Miért baj, ha "családként" viszonyulunk egymáshoz? Nekünk ez a természetes.
Idén nyáron 5 éve, hogy együtt vagyunk a párommal. Igaz, nagyon fiatalok vagyunk (22 év) de komolyan gondoljuk a kapcsolatunkat, s van aki emiatt hülyének néz. Még a barátaink közül is vannak néhányan, de a párom anyukája is néz néha ferdén emiatt.
Ilyen dolgokra gondolok, hogy nálunk nincsenek anyagi dolgokon osztozkodások, vagy bármi. Ha van 2000 Ft-om az ugyanúgy az övé, mint az enyém, ha elmegyek vásárolni nem érdekel mennyire vásárolok magamnak, mennyire neki. Sok időt töltünk együtt, amikor csak lehet, gyakorlatilag az együttélés minden velejáróját tapasztaltuk már. Bármi baj esetén a párom lenne az első akit hívnék, és ezzel ő is így van. Mindent megbeszélünk, nem valagászódunk, de minden kis történést megosztunk egymással. Ünnepeket együtt töltjük. A párom anyukája szerint ez túlzás, még olyan is volt, hogy gyakorlatilag "leidegenezett". Van ismerősönk, aki szerint kár így lekomolyodni ilyen fiatalon.
Én azt nem tudom megérteni, aki nem ilyen a párjával. Akik nem tudnak kommunikálni, akik állandóan osztozkodnak. Miért baj, ha mi nem vagyunk az "átlag"? Miért piszkálnak emiatt?
Első!
"Mert a túl korai elköteleződés sokszor megbosszulja magát. Nem mindig és mindenkinél, de gyakran. Ők egyszerűen csak realisták." 5 év után mi a korai? :-S
válasza:Életkorban túl korai. Nézd, az én utam pontosan ugyanez volt. 18 évesen jöttünk össze. Imádtuk egymást, 21 évesen esküvő. Aztán tanultunk, változott a személyiségünk. Előjöttek az anyagi téren kialakuló gondolkodásbeli különbségek. 21 évesen ez nem volt gond, mert jószerivel pénzünk sem volt. Változtak az életcélok, a családról alkotott vélemény, a karrierről alkotott vélemény, stb. Elváltunk.
Nem azt mondom, hogy mindenkivel ez történik, de 22 évesen tapasztalatlan s naiv az ember fia-lánya. És ezen nem kell megsértődni, mert ez az igazság. Amit a kislány leírt, az pontosan az, amit én is elmondhattam magamról 22 évesen. Én is így éreztem, gondolkodtam. Sőt, a párom is. Mégsem volt elég.
Ilyen az élet.
válasza:Bocsi, most látom, hogy a kérdezőnek válaszoltam, de nem neki címeztem.
No mindegy, neked szólt:-)
Én elhiszem... Most már nem tudom eldönteni nekem szólt-e vagy sem, de válaszolok én is:P
kérdezem...miért lenne jobb nem komolyan venni egymást? Mikor kéne kezdeni párt keresni? Mert én nem szeretnék "öreg" anyuka lenni (30 előtt legalább 2 gyereket szeretnék).
Mindketten tanultunk, én idén végzek, a párom orvosin van. Anyagiakban teljesen ugyanaz a nézetünk, családról, világról alkotott képünk. Már évek óta egyetértünk, noha, nem tagadom, mi is változtunk sokat. De EGYÜTT változtunk. 16 évesen persze, még nem gondoltam, hogy Ő lesz a férjem, de ma már mást el sem tudok képzelni. Megtaláltam a legjobb barátomat, a lelki társamat, a páromat. Miért kéne "eldobnom" azért mert 22 éves vagyok?
válasza: válasza:Én nem mondtam, hogy el kellene dobnod. Csak megindokoltam, hogy sokan miért nem vesznek benneteket komolyan. Ez volt a kérdés, nem?
Ha együtt tudtatok egy irányba változni, az szerencse. De ez ritka, ezt tudni kell. Nem véletlenül bomlik fel annyi házasság.
Lehet, hogy éveket nem éltünk le DE a következő sorod minden szava igaz ránk
"Amíg nem láttátok egymást problémát kezelni, pénzt beosztani, felelősségteljesen dönteni a jövővel kapcsolatosan, addig nem sokat tudtok egymásról azokat a dolgokat illetően, amik egy házasságban vagy párkapcsolatban igazán számítanak." vagyis tudunk pénzt beosztani, megoldottunk már nem egy nehéz döntést közösen, a jövővel kapcsolatosan is olyan dolgokat, amit nem gondoltunk volna. Ki merem jelenteni, hogy az édesanyjánál jobban ismerem és azt is, hogy ő ismer engem a legjobban ezen a Földön...
Továbbá hiszem, hogy 5 év nem múlt el hiába, és hiszem, hogy nem vagyunk hiába...
Lehet, hogy 22 évesen nagy szavak ezek, de egy ilyen kapcsolat ezerszer mélyebb alap egy házasságnak mint a húszasévek közepén elkeseredettségből vagy hirtelen lándolásból kötött házasságok nagyrésze. Ezzel azért egyet érthetünk.
Azért nekem mégis fáj...
válasza:Nézd, ha így érzed, akkor kívánom, hogy sikerüljön a dolog!
Én csak a saját példámat tudom felhozni. 30 évesen már annyira távol kerültünk egymástól, hogy el sem hiszem.:-( Pedig 21 évesen még ugyanazt akartuk, ugyanúgy éreztünk, gondolkodtunk, terveztünk...
33 évesen újra férjhez mentem, egészen más alapokra helyezve a kapcsolatot. Most negyven vagyok, ez a házasságom sokkal harmonikusabb. Mi már remélhetőleg nem változunk és arra is ügyeltem, hogy a személyiségük is jobban passzoljon.
Téged nem ismerlek, lehet, hogy a felmerülő problémákat sokkal jobban tudod majd kezelni, mint én.
Csak azt akartam mondani, hogy az ennyire fiatalon kötött házasság sokaknál végződik rosszul, mert nem kalkulálnak azzal, hogy még változni fognak. De hát nem is lehet mindennel számolni.
Kívánom, hogy legyetek boldogok! De értsétek meg a szülőket is, akik nem látnak belétek és jogosan féltenek benneteket.
18!
Köszi:) Én próbálom megérteni őket is. Amúgy a szüleim és a párom szülei is 17-18 éves koruk óta vannak együtt. Csodás kapcsolatuk van, a párom szülei még mindig úgy néznek egymásra, mint két szerelmes kamasz. Nekem példaértékű a házasságuk. Úgyhogy részükről a fiatal korról nem lehet kommentár :)
18 köszi, hogy megosztottad a gondolataidat.
Köszönöm, hogy írtatok.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!