Megvet a családod, mert szeretőt tartasz/tartottál?

Szerető voltam. Az egész család nekem szurkolt, biztatták a fiukat/testvérüket, hogy váljon már végre el a feleségétől, aki már százszor megcsalta, anyagilag kihasználta, ott taposott át rajta ahol csak tudott.

Hiába, mégsem vált el "a gyerekek miatt".

"nem tartok és soha nem is tartanék (szerető sem lennék soha) "

Fogadok, te nő vagy. És fiatalka..

Én anyukámról tudom 16 éves korom óta...

Igazából apukám amióta az eszemet tudom bele van gyógyulva a számítógépbe, soha le se szart minket, életemben soha nem láttam, hogy anyuval akár csak egy puszit is váltsanak. Általános iskolás koromban azt hittem, hogy a szerelem egy dolog, de a házasság az afféle gazdasági kapcsolat, ahol a felek tojnak egymásra. Ez rohadt szomorú dolog szerintem.

Ketten rontották el, nem tudom hol és hogyan, de nem is érdekel. Nem gondolom, hogy az én feladatom ítéletet mondani. Mellesleg pedig szerintem mindenki megtanulhatná végre, hogy ítélkezni nem a mi jogkörünk, még a közvetlen családtagjaink felett sem.

Anya boldog. Együtt van azóta is az egyetemi szerelmével (akivel újra összetalálkozott), és végre beadta a válópert is. Én végig támogattam. Egy élete van, abban kell boldognak lennie. Mindenki hibázhat, ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Kik vagytok TI, hogy ítélkezzetek, Kedves Leszavazó Majmok?

23/L

"Mindenki hibázhat, ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Kik vagytok TI, hogy ítélkezzetek, Kedves Leszavazó Majmok?"

Ilyesmiben nem hibázok, ezért bátran ítélkezem. Mellesleg nem veszem zokon, ha egyéb hibámért elítélnek. (nem nagyon szoktam hibázni)

A mondatod vége pedig téged minősít!

Sok locsolót Neked! :)