Lehet a bizalmatlanság az oka, annak, hogy a fiatalok inkább a szüleikkel laknak?
Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy a mostani 20-30 évesek sokkal tovább laknak együtt a szüleikkel, mint az idősebbek annak idején. (Ez gondolom inkább azokra jellemző, akiknek amúgy is jó a viszonyuk a szüleikkel.
Mert akiknek nem, azok alig várják, hogy elköltözhessenek otthonról.)
Az, hogy így olcsóbb azért laknak inkább otthon, az gondolom egyértelmű.
De én arra gondoltam, hogy talán az is lehet az oka ennek, hogy rájöttek arra, hogy
1. csak a szüleikben bízhatnak
2. csak a szüleikre számíthatnak.
Tehát lehet, hogy azért nem akarnak önálló életet maguknak, mert rájöttek arra, hogy senkiben sem lehet megbízni?
Én is ez a korosztály vagyok, és ha magamból indulok ki, akkor is ezt látom. Már annyian vertek át, hogy nagyon nehezen bízok meg valakiben. A szüleimben pedig még sosem csalódtam, és mindig számíthattam rájuk. Tudom, hogy ebben szerencsés vagyok, de azért én látok olyan fiatalokat szép számmal, akiknek hasonlóan jó a viszonyuk a szüleikkel. Másban viszont nem bíznak a sok csalódás után. Mi a véleményetek?
válasza:Nem. A bizalmatlanság a világgal szemben úgy alakul, ki, hogy a gyereknek minden kifelé és a szüleitől (leginkább az anyjától) való elmozdulását már nagyon kicsi korban tiltják, riogatják a világgal, bármit tesz önmaga, kiveszik a kezéből és "jobban" megcsinálják - nem engedték, hogy megtapasztalja, hogy igenis meg tud bírkóznia világban levő problémákal egyedül is, mert KÉPES rá. PL. amikor látsz egy anyukát, aki a nyolcéves gyerekének is szorosan fgoja a kezét a gyalogátkelőhelyen való átkelésnél - a német gyerek nyolcévesen régen önállóan közlekedik, mert megtanítják neki, hogyan kell helyese közelkedni, és MEGBÍZNAK benne, hogy meg tudja csinálni. Így a világgal szemben nem bizalmatlan lesz, hanem éppen fordítva és mivel bíznak benne a szülei, ő maga is íbzik magában - azaz lesz ÖNBIZALMA.
Ha valaki bizalmatlan a világgal szemben, az a bizalmatlanság gyökereit elsősorban a családjában keresse. Minden ember úgy él a világban felnőttként, ahogyan kicsiként a családjában élt (már az, aki nem képes ezen a mintán változtatni).
A mai huszasok zöme azért él anyuval és apukval, mert nem engedik leválni őket a családról. Lehet, hogy kényelmes ez a fészek, de már túl öregek hozzá, rég kinőtt a szárnyuk, csak nem merik használni. Sokuk el sem hiszi, hogy van szárnya, annyit ijesztgették a világgal és annyit hülyézték le, amikor önállóan bármit is csinált (volna).
válasza:12.
"rég kinőtt a szárnyuk, csak nem merik használni."
Ez nagyon tetszik. És van benne nem kevés igazság. Azt nem tudom, hogy az ismerőseim milyen nevelést kaptak, de engem tényleg elég sokat ijesztgettek a "világgal". És tényleg nem sok önbizalmam van. Ezek szerint előbb ezt kell fejleszteni, aztán fogok tudni megbízni másokban is. Kösz.
A másik meg, hogy nem engedik leválni, az valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy akkor nem támogatná a szülőket anyagilag. De itt megint visszamentünk a pénzhez, mint okhoz. Úgyhogy azt hagyjuk.
válasza:Ergo: tökmind1, úgyis a pénznél lyukadunk ki, akárhogy közelítjük meg a dolgot. ebben az országban igenis anyagi vonzata van a dolognak. fogadjuk már el.
oké, németországban önállóbbak. de miért? mert mondjuk úgyis simán megél egy diák, hogy tanul, mellette dolgozik, szépen fizeti belőle az albérletet, eszik, ruházkodik. nem szorul senkire. utána később simán tud lakásra elegendő pénzt félretenni.
válasza:22 éves vagyok, még itthon lakom a szüleimmel, akik szeretnek támogatnak, de már szeretnék önállósodni. Ennek egyetlen akadálya a PÉNZ. A diplomámmal munkát keresek, de semmi sincs, és a világvégére se szeretnék menni, mert a barátom ideköt.
A mai fiatalok is azért laknak még sokan otthon, mert nincs miből elköltözni, nincs munka, nincs pénz, ha van is akkor nem tudnak félretenni. Ez szerintem nem a mi hibánk, nem mi tehetünk róla, hogy a jövőnket elvágták.
válasza:Biztosan van ilyen ok is, de nem az egyetlen. Szerintem legalább ilyen gyakori ok a kényelem és az önállótlanság. Az sem mindegy, hogy mekkora az otthoni lakás, egy kétszobás lakásban nehezebb ottmaradni, mint egy kétemeletes családi házban.
Én 24 évesen költöztem külön, saját albiba. Éppen, hogy meg tudok élni, de nekem ennyit megér a szabadság, és nem gond, ha egyedül vagyok.
"Ez szerintem nem a mi hibánk, nem mi tehetünk róla, hogy a jövőnket elvágták."
Bár írtam, hogy a pénz hagyjuk, de ezzel a mondattal teljes mértékben egyetértek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!