A magányba bele lehet őrülni?

Hogy mit? Én azt gondolom eleve a magányról, hogy az egy lelki állapot és nem a fizikai térben való egyedüllét. Szerintem sok ember magányos úgy, hogy van családja, vannak barátai. Ugyanakkor olyat is ismerek, aki akkor örül, ha egyedül lehet és mégsem érzi magát a szó negatív értelmében magányosnak, mert gazdag a lelkivilága, széles az érdeklődési köre. Én azt vallom, amit Márai mondd a magányról. Hogy az az egyedüli emberhez méltó állapot.

A baj akkor van, ha az ember szenved az egyedülléttől és ezért azt buta gondolatokkal, agyalással tölti ki. Bonyolult kérdés ez igazából, mert annak ellenére, hogy pl én mit gondolok a magányról, mégis azt mondom, hogy az embernek kell némi társas életet élnie. Hiszen a társadalom visszajelzései segítenek az embernek pl önmagát is elhelyezni a világban. STB, stb....

Én egyedül élek. Az nem jó, hogy nincsenek barátaim és párom sem.

Szüleim külföldön élnek, havonta ha beszélünk.

"A" héten heti két napot, "B" héten heti napot dolgozom, a hétvége nagyon unalmas. Igen, a munkahelyen beszélgetek, de inkább csak hallgatok, mert az emberek pszichológusnak gondolnak.

És igen, sokszor azt érzem bele lehet őrülni a magányba...

Aki hajlamos rá, az idővel akkor is megőrülhet, ha nincs egyedül, talán pont a kiborító párja, vagy a primitív szomszédok, vagy egyéb más tényezők miatt.

Aki tök egyedül él és ritkán érintkezik emberekkel még a munkahelyén is, az is olvashat újságokat, internetezhet, nincs elvágva a külvilágtól.

Az, hogy nincs senkije és hiányzik, hogy legyen egy párja az embernek, valójában csak egy beprogramozott dolog. A páros élet társadalmi elvárás ( itt köszönöm a negatív pontokat :), meg az idióta feltételezéseket de k..vára nem érdekel :) ). Ezt azért írtam, mert nem kell elkeseredve lenni azért, ha valaki egyedül van, attól még teljes értékű ember, talán még több is, mert nem függ egy másiktól, ez sem ok arra, hogy valaki bekattanjon.

Ismered a Cast Away c. klasszis filmet? Vagy a Monte Cristo grója c. regényt (ebből az első négy év börtönre gondolok, a Faria abbéval való találkozás előtti időszakról)?

Na abba lehet beleőrülni: ha az ember teljesen el van vágva mindentől, abszolút magányos, és semmiféle emberi kontaktusa sincsen, beszélgetni sem tud senkivel egy szót sem, valamint annak a lehetősége, hogy változtathasson a helyzetén a nullával egyenlő. Ebbe bele lehet őrülni, teljesen biztosan, csak idő kérdése, az idő pedig a személyiség erejétől függ.

Egyébként nehéz és nagyon alkatfüggő. Ha a munkahelye megmarad, akkor nehezen várható, hogy megőrül, mert van, ami fenntartsa a személyiségét. Hamarabb lesz az ilyen ember alkoholista vagy rákos, de ahhoz is sok idő kell.