Voltatok már úgy, hogy azt hittétek, hogy ez nyomós ok a szakításra, de később rájöttetek, hogy tévedtetek?

Igen, voltam már úgy. Rájöttem, hogy csak én fújtam fel a dolgokat és ez nem elég nyomós ok egy szakításra, és hogy mennyire szeretem.

volt már, de aztán rájöttem h hülye vagyok.

Igen, párom rájött és visszakuncsorogta magát. Aztán később megint talált valamit, majd megint "rájött", hogy nem elég nyomós... Ennyit erről, másodjára már nem követtem el ugyanazt a hibát.

Ha valami bajom van akkor jól megmozgatom magam kutyaséta, bicaj, takarítás vagy valami más elvetemültségel ami melett tudok gondolkodni, meg jól le is fáraszt. Így mire hulla leszek estére talán rájöhetek, a felesleges feszültség, hiszti vagy más gondom bajom van-e ami miatt felfújtam valamit vagy tényleg gond az. Sajnos ez tapasztalat, így mire kitapasztaltam, addigra lett már vége kapcsolatomnak egy hülyeség miatt.

Ilyen még nem volt.De olyan már volt,hogy normális ép ésszel szakítanom kellett volna,de nem tettem.

A napokban vagyok túl egy szakításon, és kicsit bánom, kicsit nem .. De tudom, hogy így mindkettőnknek jobb lesz mert teljes mértékben nem illettünk össze. Egy kapcsolatot nem érdemes a végső haragig és ellaposodásig húzni, én úgy hiszem. Ha valakivel szakítunk, nem feltétlenül szükséges a legnyomósabb ok, elég lehet annyi is, hogy már a kapcsolat kihűlt. Ha valakit elhagyunk, azt azért tesszük, mert tudjuk, hogy felnőtt emberek vagyunk, és a másik már úgy sem tudna megváltozni, és ha már ez számunkra elviselhetetlenné válik, akkor jobb barátságban elválni. Eleinte nehéz, de az idő majd mindent begyógyít.