Mit tennétek a helyemben?
Párommal egy éve élünk együtt. Majdnem lett egy gyerekünk is, de sajnos elvetélt. Most megint szóba került, hogy akkor próbálkozzunk, de időközben előkerült egy súlyosabb probléma...
Jelenleg a fővárosban élünk albérletben, én szüleim válása miatt kerültem ide, de hála az égnek, kibékültem mindkét szülőmmel, és rózsás a kapcsolatunk. Van nekem a válásból egy lakásom, a szülőházam otthon, vidéken, anyukámmal vállalkozásunk, ami egész jól megy, de mivel én messze vagyok otthonról, nem nagyon tudok segíteni, pedig kéne.
Namármost, a multi, ahol dolgozunk, annak van egy másik üzeme a szülőhelyemtől 22km-re.
Páromnak mondtam, hogy nekem gyerekkori álmom az, hogy oda visszamehessek, és ha lesz gyerek, akkor iskolás koráig vissza szeretnék menni. Ő pedig közölte, hogy nyugdíjig nem hajlandó elmenni a városból. Ő úgy érzi, nincs ott egszisztenciája, pedig kapásból tudok kettő munkahelyet (vállalkozásunk és a multi másik üzeme), és úgy érzem az érveléséből, hogy neki annyira nem fontos a család, mint a karrierje.
Nekem viszont fontos, hogy otthon lehessek, hogy nyugodt körülmények között neveljem fel a gyerekemet, így többet tudok adni a családomnak. Itt a városban csak idegbeteg lennék, hogy mi van a gyerekkel, éppen ki késeli meg vagy ki akarja kirabolni hazafelé az iskolából.
Hozzáteszem, nem anyu nyakán élnénk, mert tőle is 20km választana el, teljesen különálló lakás van ott. Én nem azt nézem, hogy "enyém-tiéd", hanem hogy közös, és hogy mi egy család vagyunk.
Így most hogyan?... Mit tennétek a helyemben? Feladnátok-e a régi (majd' 10 éves) álmotokat, hogy összetartsátok azt, amit eddig sikerült, vagy inkább dobnátok a kapcsolatot, mondván, ezer pasi van még a világban, és hazamennétek a nyugodt helyzetbe?
Válaszaitokat köszönöm.
válasza:Tudod az életben nagyon-nagyon kevés véletlen dolog van, de abban sem vagyok biztos, hogy az a maradék kevés véletlen. Nagyon sajnálom, hogy elvesztetted a gyermeketeket, de adott a Sors még egy esélyt, hogy gondolkodjatok el kettőtök kapcsolatán.
Nyilvánvalóan Te vonzódsz ahhoz a helyhez, ahol felnőttél, szeretnél oda visszamenni és ott nevelni a gyermekedet. A Te szempontodból érthető, hiszen minden emlék oda köt és a gyerkőcnek is biztonságosabb.
Viszont fel kell tenned a kérdést, vajon a Párod hol élt gyerekkorában ? Mert ha városban, igen nehéz megszoknia a vidéki életet. Aki pörgéshez szokott, nehezen vált a csendre, még ha ez így leírva furcsa is. És nem biztos, hogy szeretne munkahelyet váltani, mert a régit megszokta, az új helyen kezdhetné újra építeni a karrierjét.
Viszont az sem megoldás, hogy fizetitek az albérletet, mikor ott van egy lakás, ami kihasználatlan.
Szóval ülj le ezeket megbeszélni vele még egyszer. Ő milyen alternatívákat ajánl ? Mert az albérlet az nem igazán az.
válasza:Én nem tudom,hogy te mit tegyél.Azt se tudom,hogy a párod miért gondolkodik így.
Viszont azt tudom,hogy anno annak idején az én párom is aki 3 évig Pesten élt velem(én tősgyökeres pesti nő vagyok),jött azzal,hogy minden álma/vágya az,hogy újra vidéken élhessen a feleségével,gyermekével.Hogy ott minden szép és jó.Munkahely ott is volt,kis ház ott is volt.
Én lemondtam a megszokott életemről,és követtem a férjemet vidékre.A fiúnk vidéken született,nőtt fel.8 évig éltem vidéken.A 8 év alatt szép lassan elkedvtelenedtem,lekeseredtem,nem találtam a helyem,boldogtalan lettem.Pedig volt a közelben munkám is,de mégsem tudtam megszokni a vidéki életet.8 év után megbeszéltük,hogy én már nem tudok vidéken élni,ő meg nem hajlandó Pestre jönni.Így barátként,de elváltunk..
Ha mindezt előre tudom,ha a kezdeti félelmemet komolyabban veszem,akkor sosem költöztem volna vidékre,talán férjhez sem mentem volna..
Szóval csak azt akarom mondani,hogy erőltetni ne erőltesd a 10 éves álmodat,mert ha érted vállalja is a vidéki életet az is lehet,hogy pár év múlva egy elkeseredett ember lesz a társad,menekülne onnan..Ne feledd nem csak neked vannak 10 éves álmaid.
válasza:Húsz éves koromig vidéken éltem, gyerekként egy határmenti kisvárosban nőttem fel.
A férjem a fővárosban nőtt fel.
Szintén felmerült ez a kérdés, de úgy tudtunk kompromisszumot kötni, hogy a fővároshoz közel, de nyugisabb részre költöztünk. 20 perc beérni a városba, de mégis nyugiban, zöldben vagyunk - nekem sok évnyi belvárosi lét után ez már nagyon hiányzott.
Ő vidéki volt, az ország másik feléből, ahol valóban kevés a munkalehetőség. Talán ezért is látja sivárnak és száraznak a vidéket.
Második, igazad lehet, de akkor most váljunk el?
Alapvetően nagyon jól megférünk egymással, csodálatos, álomszerű a kapcsolatunk, de ez most döntött mindent.
Átjöttem a másik szobába, és még csak utánam sem jön, hogy megbeszéljük, vagy valami... ő maradni akar, és mint a reklámokban, "pa-pa-pa-pa" meg sem hallja, amivel érvelek neki.
Úgy tűnik, neki csak a saját élete fontos, a családja és annak biztonsága nem. Ezért maradt egyedül immáron 18 éve.
válasza: válasza:második vagyok.
Mi a volt férjemmel mai napig jó barátok maradtunk.Mégis elváltunk mert nem tudtunk megegyezésre jutni.
Nézd.Én panelban nőttem fel.Én élveztem hogy hajnalban hallottam a villamost,élveztem a zajt,mindent.Én így nőttem fel.Nekem a zaj nem olyan mint neked.Ahogy a csend sem olyan nekem mint neked.Vidéken én pont a csendet nem tudtam megszokni.Voltak éjszakák amikor nem tudtam aludni,mert túl nagy volt a csend.Így hallottam a padláson futkározó egerek hangját (télen) vagy bebeszéltem magamnak,hogy hallom a tőlünk 200 méterre lévő erdőből a vaddisznók hangját..(hozzáteszem,hogy halláskárosult vagyok)
Vannak emberek akik a nyüzsgést,a zajt, a tömeget élvezik.Nekik ez a tökéletes életforma. Van aki azt szereti ha madárcsicsergésre ébred..Nem vagyunk egyformák.
Talán ezért is mondják hogy egymás megismeréséhez sok idő kell.Talán nektek kellett pár év,hogy kiütközzön az ellentét köztetek.Az már rajtatok áll hogy miképpen kezelitek a helyzetet.Nem kell elválni ezért,sőt szakítani sem kell.Ha megtudtok egyezni,akkor úgyis találtok egy olyan megoldást ami mindkettőtöknek jó.Mi nem találtunk..De hát ez is rajtunk állt.
Csak ezt az egy módot ismeri, hogy maradunk, mert neki fontosabb a munkahelye. Meg neki kényelmes itt a panelban, pedig nem mondtam, hogy ásson kertet vagy ilyesmi, mert tudom, hogy nem szereti.
Én viszont szeretem őt, de így nem ér semmit az egész, ha képtelen belátni, hogy nekem és a családnak ez így nem jó. Én képes lennék kompromisszumra, maradnék, ha látnék csak egy jó indokot arra, hogy miért maradjak, de még ennyit sem mutat vagy mond.
Őszintén? Azt sem látom rajta, hogy én fontos lennék neki, pedig képes lennék lemondani az otthoni dolgokról, a lakásomról meg mindenemről. Neki nincs semmi anyagija.
válasza:Ebbe a kapcsolatba ne vállalj gyermeket, a párod még nem elég érett rá, mivel képtelen saját magától elvonatkoztatni.
A leírásodból kitűnik, kizárólag azt nézi, neki mi a jó. Szerintem nem járnál jól, ha vele vidékre költöznél, mert annak ellenére, hogy több lenne a ház körüli munka, ő nem venné ki belőle a részét, egyértelmű, hogy a karrierjének él, a család még sehol nincs a gondolataiban.
Ha ennyire nem veszi figyelembe a véleményedet és alternatívái sincsenek, akkor el kell gondolkodni, érdemes-e folytatni együtt.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!