Voltál már úgy, h egy veszekedés alkalmával azt érezted túl nehéz párkapcsolatban élni?

nem lenne egyszerűbb bocsánatot kérned

és fentieket elmagyaráznod neki

az egész lelki hátterét az ügynek?

biztos megérti

és minden mehet tovább szépen

Felejtsd el, hogy problémákat generálsz a kapcsolatotokban. Egy idõ után a legszebb kapcsolat is megsinyli.

Viszont miért érzed azt, hogy nem foglalkozik veled eléggé?

Mi hiànyzik neked, amire vágysz?

Igen, de csak akkor, amikor nem voltam igazán szerelmes a partnerembe.

A mostani párommal is szoktunk apróságokon veszekedni, de soha nem arra gondolok, hogy nem kéne együtt lennünk, vagy hogy csak púp a hátamon - hanem csak arra, hogy a gondot meg kell oldani.

Én sokszor érzek ilyent, illetve olyankor, ha néha összeveszünk mindig azt érzem, hogy nem jó párkapcsolatban élni...illetve nem is azt, hogy nem jó, azt, hogy a párommal nem.

Szerencsére ez már annyira tudatos, hogy ilyenkor azt is tudom, hogy elmúlik a mérgem és minden rendben lesz.

Öt éve vagyunk együtt.

Mindkettőnk heves, sértődékeny, nem ritkán gyerekes. Két dolog van, amiért mégis együtt vagyunk még, az egyik, hogy mindennél jobban szeretem őt, a másik pedig, hogy azt tanították nekem: ha valami elromlik, azt helyre kell hozni, nem eldobni.

Ha tudnád hányszor éreztem/érzem ezt, elfutni előle, mert gyűlölöd szeretni. Gyűlölöd őt, mert fáj, ha tudod, hogy őt bántod. Ugyanakkor nem állhatsz elé, mert büszke vagy. Egy darabig, de aztán rájössz arra, hogy a büszkeséged nélkül vígan elvagy, nélküle viszont nem.

Akkor megtanulsz bocsánatot kérni, ha szerencséd van, veled együtt ő is megtanul majd.