Csapdában vagyok. Hosszú a sztori de mi a rövid megoldás?
Főállású lúzereket lepipálva rántottam ki a talajt magam alól az utóbbi éveimben, amihez a közreműködést a nagy Ő biztosította.
Szerelmes lettem, vakon, első látásra. Mondogatta: ő is. Repültem... Azt nem hallottam meg, hogy emlegetett mást is. Egy másikat- aki átverte, aki után még ekkor is sóvárgott, aki miatt felrúgta a házasságát, és akinek velem akarta bizonyítani: kellhet más jó nőnek is. Erre kellettem, de erről hallgatott...Épp a válása előtt találkoztunk- így mondta, és ezt pl elhittem, tökjó, mindjárt elválnak... Meg azt is, hogy jajdeszeret.
Hihető volt: mindent megadott- a felszínen. Kávé ágyban, főzött,ha kellett takarított, utaztunk. Szép az élet, gondoltam, mert eszembe sem jutott, hogy ő nem azért ad, hogy én örüljek, hanem, hogy vállon veregethesse magát, milyen remek ember is ő.... Pedig ekkor már zavart, hogy imád inni, szidja a fél világot józanul is, gyakorlatilag nem lehet vele még egy 5 perces tévéműsort sem megnézni anélkül, hogy ne utálna minden szereplőt fennhangon.
Stabil hivatásom volt, felrúgtam érte, amikor kérte, költözzünk vidékre. Nekem is jót tett a váltás. ...amíg ki nem derült, hogy hozza magával a vállalkozását is, ami az exével közös.
Exről-miközben naponta járt le dolgozni hozzánk- ez alatt kiderült, hogy baromi ellenséges velem, a nagy családról, a velük való békés kapcsolatról szövögetett álmaimnak lőttek. Kedves ezzel nem foglalkozott, nem hitte el nekem, hogy amikor ő nem látja, a 40-en bőven túllévő exe a nyelvét nyújtogatja rám, mint egy ovis. Én lettem a rossz, a hazudós. Depresszió, kiborulás- elköltöztem.
Távollétemben csináltam egy remek befektetést. Közben rendeződni láttam a helyzetünket Kedvessel, vállalkozása, és az exe mindennapos jelenléte megszűnt: visszaköltöztem. Az üzleti hasznot rá költöttem. Gondoltam, ő is eltartott egy fél évig, most én jövök. Bizonyítani akartam, hogy szeretem, mert nem hitte el sosem, ami az exnek is köszönhető, mert folyton ellenem hangolta.
Mivel ez továbbra sem szűnt meg, és mert egy szép napon bejelentette, sosem szeretett, ismét elköltöztem,vissza, a munkám közelébe, cseppnyi pénzzel. A sosem szerettelek bevallós estén két doboz sörrel a fejemben menekültem el tőle- ugrott a jogsim... Kiborultam, naná. Depresszió, gyógyszerek, lassú gyógyulás, munkába menekülés.
Majdnem egy év múlva került elő újra: mindent megbánt, nem tud nélkülem élni, hozzámegyek-e feleségül? Gyereket is akar.
Csodálkoztam, mi történt az eddig házasság- és gyerekellenes Kedvesemmel.
Szerettem, sikítva mondtam igent, de komoly feltételekkel. Válás -amibe ugye eddig mégcsak bele sem kezdtek, de folyton azt hazudta, igen. Napi telódumcsik helyett exfeleség elküldése melegebb éghajlatra- merthát nem barátkozunk azzal,aki félig kicsinált engem, aki nem ártottam neki. Ezt meg is értette, önként ajánlotta fel az ex leépítését- ha csak nem tér észhez.
Ott szúrtam el újra, amikor ezen feltételek teljesülése előtt visszaköltöztem hozzá, vidékre, jogsi nélkül, hivatást felrúgva.
Ezzel -nem tudtam, de beköltöztem a saját börtönömbe.
Nem érdekelt, hogy közben ő is nullán van anyagilag, az sem, hogy ennek ellenére százmilliós vagyont hagyott exnél- azt a pénzt nem én kerestem meg.
Rástartoltunk a babaprojektre, nem vagyunk fiatalok már. Orvos, meddőségi cécó nekem, hőmérő a számban, ovuláció számolgatása... Szép időszak volt... Mígnem a kellős közepén Kedvesem csúnyán beteg lett. Már meggyógyult, kemény meccs volt, de csak lombikkal lehet gyerekünk, amivel sietni kellene, bármikor klimaxolhatok.
Közben kiderül, válás még mindig a holdon, csak az után adják be, ha lezárult a vagyonmegosztás, azaz papíron is minden az exhez kerül- kivéve Kedves házát. Kérdeztem, ebben a helyzetben, sürgősen gyerekre várva, az ő dokijaira is sokat költve, és mert a neje miatti elköltözéseim miatt több milliós mínuszba kerültem, nem akarná-e újragondolni legalább egyetlen kicsipici közös ingatlanjuk erejéig (több van) a vagyonmegosztást?
Nem akarná.
Oké, ha így vagy nyugodt, rendben-mondtam, de azt már nem tudom lenyelni, hogy kiderült, ígérete ellenére naponta beszélgetnek többször is, előttem titokban az exnejjel. Hol telón, hol személyesen. Fázom a gondolattól, hogy nyitott könyv az életem egy engem elutasító, gyűlölő nő előtt, de ha ezt szóba hozom, a Kedves őt védi, mondván, ex már nem utál. Aha, ezt hallgatom 3 éve, mégis mindig betart valahol... Különben meg, ha nem utál, akkor miért nem vállalható előttem amiről és amikor beszéltek, miért nem jön el hozzánk, stb..? Ezt ne kérjem, erre ex nem hajlandó... Csak ezek után rohadtul bosszant, hogy Kedves megy azok után, akiknek régen közösen hiteleztek, és a befolyó pénzt is felezi vele, de úgy, hogy szó szerint kajára nincs pénzünk. Mert őt kötelezi az adott szava az ex felé... A válásra meg várjak, míg kimondják a vagyonmegosztást, gyerekre is várjak, ahhoz előbb el kell adnia házunkat, egy ötmilliós értékűbe költözni még messzebbre, de a Kedves munkájához közel, merthogy ő a vállalkozásuk tönkremenetele után beállt 5 forintért alkalmazottnak valahová, amit imád, de cserében a volt nejnek adományozott vidéki házikóban lakik hetente 3-4-szer, (ők nincsenek ott), tehát alig találkozunk, vagy ha haza jön, akkor iszik a nulla forintunkból majd alszik, vagy utálkozik a fél világra.
Szeretem még mindig, de erre rámegy az ép elmém...
Senkim nincs rajta kívül, a baráti kapcsolataimnak az ide-oda költözéseimmel lőttek, anyám pszichiátriai beteg.
Volt egy munkám helyben, én, az értelmiségi napi 20 órát ugráltam egy büdös kocsmában, miközben mesterséges megtermékenyítést csinált az orvosom... Persze, hogy nem lettem terhes. A főnököm átvert sok pénzzel, otthagytam az egészet, de itt helyben más lehetőség nincs-sem busz, sem vonat, sem pénz jegyekre.
Oké, tök profin tönkre tettem magam.
De most hogyan tovább? Szeretnék még gyereket ebben az életben, de nem attól az embertől, aki közli velem, mit akarok én? Feleségül vesz és nem tud többet tenni. Ahha, majd, ha fagy...
Szeretem még mindig, de ezt csapdának érzem, egérfogónak, ami felőröl. Mint egy szem őröltbors a mozsárban...
A kedvesemnek vannak értékei, az írottak ellenére sem gondolom róla, hogy rossz ember lenne. Az is egészen biztos, hogy az ex afféle pótanya szinten kell csak neki- de úgy nagyon. Néha nem tudom, alappal vagyok-e -mondjuk ki- baromi féltékeny rá, mert neki mindent megadott és a mai napig megad a kedves. Egzisztenciát, gyereket. Míg én a saját egzisztenciámat miatta veszítettem el- de ezt nem ismeri be- a gyerekre meg várjak, ha egyáltalán...
Jót tett, hogy kiírtam magamból, köszi, hogy elolvastátok, csók érte:
- a világ legnagyobb lúzere-
00:06-os vagyok.
Hidd el hogy a jó ISTEN SEGITENI FOG neked HELYES ÚT KIVÁlasztásában. Csak kérden kell tőle!Nekem segitett ,és .Bár nekem nem ilyen problémám volt ,hanem hogy nemjött ösze a babánk 3 évig!sokat szenvedtünk emiatt!De hála a jóistennek megadta nekünk a szívünk vágyát .Még fiatal vagy 35 év még előtted a világ!Babád is lessz ebben bisztos lehetsz!Kívánom hogy teljesüljön minden álmod!És a jóisten segitse uatad és segitsen elfelejteni ezt az embert aki megprobált tönkretenni!
Vannak olyan emberek akiknek nincs lába vagy betegen születik a gyereke!Nekik milyen rosszlehet!Probálj pozitivan gondokodni!Nekünk nincs ilyen problémánk látunk ,beszélünk hallunk járunk.Akkor mi a probléma?Ezek lennének a nagy problémák.A többiből meg feltudunk állni akár mi legyen is az!!!!Sok sikert neked a jövőben.
Kedves utolsó, köszönöm.:) Igazad van.
Utolsó előtti választ beszűkült reakciónak tartom, de köszönöm azt is.
Szia!Utolsó elötti vagyok!
Nem az én válaszom a beszűkült,hanem a Te életed.Annyira beleszoktál már a mártírkodásba,hogy egyszerűen nem tudsz kilépni belőle.
Pedig,ha így van egyre rosszabb lesz,mert meg fognak találni azok az emberek akik ezt ki tudják használni.
Amit leírtál kifogások halmaza.Mindent meg lehet magyarázni,és mindent meg is lehet oldani.Az utóbbi a nehezebb,viszont egészségesebb,mintha szépen hagyod,hogy tönkretedd magad.
A párod egy tipikus energiavámpír(nem szeretem használni ezt a szót,de most ideillik)Persze ,hogy jó hogy ott vagy ha hazaér,van kire ráönteni a keserűségét.
Viszont neked nem kell otthon maradni.Nem muszáj elhagyni,ha annyira szereted,de el kell érned,hogy egyenrangú félként kezeljen.
ha tetszik neked,ha nem ennek az első lépése a munka.Még a legrosszabb munka is hasznos(nem azt kell nézni,hogy értelmiségiként kocsmában dolgozol)hiszen,ha elindulsz kapcsolatokat tudsz kiépíteni,jobb munkahelyet tudsz találni.
Azok a barátok akik elhagytak,mert ritkán találkoztatok(miért is)azok nem voltak igaz barátok.36 évesen még van időd keresni olyanokat akik azok lesznek.
Amit ex családjáról írtam az meg így van.Amikor megismerted,megvolt nekik így kell elfogadni.Ha a gyermeke 50 éves lesz,akkor is a gyermeke marad és ez örök kapocs a feleségével.Valószínű,hogy a Te anyukád nem volt olyan,amilyennek szeretted volna(a pszichiátriai betegsége miatt gondolom)ezt nem fogod tudni pótolni más családjával,sem egy gyermekkel akik beválalnál ebben a zűrös helyzetben(egyébként az természetes,hogy gyermekre vágysz,de hidd el,ha most szülnél a helyzet még rosszabbá válna)
Az,hogy anyukádnál korán elkezdődött a klimax,az a gyógyszereinek is köszönhető.Neked nem kell követni a példáját.Egészségesen kell élni,no cigi,alkohol,odafigyelni a táplálkozásra.Évekkkel ki lehet tolni.
A másik hibáztatása azért kényelmes dolog,mert igazolod azt,hogy nyugodtan belesüpedhetsz a nihilbe-hisz nem te tehetsz róla.Ne tedd!Nem kell mások hibáival törődni,lépj át rajtuk-ha nem is könnyű-de rengeteg stressztől kíméled meg magadat.
Ha mégis elköltözöl ne azt nézd,hogy mi nincs(autó stb)Hanem azt,hogy mi van.El lehet kezdeni egy közös albérletbe akár,egy bicikli(kismotor)is eljuttat bárhová.
Ne hidd ,hogy egy megkeseredett ex vagyok,egyszerűen egy annyi idős nő,mint Te,akinek mindig sikerült talpraállni,akárhány pofont kapott.Végsősorban az az életfilozófiám,amit leírtam.Eddig bevált!
Az a gond hogy sokan nemtudjuk hogy milyen nehéz neked!Mondunk mi minden ötlelet amit így kívülállóként jónak látunk.Nekünk egyszerű elmondani,de azt hogy már neked mennyire nehéz megtenni azt csak te tudod!Szóval sokszor fölösleges válaszokat ezért is kapod!Nekem is meg van a magam baja,pl nekünk 3 éve sajnos baba ügyben nemvagyunk túl előre haladottak,és más akinek van gyereke vagy nem akar,annak fogalma sincs milyen fájdalom!Mondhassa nekem hogy "megértele,átérzem a fájdalmad," de ez nem így van!
Szóval mi csak ötleteket tudunk mondani neked!Hiába meséled el a bánatod akkor sem tudjuk hogy az életben micsoda fájdalmon mész keresztül,és persze minden apró kis történetet úgysem lehet elmondani.Pedig ezek is sokat segitenének!Te is tudod hogy mi a megoldás,Sőt te tudod a legjobban,és össze kell szedni magad hogy ez sikerüljön!sok sikert neked!
Rohadt fárasztó.
Először is az, hogy bár jól írsz - a GYK szintjén mindenképpen jobban- nem használsz névelőt. Amikor ilyen hosszan írsz, gondolj az olvasóközönségedre is, ne feltétlenül csókokat küldj nekik, hanem tagolt szöveget. Vagy ne. De akkor legyél te a Parti Nagy.
Másodszor.
Szintén értelmiségi, belét két műszakban húzó, lombik előtt álló nőként...aki az egész családja, plusz a férje családja, plusz barátai problémáit viszem, hozom, csinálom...kib.ott sokat dolgozom, málházom haza...ne haragudj: mit szóljak mégis egy bárgyú nő tendenciózus átveréséhez, aki a sokadik béka segge alá küldés után sem strukturálja rendesen az életét?
Lúzer, igaz.
De akkor legyél az rendesen.
Röhögd ki az egészet és csináld meg újra. Így, 16 éves szűzike naivitásával.
Ha neked ez a hátrányod, csináld teljes gázzal. Egyszer lehet, hogy az előnyöd lesz.
jó régi kérdés, már a kérdező vissza sem olvassa de sok unatkozó ember van :)
kérdező mi történt veled?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!