Hogy tudnék neki MÉG segíteni, hogy ezt feldolgozza?

Elolvastam a kommentárodat. Most még inkább javaslom a családállítást, mert segít mindkét dologban. Mind az első baba elvesztésének a feldolgozásában, mind a következő babára való felkészülésben.

A feleséged most az elment babára figyel, semmi mást nem akar látni és ezért nem is fogja beengedni a következőt. Nagyon nehéz túlélni egy ilyen veszteséget és a terápia pontosan ebben segít - megérteni, mi történt és miért?

Elég nagy tapasztalatom van a terápiával, ne hagyjátok ki a lehetőséget.

OFF 12:25 Ha valaki segítséget, tanácsot kér, és azt adnak neki, az miért fáj Neked? Mondd el a kérdezőnek, amivel Te tudod segíteni, adj neki tanácsot, hisz azt kérte! A többit hagyd meg neki! Ha Neked valami komoly problémád van a pszichológusokkal, vagy egy hasonló élménnyel, az a Tied, ne rakd rá az egyébként is nehéz helyzetben lévő kérdezőre, kérlek! ON

Szerintem semmi rossz nincs a szakértő segítségben, csak annyi, hogy a jó szakember sajnos drága. Ettől eltekintve, ha van rá lehetőség, én is ajánlom. Az, hogy mi itt jó szándékkal ötletelünk, szép dolog, csak kevésbé hatékony, mintha olyan teszi, akinek ez a hivatása, és az adott időben csak erre koncentrál. Az idő, mint orvosság, régóta ismert, egy gond van vele, hogy az élet múlik. És nem mindegy, hogy milyen közben az életünk minősége. leélhetünk egy fél életet fájdalommal telve, magunkat emésztve, környezetünket terhelve. És kereshetünk új szemléletet, letehetünk terheket. Rajtunk áll.

Kedves kérdező!

Én erre az esetre azt látom, hogy feltehetnél egy kérdést. Mit szeretne az a baba, aki elment? A választ én nem tudom. Ha én lennék az a baba, én azt szeretném, hogy gyászoljanak meg a szüleim, tisztességgel, emlékezzenek meg rólam, ne felejtsenek el, de éljék tovább az életüket és legyenek boldogok, legyen sok gyerekük, az én "tiszteletemre" is. Mit érek én azzal holtomban, hogy az anyukám elemészti magát bánatában? Semmit. Sőt, ha hiszek abban, hogy holtomban még érzek valamit, rossz lesz nekem, bűntudatom lesz, amiért a történtek bántják az anyukámat. Én biztosan boldognak szeretném látni Őt, és nem azt szeretném nézni, hogy szenved miattam. Az nekem rossz lenne.

Minden jót Nektek!

Sajnalom,ami tortent veletek! Viszont en ugy erzem,h beszlned kene a felesegeddel, mielott meg intezivebbe valik a dolog.

Egyszeruen beszelned kell vele, mert komoly es mely depressziohoz vezethet,ha nem engedi el ezt a keseru emleket!

Uljetek le es mondd el neki amit erzel,h neked faj nezni,ahogy szenved. Muszaj lesz kirangatni ebbol,ha kritikus lelki allapotba kerula,akkor az kesobb veszelyeztetni fogja a kesobbi gyermekaldast!

Sok no tanacsolja,h ne alakitsd at a szobat, pedig ez lenne a legjobb megoldas, megpedig ugy,h egyutt teszitek meg, nagyon sok lelkierore lenne szuksege felesegednek, de a jovojere nezve pozitiv valtozast hozhat!

Sajnos ezt orvosolni kell, mert ha hagyod,h szomorkodjon es a multban keressen menedeket,akkor a hazassagotok is ramehet.

Hetvegekre szervezz programokat, amennyire tudod foglald le valamivel,h jarjon valami mason a agya es probald inspiralni a jovovel kapcsolatban!