Egyedül vagyok. Nem bírom tovább. Mit tehetnék?

Köszönöm nagyon szépen a sok bátorítást. Igazán jól estek. Ilyenkor még egy kicsi együttérzés is számít, tapasztalatokat olvasni, bármi. Szeretném szavakba ölteni a hálát de nem igazán megy. :)

Most következik dolgok másik oldala. Voltak egyesek, akiktől olyasmiket kaptam, hogy miért nem mozdulok ki, miért a gép előtt ülök? Vagy miért panaszkodok? Meg hogy miért veszem a munkámat kifogásnak. Tehát most leszögeznék valamit:

1. Az dobja rám az első követ aki nem ül le 1-2 órát gép elé amikor már huzamosabb ideje Egyedül van, ráadásul kint is szakad az eső.

2. Szerintem minden embernek megvan a joga, hogy kiírja magából a dolgokat, azokat a dolgokat amik bántják. Nem értem miért kell elvenni ezt is tőlük.

3. Senki az ég világon ne hasonlítgasson egy munkahelyet másikhoz addig amíg ki nem próbált egyet. És itt nem holmi alkalmi munkáról beszélek. Elég komoly munkahelyem van, lassan odáig jutok, hogy azt is meg kell gondoljam, mikor vehetek ki szabadnapot (több ember munkatársam függ az én munkámtól mint gondolnátok, és nem egy ember van alattam, rengeteg a felelősség ráadásul nem belföldi ügyfelekkel dolgozunk). Ezt csak azért mondtam el, hogy egyesek ne gondolják azt, hogy bejárok dolgozgatni és tengek lengek, majd ha vége a munkaidőnek, hazajövök sajnáltatni magam.

Ki merem jelenteni, hogy teszek is valamit azért hogy jobb legyen és nem mindig jövök haza egyből, viszont megvannak a saját magam korlátai, amit nem sikerül MINDEN NAP átlépni, ahogy azt egyesek elvárják.

Akinek nem inge ne vegye magára. KÉREM. Az első két negatív megjegyzésemet általánosságban is mondom, mivel sok hasonló problémájú embernél tapasztaltam. :) Kívánok szép napot mindenkinek.