Mit tennétek a helyemben?

Párommal egy éve élünk együtt. Majdnem lett egy gyerekünk is, de sajnos elvetélt. Most megint szóba került, hogy akkor próbálkozzunk, de időközben előkerült egy súlyosabb probléma...

Jelenleg a fővárosban élünk albérletben, én szüleim válása miatt kerültem ide, de hála az égnek, kibékültem mindkét szülőmmel, és rózsás a kapcsolatunk. Van nekem a válásból egy lakásom, a szülőházam otthon, vidéken, anyukámmal vállalkozásunk, ami egész jól megy, de mivel én messze vagyok otthonról, nem nagyon tudok segíteni, pedig kéne.

Namármost, a multi, ahol dolgozunk, annak van egy másik üzeme a szülőhelyemtől 22km-re.

Páromnak mondtam, hogy nekem gyerekkori álmom az, hogy oda visszamehessek, és ha lesz gyerek, akkor iskolás koráig vissza szeretnék menni. Ő pedig közölte, hogy nyugdíjig nem hajlandó elmenni a városból. Ő úgy érzi, nincs ott egszisztenciája, pedig kapásból tudok kettő munkahelyet (vállalkozásunk és a multi másik üzeme), és úgy érzem az érveléséből, hogy neki annyira nem fontos a család, mint a karrierje.

Nekem viszont fontos, hogy otthon lehessek, hogy nyugodt körülmények között neveljem fel a gyerekemet, így többet tudok adni a családomnak. Itt a városban csak idegbeteg lennék, hogy mi van a gyerekkel, éppen ki késeli meg vagy ki akarja kirabolni hazafelé az iskolából.

Hozzáteszem, nem anyu nyakán élnénk, mert tőle is 20km választana el, teljesen különálló lakás van ott. Én nem azt nézem, hogy "enyém-tiéd", hanem hogy közös, és hogy mi egy család vagyunk.

Így most hogyan?... Mit tennétek a helyemben? Feladnátok-e a régi (majd' 10 éves) álmotokat, hogy összetartsátok azt, amit eddig sikerült, vagy inkább dobnátok a kapcsolatot, mondván, ezer pasi van még a világban, és hazamennétek a nyugodt helyzetbe?

Válaszaitokat köszönöm.