Mi tegyek, válás lesz a vége?

Hasonló a problémánk, csak én vagyok a férfi. A párom utálja anyámat, azért mert régebben gyakran kérdezgette, hogy mit csinálunk, hová megyünk, néha bele is szólt a dolgainkba, de lett belőle egy nagy balhé és azóta nincs kérdezés, nincs beleszólás.

Párom mégis utálja. Ha néha megkér anyám valamire (pl. fúrjak fel valamit vagy permetezzek meg két fát) akkor már őrjöng, hogy ő önálló életet akar élni.

Tudom, hogy én is hibás vagyok, mert akkoriban nem beszéltem anyámmal hogy ez bántja a páromat, de már ez is nagyon bánt hogy ő folyton anyázik.

Pár napja valami egészen más apróságon összekaptunk ordítozásig, a végén azt ordította nekem hogy dögöljél meg anyáddal együtt.

Elképedtem, elhúzódtam, nem beszéltünk másnap mondtam hogy ha nem venné észre nagyon megbántott engem, esetleg nem akar bocsánatot kérni? Azt mondta hogy nem, nézzem meg mi volt az előzménye, meg hogy én miket mondtam már a családtagjaira, meg amúgyis költözzek anyámhoz, mert össze vagyok nőve vele.

Hát nemtudom, de szeretet nem sok van már köztünk, nem is gondoltam volna ezt. Valószínűleg el kell költözzek, mert ő nem akar menni. Építettünk egy qrva nagy házat, de ez így nem megy tovább.

Egyébként lobbanékony (tul.képpen idegbeteg) a párom. Apja ilyen, sokat verte is még amíg ott lakott, sajnos rá is ütött. Nekem is nekemjön, ha felkapja a vizet, csapkod mindent a földhöz, ajtót veri. Nem tudom kezelni ezt, reménytelennek tűink a kapcsolat.

Ez nem a te meccsed az anyóssal, hanem a párodé a kedves mamával! Hiába van szerelem és tisztelet, megbecsülés a párod irányt, ha ezt nem kapod vissza előbb-utóbb a kapcsolat megsínyli.

ha kettőtök miatt lenne a vita, akkor azt mondja az ember, hogy jól van hülye voltam, hülyék voltunk....megérdemeljük

De így hogy egy harmadik személy (aki nem egy szerető, hanem az anyós) egy állandó de visszatérő problémaforrás.

Nagyon sajnálom, hogy vannak mások is ilyen helyzetben, sok erőt és kitartást kívánok és bízom benne hogy a párodnak megjön az esze.