Csapdában vagyok. Hosszú a sztori de mi a rövid megoldás?
Főállású lúzereket lepipálva rántottam ki a talajt magam alól az utóbbi éveimben, amihez a közreműködést a nagy Ő biztosította.
Szerelmes lettem, vakon, első látásra. Mondogatta: ő is. Repültem... Azt nem hallottam meg, hogy emlegetett mást is. Egy másikat- aki átverte, aki után még ekkor is sóvárgott, aki miatt felrúgta a házasságát, és akinek velem akarta bizonyítani: kellhet más jó nőnek is. Erre kellettem, de erről hallgatott...Épp a válása előtt találkoztunk- így mondta, és ezt pl elhittem, tökjó, mindjárt elválnak... Meg azt is, hogy jajdeszeret.
Hihető volt: mindent megadott- a felszínen. Kávé ágyban, főzött,ha kellett takarított, utaztunk. Szép az élet, gondoltam, mert eszembe sem jutott, hogy ő nem azért ad, hogy én örüljek, hanem, hogy vállon veregethesse magát, milyen remek ember is ő.... Pedig ekkor már zavart, hogy imád inni, szidja a fél világot józanul is, gyakorlatilag nem lehet vele még egy 5 perces tévéműsort sem megnézni anélkül, hogy ne utálna minden szereplőt fennhangon.
Stabil hivatásom volt, felrúgtam érte, amikor kérte, költözzünk vidékre. Nekem is jót tett a váltás. ...amíg ki nem derült, hogy hozza magával a vállalkozását is, ami az exével közös.
Exről-miközben naponta járt le dolgozni hozzánk- ez alatt kiderült, hogy baromi ellenséges velem, a nagy családról, a velük való békés kapcsolatról szövögetett álmaimnak lőttek. Kedves ezzel nem foglalkozott, nem hitte el nekem, hogy amikor ő nem látja, a 40-en bőven túllévő exe a nyelvét nyújtogatja rám, mint egy ovis. Én lettem a rossz, a hazudós. Depresszió, kiborulás- elköltöztem.
Távollétemben csináltam egy remek befektetést. Közben rendeződni láttam a helyzetünket Kedvessel, vállalkozása, és az exe mindennapos jelenléte megszűnt: visszaköltöztem. Az üzleti hasznot rá költöttem. Gondoltam, ő is eltartott egy fél évig, most én jövök. Bizonyítani akartam, hogy szeretem, mert nem hitte el sosem, ami az exnek is köszönhető, mert folyton ellenem hangolta.
Mivel ez továbbra sem szűnt meg, és mert egy szép napon bejelentette, sosem szeretett, ismét elköltöztem,vissza, a munkám közelébe, cseppnyi pénzzel. A sosem szerettelek bevallós estén két doboz sörrel a fejemben menekültem el tőle- ugrott a jogsim... Kiborultam, naná. Depresszió, gyógyszerek, lassú gyógyulás, munkába menekülés.
Majdnem egy év múlva került elő újra: mindent megbánt, nem tud nélkülem élni, hozzámegyek-e feleségül? Gyereket is akar.
Csodálkoztam, mi történt az eddig házasság- és gyerekellenes Kedvesemmel.
Szerettem, sikítva mondtam igent, de komoly feltételekkel. Válás -amibe ugye eddig mégcsak bele sem kezdtek, de folyton azt hazudta, igen. Napi telódumcsik helyett exfeleség elküldése melegebb éghajlatra- merthát nem barátkozunk azzal,aki félig kicsinált engem, aki nem ártottam neki. Ezt meg is értette, önként ajánlotta fel az ex leépítését- ha csak nem tér észhez.
Ott szúrtam el újra, amikor ezen feltételek teljesülése előtt visszaköltöztem hozzá, vidékre, jogsi nélkül, hivatást felrúgva.
Ezzel -nem tudtam, de beköltöztem a saját börtönömbe.
Nem érdekelt, hogy közben ő is nullán van anyagilag, az sem, hogy ennek ellenére százmilliós vagyont hagyott exnél- azt a pénzt nem én kerestem meg.
Rástartoltunk a babaprojektre, nem vagyunk fiatalok már. Orvos, meddőségi cécó nekem, hőmérő a számban, ovuláció számolgatása... Szép időszak volt... Mígnem a kellős közepén Kedvesem csúnyán beteg lett. Már meggyógyult, kemény meccs volt, de csak lombikkal lehet gyerekünk, amivel sietni kellene, bármikor klimaxolhatok.
Közben kiderül, válás még mindig a holdon, csak az után adják be, ha lezárult a vagyonmegosztás, azaz papíron is minden az exhez kerül- kivéve Kedves házát. Kérdeztem, ebben a helyzetben, sürgősen gyerekre várva, az ő dokijaira is sokat költve, és mert a neje miatti elköltözéseim miatt több milliós mínuszba kerültem, nem akarná-e újragondolni legalább egyetlen kicsipici közös ingatlanjuk erejéig (több van) a vagyonmegosztást?
Nem akarná.
Oké, ha így vagy nyugodt, rendben-mondtam, de azt már nem tudom lenyelni, hogy kiderült, ígérete ellenére naponta beszélgetnek többször is, előttem titokban az exnejjel. Hol telón, hol személyesen. Fázom a gondolattól, hogy nyitott könyv az életem egy engem elutasító, gyűlölő nő előtt, de ha ezt szóba hozom, a Kedves őt védi, mondván, ex már nem utál. Aha, ezt hallgatom 3 éve, mégis mindig betart valahol... Különben meg, ha nem utál, akkor miért nem vállalható előttem amiről és amikor beszéltek, miért nem jön el hozzánk, stb..? Ezt ne kérjem, erre ex nem hajlandó... Csak ezek után rohadtul bosszant, hogy Kedves megy azok után, akiknek régen közösen hiteleztek, és a befolyó pénzt is felezi vele, de úgy, hogy szó szerint kajára nincs pénzünk. Mert őt kötelezi az adott szava az ex felé... A válásra meg várjak, míg kimondják a vagyonmegosztást, gyerekre is várjak, ahhoz előbb el kell adnia házunkat, egy ötmilliós értékűbe költözni még messzebbre, de a Kedves munkájához közel, merthogy ő a vállalkozásuk tönkremenetele után beállt 5 forintért alkalmazottnak valahová, amit imád, de cserében a volt nejnek adományozott vidéki házikóban lakik hetente 3-4-szer, (ők nincsenek ott), tehát alig találkozunk, vagy ha haza jön, akkor iszik a nulla forintunkból majd alszik, vagy utálkozik a fél világra.
Szeretem még mindig, de erre rámegy az ép elmém...
Senkim nincs rajta kívül, a baráti kapcsolataimnak az ide-oda költözéseimmel lőttek, anyám pszichiátriai beteg.
Volt egy munkám helyben, én, az értelmiségi napi 20 órát ugráltam egy büdös kocsmában, miközben mesterséges megtermékenyítést csinált az orvosom... Persze, hogy nem lettem terhes. A főnököm átvert sok pénzzel, otthagytam az egészet, de itt helyben más lehetőség nincs-sem busz, sem vonat, sem pénz jegyekre.
Oké, tök profin tönkre tettem magam.
De most hogyan tovább? Szeretnék még gyereket ebben az életben, de nem attól az embertől, aki közli velem, mit akarok én? Feleségül vesz és nem tud többet tenni. Ahha, majd, ha fagy...
Szeretem még mindig, de ezt csapdának érzem, egérfogónak, ami felőröl. Mint egy szem őröltbors a mozsárban...
A kedvesemnek vannak értékei, az írottak ellenére sem gondolom róla, hogy rossz ember lenne. Az is egészen biztos, hogy az ex afféle pótanya szinten kell csak neki- de úgy nagyon. Néha nem tudom, alappal vagyok-e -mondjuk ki- baromi féltékeny rá, mert neki mindent megadott és a mai napig megad a kedves. Egzisztenciát, gyereket. Míg én a saját egzisztenciámat miatta veszítettem el- de ezt nem ismeri be- a gyerekre meg várjak, ha egyáltalán...
Jót tett, hogy kiírtam magamból, köszi, hogy elolvastátok, csók érte:
- a világ legnagyobb lúzere-
Nem akarok okoskodni. Más dolgában mindig okos az ember ugye, de én tényleg nem akarok az lenni. Most nyilván mindenki azt mondaná, hogy hagyd ott. Ez lenne a legésszerűbb. DE! Nyilván rettentően szereted ezt az embert, ha így tönkretetted az életed miatt, és ilyenkor a legnehezebb kimondani, hogy viszlát. De, ha végig olvasod a saját írásod, rájössz, hogy nem te vagy lúzer, nem te cseszted el az életed. Neked max. annyi a bűnöd, hogy beleszerettél. És elhiszem ,hogy még most is szereted nagyon. De gondolj bele, valóban ő a nagy Ő, az, aki így tönkretetted az életed? Mert, hogy oké, sok dolgot önhibáján kívül tett, de azért ahogy olvasom, rengeteget pedig el tudott volna kerülni. A hazudozás a válásról, az exével kapcsolatos dolgok. És tulajdonképpen, hol is volt egy évig. Mert, ha én szeretek vkit, és el akarom venni, akkor azért nem kell erre egy év, hogy rájöjjek.
Szóval szépen lassan gondolj át mindent. Amennyire tudod, hideg fejjel. Ahogy látom már, vmilyen szinten reálisan látod, a helyzeted. Ez jó. Lehet, hogy most meglepődsz, azon, amit írok, de ha máshogy nem megy a gyerek téma (most ugye feltételezzük, hogy Ő már kiesett a képből), és nagyon akarsz gyereket így vagy úgy, hát keress egy alkalmi apát. Tudom, hogy durván hangzik. De van rá példa a környezetemben. 37 éves nő, hátamögött hasonló jó kapcsolatokkal, mint te. A végén már odáig jutott, hogy neki "csak" gyerekkel. Mert a boldogságot férfiáktól nem tudta megkapni, de ez még nem jelenti azt, hogy gyerek nélkül akarja leélni az életét. Neki sem volt egyszerű pajzsmirigy problémák miatt a teherbeesés, a legutolsó nagy Ő-vel sokat próbálkoztak. Ezért "nincs mit vesztenem alapon" elkezdett alkalmi apajelölteket keresni. Lefeküdt pár férfival, védekezés nélkül (azért nem minde jöttmentel), amíg az egyiktől terhes lett. Megtartotta. Nem szólt az apának. Tudta a srác, nem tőle akar gyereket. Ő pedig akart. A kisfiú most 5 éves, és fantasztikus életük van kettesben. Imádja a gyerekét, épített ki egzisztenciát, tehát bőséggel el is tudja tartani magukat. Ha bárki kérdezte kié a gyerek, csak azt válaszolta, hogy együtt volt egy pasival 2 hónapig, aki kiment külföldre, nem akarta a babát, ő meg igen, és ennyi lett. Nem foglalkozott azzal, mit mondanak az emberek. Egyébként is minden csoda három napig tart. Nem azt mondom , hogy te is így tegyél, csak gondoltam elmondom, hogy így is meg lehet oldani. Ő megoldotta, és éli vígan az életét a gyerekével. Persze, ő is akar társat , de már nem a férfi a legfontosabb az életében. Ha lesz olyan, aki a gyerekkel együtt elfogadja, akkor oké, áll elébe, de ha nem, akkor sem érzi már úgy,hogy tönkrement az élete.
szia!
Nem vagy lúzer, ember vagy. Ezt előre leírom. És nagyon élveztem a stílust, ahogy leírtad a dolgokat; van tehetséged a szarkazmushoz, öniróniához-és ez ilyen formán lelki síkon nagy segítség ; mert látod magadat és másokat is kívülről, kívülállóként.
Mit tegyél?egyszerű. Azonnal és véglegesen hagyd el. Ez az ember nem szeret Téged és Te ezt tudod. Szánalmas, amit az exével művel. Amit tudok: ha egy férfi komolyan akar egy nőt; akkor sosem a múlton rágódik, hogy "bezzeg Klárikával"...szóval érted. Lezárja, slussz passz. Jó volt, szép volt, köszönöm -ennyi.Nincs pótanya, meg lelkitárs meg azért titkon beszélegtünk . meg ilyenek, hahóóóóó!!!! A gyerekprojekt se azért nem jön össze mert lombik meg kutyafüle... egyszerűen a lelked legmélyén nem ennek az embernek akarsz szülni, és ezt is jól tudod. 35-és meg merem kockáztatni 40 éves korod közt termékeny nő vagy még. Anyukám 37 volt, amikor engem szült; mindenki azt hitte, hogy már vagy a 4. baba vagyok.Egészségesen születtem ; pedig akkor még nagy hajcihőt nem csináltak a "35 felett szülni, úristen!" kérdésből.
Tessék egyedül talpra állni és igen , van még rendes férfiember ezen kicsiny országunkban , nem ő (volt) az egyetlen!!!!:)))))))))
Azért nincs saját pénzem, mert két hete megint csak ő dolgozik, és az kb a sárga csekkekre sem elég. Pedig őrület, hogy nem találkozom emberekkel rajta kívül...
Kulcsmondatokért köszi:
"..ők a sírig ellesznek egymással..."
"..nem fog elengedni, nem zár le soha semmit, ő ilyen.."
Az igazság az, hogy a kezdetekhez képest sokat fejlődött, csak állati lassan. Nulla empátiával indult, de egy rakás egoizmussal-csak ezt akkor még nem láttam át.
Semmi bajom nem lenne, ha nem ígéretekkel éreztetné velem, hogy "szeret", hogy majd elvesz, hogy majd segít a (miatta is keletkezett) mínuszaim rendbe rakásában. Ha eladtuk a házat, amin nagyon rajta vagyunk, de nehézkesen megy.
Azzal kellene éreztetnie, hogy nem törölgeti ki a telója híváslistájából a nej számát, miközben naponta többször beszélget vele, és hogy nem érzi kényszernek, hogy továbbra is gondoskodjon róluk.
10:45-ös köszönöm. Elvileg az a szalmám, hogy írok és beszélek, bár kétlem, hogy valaha még a közelébe kerülök ekkora kihagyás után az eredeti hivatásomnak...
Ember vagyok, tényleg, és szerintem nem is egy tipikusan ostoba liba- de mégis, mert halványszőke gőzöm nincs, miből rúgdossam magam élet irányba.
Eddigi életemben pont 27-szer költöztem.
Most rárepültem a ház eladására, abban bízom, hogy nem üres kézzel kell távoznom, ahhoz ui nem érzek elég lendületet és elég vastag arcbőrt, hogy száz éve fel nem hívott haveroktól várjak segítséget.
Az a gáz, hogy nem akarja megérteni, mi a bajom. Nem vagyok képes elmagyarázni neki- mert nem érti, nem és nem- miért zavar az ex jelenléte az életében. Azt mondja, én is beszélgetek az exeimmel. Persze, azzal, aki őt nem fogadja TELJESEN el, nem állnék szóba.
Attól, hogy ő dolgozik, még neked is kéne legyen valami kis pénzed. Akármire nem elég, erre kéne maradni. Nem lehetnének akkora gondjaid, hogy egy jegyet nem tudsz megvenni. Ez nem anyagi nehézség, hanem érzelmi zsarolás, fogva-tartás. Ennyire ne legyél már kiszolgáltatott!!!
Nekem is van egy barátnőm, (most szült)
Őt is úgy szülte az anyukája, 47 évesen,első gyerekként, egy nős embertől. Mondhatni szivességből.
A lány egyszer látta az apját, a járda túloldalán megmutatták neki( meg a kórházban ugye annó)
Soha nem hiányolta, nagyon jól elvolt az anyjával. Tök normális lett. A mama ma is energikus, tevéken ynő, ide-oda száguldozik az ország túlvége és a lánya kis családja között. Egyedül él, de megvannak a barátai, az élete. Hapsi is közben-közben, csak megtartotta a függetlenségét.
A lány is boldog, nem hiányolja, hogy miért nem volt apja, büszke az anyjára, remek kis saját családja van, szép munkája, háza, amit az ő anyja segített venni, nem a fiú szülei.
És boldog.
10:45 vagyok.
Pedig ha ez a szakmád, akkor jó úton jársz; mert ez is egy ösvény, amit még ki tudsz járni. Vagy találsz más ösvényeket , hidd el, én látatlanban se féltelek. Most megrekedtél ezzel (bocsi) szerencsétlen pasival, aki úgyszintén döntésképtelen és együtt járjátok ezt a lagymatag táncot. Nem kell! Hagyd őt ott nyugodtan és ne gondolkozz a következményeken. Utána sírjon , ríjon , könyörögje vissza megint magát; Te meg mosolyogj egy jót.Nem ez a Te utad és életed, az biztos. Gyermeket , pedig ha szeretnél , egyedül is lehet majd vállalni. Nagyon sokan megteszik ; de én remélem, hogy őhelyette tényleg találsz egy jóval értékesebb embert. (Exhez még: De szép visszalabada, hogy mert Te is hívogatod a volt kapcsolataidat... És azon nem gondolkodott el, hogy mély érzelmi kötődés hiánya "hozza" ki ezeket a dolgokat az emberekből??)
Ha ez a szakmád, írd le a Kálváriádat egy női lapnak, és mindjárt lesz egy kis zseton a költözésre.
És nem kell szégyelleni segítséget kérni, az emberek örülnek, ha segíthetnek. Pont az a bajod, hog ymióta egyedül vergődsz.
Ennyi költözés eleve megbetegít magában is. Egy uccsó, és kész!
Hány éves vagy áruld már el?!
36 leszek nemsokára, négy éve ismertem meg.
Exeim közül eggyel vagyok heti kapcsolatban: áttétes tüdőrákos egy kisgyerekkel, friss házassággal, segítek, ahol tudok.
Kedves lapda visszapattintása eléggé szokásos reakció- csak így képtelenség vele értelmesen beszélgetni..Na jó, ez így nem igaz, van, amikor sikerül. De változás ex ügyben nincs- és nem is lesz.
Ez így, hogy folyton ezen a témán vergődöm neki sem jó, úgy gondolom, nem kell úgy élnie neki sem, ahogy nem akar, de velem ez az állapot nem kompatibilis, akkor sem, ha anyám után szabadon lenemnormálisoz érte.
Kedves válaszolóm, aki írásra buzdítottál, köszi, és jól is esett, de semmi gondom nem lenne, ha kisiklott sztorik megírásáért bármilyen női lap hajlandó lenne fizetni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!