Hogy tudnék neki MÉG segíteni, hogy ezt feldolgozza?

Szívből javaslom, hogy gyertek el mindketten egy családállításra.

Tudok segíteni, írj privit.

Bàr nekem a 6. hétben halt el a magzatom, amit 10hetesen vettek észre/véletlen/! Minket is megviselt rendesen, bàr sejtem hogy benneteket jobban! Sajnos azon tul hogy mellette vagy nem sokban tudsz! Nekem febr.ban történt s ha babàt làtok még néha elsirom magam, a férjem nem szol semmit csak hozzàm bujik àtölel s ez nagyon jo! Tudom hogy rossz hallani, de legközelebb sikerülni fog! Nagyon sok nö, pàr szenved ettöl, s ahogy elvesztettem a babàm, érdekes modon, nagyon sokaktol hallottam hasonlo esetekröl, közvetlen kôrnyezetemböl! Jo ez nem vigasz csak annyiban hogy nem én voltam az elsö sem az utolso, sajnos! Ilyenkor jön elö, hogy akinek nem kell, annak miért lehet és dobja el magàtol, nekem meg nem lehetett!

Csak légy mellette s öleld àt! Ne szolj semmit! Pàr hét mulva könnyebb lesz! S ha majd lehet ujra probàlkozni, arra fog koncentràlni, most még nagyon friss! Kitartàs!!!

Szia!

Sajnos nagyon közhelyes, de igaz az a mondás, hogy az idő mindent megold! Idővel majd jobban feldolgozza, és elkezdhettek újra próbálkozni. SAjonos nagyon rossz ilyet mondani, de lehet a babának így volt a jó, mert valószínűleg nem volt egészséges. Majd a következő baby lesz a ti babátok. GOndolom már megbeszéltétek a dolgot , próbálj meg minél több közös programot kitalálni, hogy elterelje a figyelmét, legyetek sokat együtt. Sajnálom ami történt, de ne adjátok fel!

Nagyon sajnálom ami veletek történt.Szerintem tedd azt továbbra is amit eddig,legyél mindig mellette ha szüksége van rád.Eszedbe sem jusson a babaszobát bezárni vagy átalakítani,ez nem feledtetné el az elvesztett babát.A gyász egy folyamat,amit át kell élni fel kell dolgozni.Neki érthetően nehezebben megy,hiszen benne volt a baba.Ezzel nem azt akarom mondani,hogy Te nem szenvedhetsz miatta,de hidd el ez egy anyának ezerszer nehezebb és gyötrelmesebb.

Látogasson el erre az oldalra,itt sorstársak tudnak szerintem sokat segíteni: [link]

Kitartás és türelem,lesz még gyereketek nektek is.

Szerintem nagyon jól választott neki apukát a feleséged.

Ha nem javul a helyzet, akkor a legjobb egy JÓ pszichológust keresni. Ez a probléma megviseli a férfi partnert is, de egy nönek - különösen, ha nehezen lett terhes - még rosszabb. Emiatt elöfodulhat, hogy annyira emészti magát rajta, hogy ez a feszültség akadályozza meg egy újabb terhesség létrejöttét. (Egyébként is jó várni a következö nekifutással, elöször ezt a babát meg kell gyászolni és feldolgozni a veszteséget.

A kisebbik lányom 4-szer vesztette el a babáját a terhesség korai szakaszában, és csak pszich. segitség után lett képes arra, hogy egy terhességet ki tudjon hordani - az a gondolt, hogy megint elveszitheti, belejátszott abba, hogy nem sikerültek a 2 -3 - 4 terhességek. Most van egy szép kisfia, aki egészséges.

A másik, ami vigaszt jelenthet, hogy ha a baba sulyosan fogyatékos lett volna, akkor neki (a babának) igy jobb, mint egész életében szenvedni.

Ez egy "gyászélmény" a feleséged számára, hagynod kell neki időt, hogy fel tudja dolgozni. Nem vagyunk egyformán erősek, úgy látszik, ő nehezebben tudja túltenni magát ezen a sajnálatos eseményen. Az is lehet, hogy csak akkor lesz újra igazán boldog, ha majd a következő babát meg tudja szülni.

Szerintem Te mindent megtettél annak érdekében, hogy felvidítsd, ez éppen elég, hogy mindenben mellette állsz.

Én a legnagyobb veszélyt inkább abban látom, hogy a legközelebbi terhességére rá fog stresszelni, és megint probléma lesz. Ezt próbáld neki valahogy elmondani, hogy a leendő picitek érdekében tudatosan is próbáljon átlépni ezen.

Mielőbbi gyermekáldást kívánok Nektek!