Volt már, hogy elsírtátok magatokat egy veszekedés során, mert a párotok annyira megbántott?

Szerencsére még nem történt ilyen.Valahogy eddig sosem fajuétak odáig a dolgok hogy annyira megbántson.Érzi mikor kell abbahagyni ahogy én is,egy bizonyos határt nem lépünk túl.10éve együtt.

Volt, hogy elsírtam magam, de nem azért, mert alpári stílusban beszélt velem, hanem, mert elég érzékeny témát kezelt lekezelő módon.

Nálunk múltkor volt egy mélypont ami már hónapok óta tartott. Kezdtünk teljesen elhidegülni egymástól, nem mutattunk érzelmeket, csak olyan volt mintha barátok lennénk. Utána következett egy sértődés amikor másfél hétig nem láttuk egymást és nem is beszéltünk. Egyszer csak beállítottam hozzá és robbant a bomba. Először csak öleltük egymást és sírtunk mindketten, utána persze jött a veszekedés, átrágtuk az összes problémát, kit mi bánt, miben kell változtatnunk és hogy muszáj megmenteni ezt a kapcsolatot mert túlságosan szeretjük egymást ahhoz, hogy csak úgy veszni hagyjuk. Közben többször sírtuk el magunkat mindketten, pedig a barátom egyáltalán nem az a sírós ember, sőt. Egyetlen egyszer láttam sírni évek alatt, amikor meghalt a nagymamája. Szóval ebből azt is megtudtam, hogy ő is szeret annyira, és fontos neki annyira a kapcsolatunk, hogy képes sírni, ha veszély van. Szerintem normális egyébként, főleg érzelmesebb embereknél, mert a feszültséget sokan így vezetik le és egy nagyobb veszekedés alkalmával rengeteg feszültség gyűlik fel egy emberben. Viszont abban az esetben ami nálatok van én már szakítottam volna. Nem bírom, ha tiszteletlenül bánnak velem.

Azért az éremnek mindig két oldala van. Te is a másikat hibáztatod, nem csak ő. Biztos, hogy te is hibás vagy. Amúgy nem, nem szoktam elsírni magam, nem vagyok sírós.

első vagyok. én is meggondolatlanul vágok dolgokat a fejéhez mert forró fejű vagyok, és aztán én sírok mert megbánom. DE itt van egy különbség, én tudom h nekem kell változnom h ne bántsam azt akit szeretek. Meg se próbálom rákenni, h ha ő más lenne, akkor nem veszekednék. Alapvetően igyekszünk úgy állni egymáshoz, h a másik jó és a hibát magunkban keressük, nem őt akarjak megváltoztatni. Ne haragudj h ezt mondom de kéne neki egy kis szabadság. hagyd hadd gondolkozzon, lehet h kicsit sokat voltatok együtt és besokallt. Néha rajtam is így jön ki, olyankor elmegyek sétálni és aztán újra minden a régi. De te laksz nála? Mert számomra ez felér egy szakítással, h menj haza, mert boldogtalan vagy itt. Nem meri kimondani, nem tud ő hazamenni, téged próbál kipaterolni? mindenesetre gyanús..

Van olyan heyzet amikor a csaj a hibás, mert kiállhatatlanul viselkedik, és a pasinak meg elege lesz.És így reagál.

Utolsó: ez annyira hülyeség. Nem csak a csaj a hibás ilyenkor sem, nem törvényszerű a bunkó rekació.