Miért nem a szülőkhöz fordulnak egészségügyi kérdéssel a tinik?

Egyáltalán minek kellene egy 12 évesnek melltartó

Nekem 12 évesen már 80B-s melltartó kellett... 13 évesen már 80C. Képzeld, van akinek van melle.

Talán pont az ilyen szülőkhöz nem mernek odamenni a gyerekek a gondjaikkal, mert a válasz" Minek azt?"

Azért nem szabad általánosítani, mert nem minden szülő dugja homokba a fejét!

Az én lányom 11 éves. Korához képest nagyon fejlett, de nem csodálkozom mert én is ugyanilyen voltam ennyi idősen. Most kezdett el nemrég menstruálni és szép gömbölyű cicije is van, simán melltartó kellene neki. Viszont hiába vettünk együtt olyant ami neki tetszett, kényelmetlennek tartja, nem szereti, ezért sportmelltartót hord.

A menstruációval kapcsolatban egy pillanatig nem volt zavarban előttem ( na jól is néztünk volna ki, hisz én vagyok az anyja!!), én magyaráztam el neki mindent róla.

Pár héttel ezelőtt az iskolából kétségbeesetten hívott hogy teljesen elázott most mi legyen. Én meg hazarohantam, bugyit, nadrágot, betétet mindent magamhoz kaptam és siettem az iskolába. Ennyi.

Egy normális szülő bármit megtesz a gyerekének.

Tehát ha egy gyerek titkolózik otthon és egyes dolgokat cikinek tart a saját szülője előtt, az nagyon sajnálatos. Ott valami nagy hiba van a nevelésben.

A párom előtt sem szégyenli a menstruációt, sem semmit. Ez nyílt téma nálunk, mint oly sok minden.

"A kapcsolat a szülő és gyermek között kétoldalú . Ha a gyerek őszinte, együttműködő, talán jobb lesz az otthoni kapcsolat is"

Ebben a korban még bőven a szülőnek kell kezdeményezni, mert ő a felnőtt, neki kell alakítani kettejük kapcsolatát. A legtöbb szülő szerintem nem ért az egészhez, nem tud megbízható választ adni, a problémamegoldás helyett megijed, "kicsi vagy te még ahhoz" szöveggel elüti...

Kifejezetten jó volt a kapcsolatom a szüleimmel, de én is inkább magam jártam utána az ilyen kérdéseknek.

Egyszerűen annyira sután, idétlenül álltak a témához, hogy nekem volt kínos. Nem arról volt szó, hogy nem figyeltek volna rám, hanem hülyén kezelték a helyzetet. Amikor 13-14 évesen mondtam, hogy kéne melltartó (nincs nagy mellem, de zavart, hogy már átböki a pólót), akkor nem kellő tapintatossággal kezelték, hanem idétlenül vihogtak, hogy "höhö, cicisedsz lányom? húzd fel a pólód, mekkora van?". Hát kösz nem, inkább kértem pénzt és elmentem magam megvenni.

Mondom, ezt leszámítva teljesen normális szüleim vannak, pedagógusok, de ezeket nem tudták a helyén kezelni.

Sőt, apám 13 évesen makogva-mekegve mondta, hogy ha majd valakit hazahoznék... és én néztem, hogy bakker, 13 vagyok, kit hoznék?? Gondolom elébe akart menni a dolognak.

Vagy anyám, amikor 17 évesen (szerintem egyértelmű volt, hogy volt már barátom, nem vagyok szűz) leültetett, hogy beszélgessünk a szexről és a védekezésről. 17 évesen? Kérdezz bátran, én már mindent tudok.

"Én már találkoztam itt olyan lánnyal aki 22 éves volt és nem tudta mire jó tampon, mert az anyjával nem lehet erről beszélgetni."

22 évesen már nem csak lehet az anyjára fogni, ebben a korban már a csajjal is komoly gondok vannak. Addigra már hallania kell róla, utána tud nézni, látja a boltban, beszélgetnek róla a környezetében. 22 éves korára szerintem már magától is le kell essen. Arra is magadtól jössz rá, hogy nincs télapó...

Igen, tényleg az lenne az ideális, ha a tinik fordulhatnának a szülőkhöz eü. kérdésekkel. De lássuk be, szülője válogatja.

Saját példa: 15 évesen már nagyon szerettem volna melltartót. Nem mondom, hogy hű de nagy mellem volt, olyan 75/A-s volt, de arra már simán van méret, továbbá cikinek éreztem azt, hogy átlátszódott egynéhány felsőmön.

Arról nem is beszélve, hogy az összes osztálytársnőm hordott már (az is, akinek semmi melle nem volt!), és hát ennyi idősen a csoportnyomás nagy erő! Elég égőnek éreztem, hogy én vagyok az egyedüli, aki nem hord melltartót, csak ilyen gyerekes atlétatrikókat.

Vettem egy nagy levegőt, és elhatároztam, hogy anyámhoz fordulok. (Mert hogy annyi zsebpénzem nem volt, hogy tudjak venni, meg egyébként is cikinek éreztem azt is, hogy bemenjek egy fehérneműboltba.) Tudni kell, hogy anyámmal nem igazán volt jó a viszonyom, nem bízott bennem, olvasgatta a naplómat, utálta a barátnőimet, és nem igazán vett arról tudomást, hogy elkezdtem serdülni. Mindezek ellenére vettem a bátorságot, és mondtam neki, hogy az összes lány hord már melltartót, csak én nem.

Igen, tudom, lehetett volna egyértelműbben fogalmazni ("anya, szeretnék melltartót"), de végül is implicit módon benne volt a mondásomban, hogy szeretnék. :) Szerintem ezt megértette volna anyám, ha igazán akarja.

És erre azt mondta:

-- Ó, kis hülyék... minek az nekik! Biztos az anyjukét hordják! Hahaha!

Mondom, 15 évesek voltunk. :D

Hát ezzel nem nagyon lettem kisegítve.

Ezt csak azért mondtam el, kérdező, mert hiába van meg a szándék a gyerekben, bizonyos szülőkkel egyszerűen nem lehet őszintén beszélni. Pedig ez még csak egy melltartótéma, ami nem egy nagy dolog, nem szexuális jellegű. Ilyen témával aztán pláne nem fordulhattam hozzá, mondjuk nem is igen volt, mert a hülye nevelésével tönkretette a pszichoszexuális fejlődésemet az anyám, máig nyögöm a következményeit, és pszichológussal kezeltetem magam.

Hiába őszinte a gyerek és együttműködő, ha a szülő nem az. Sajnos nekem ez a véleményem. :(

27/N