmondják a szolgálatot, bármennyire is nyugodt szeretnék lenni a pici baba miatt.