Más is elhidegült a férjétől a szülés után?

Szerintem is hormonjáték lehet. Már a terhességem alatt olyan tunyácska voltam szerelmi téren, de ráfogtam a nagy pocimra, a cukromra, a toexemiámra.

Megvan a picink, most tíz hós. Háááttt.... valamennyire már visszajött az kedvem, de ez még nem az igazi. A férjem emlegeti is sóhajtozva azokat az időket, amikor még én támadtam őt le:-)))

Én saját magam csodálkozom magamon: elég sokáig független nőként éltem. Ha megtetszett egy pasi, akkor uccu neki, próbáljuk ki.

A párommal az első perctől csodálatos volt a szex. Ennek ellenére néha frászt kapok ha közeledik.

Igyekszik ő, igyekszik, de hát én vagyok a hunyó. Néha már sajnálom is szegényt.

Remélem elmúlik. Apuci elég türelmes velem, de ez sem tart örökké. Ha nem javul, keresek orvost, hátha mond valami értelmeset az ügyben.

12:04-es vagyok még:

a szexen kívül a szerelemmel is ez a helyzet. Volt olyan időszak mikor úgy éreztem, egyenesen gyűlölöm a férjem. Hálisten ezen túl vagyok. Tényleg nem szabad belemélyedni ebbe az érzésbe, küzdeni kell ellene, mert az a kapcsolat végéhez is vezethet.

Sok szerencsét.

Egy bölcs néni egyszer azt mondta, hogy a férjünket kell nagyon-nagyon szeretni, mert a gyerekeket amúgy is ösztönösen szeretjük.

Tedd vissza a férjedet az első helyre a szívedben, ott ahol most a baba van. Ez még a babának is jobb, ha mindenki a helyen van a családban. Először volt anyu és apu, majd jött a pici. A szülők a nagyok, az elsők, a baba a kicsi, a második. (Ennek a dolognak a megértésében, elfogadásában segíthetek, írj emailt.)

Érdekes kérdés, sok helyen olvasom..

Nekem szülés után sem ment el e kedvem, a 6 hetet se vártuk ki:))

Kérdés, hogy csak a szex terén hidegültél el, vagy érzelmileg is?

Ha szexuálisan, akkor az mondhatni természetes, és el fog múlni, tapasztalatból mondom. Bár nekem majdnem ráment a házasságom, kb. 1 évig szinte egyáltalán nem akartam szexelni, de nem is értettem, hogy miért. De utána minden visszatért a régi kerékvágásba.

Ha érzelmileg hidegültél el, az egy kicsit más tészta, bár ott is van esély, hiszen ott is erősen közrejátszhatnak a hormonok, meg a fáradtság.

Érdekes, szerintem két fajta viselkedés/érzésmód van. Az egyik (ahogy én) iszonyú kivánós voltam aterhességeim alatt is, ahogy hazajöttünk a kórházból, már nekiestem a férjemnek, alig vártam, hogy legalább 4 hét elteljen és már rendesen, aktussal együtt szeretkeztünk.

A gyerek, terhesség, szoptatás csak növelte a libidómat.

És vannak akinél ez pont az ellenkezője.

Biztos hogy hormon alapú is a dolog, meg azt vettem észre, hogy azonál az anyáknál akik "túlszeretik" a gyereküket, senki más nem nyúlhat hozzá, nem tudják egy-két órára sem otthagyni az elején, azoknál alakul ez így. Lehet, hogy nincs igazam, ez csak a környezetem megfeigyelése.

Nem lenne szabad úgy gondolkodni,hogy a baba az első,a férj meg valahol van.

Fontos mindakettő! Hiszen a babát is neki köszönheted!Természetes,hogy a baba sok törődést kíván az első időkben,de ezt lehet együtt is tenni az apukával.Nem az a jó anya,aki egy pillanatra sem hagyja magára a gyerekét,ezzel a gyereknek sem használ.A ygereknek is szüksége van egy kis nyugalomra.Két szopi között nem kell babusgatni,akkor aludjon,nézelődjön,játsszon ( persze,ha nagyobb )

Az anyák egyrésze " gyerekfüggő " és emiatt megy tönkre a házassága,amiért viszont csak az apát hibáztatják.Azután jön a válás,mert az ugye a gyereknek jobb lesz ? Ha kell,menjenek el tanácsadásra.Tessék a házasságot is rendbentartani,és a gyerekkel is törődni.A kettőt együtt !

"A baba a második? Elnézést de milyen anya gondolkodna így?"

- Az aki már tud valamit.

Még a gyerekek érkezési sorrendje is számít! Gyakran előforduló hiba, hogy az újat szeretjük, cserébe elhanyagoljuk a régit. Pedig az emberek nem hűtőszekrény, vagy mosógép, hogy az újat többre tartsuk a réginél. Mégis sokszor lehet látni, hogy a legkisebb gyerek a kedvenc, a nagyobbak meg szívják a fogukat csendben, hiszen még meg is lett nekik magyarázva, hogy miért?

A családokban lévő láthatatlan rendet nem lehet büntetlenül felborítani. Az, hogy sokan többre értékelik az "új játékot", részben a fogyasztói társadalom ránk nyomott gondolkodásmódja. "Elégedetlen vagy a pároddal? Cseréld le!" Itt is látom eleget leírva.

Az, hogy jön egy baba a családba remek dolog. Ha ettől a férj visszaszorul a "rangsorban", hiba. Az újdonsült anyukának továbbra is férjével kell élnie az életét, és együtt kell nevelniük a gyereket. Ha nem így van, és a baba lesz az első, az máris egy szög a kapcsolat koporsójába. A baba természetes igényeit kielégíteni egy dolog; az, hogy érzelmileg kihez kötődik jobban az anyuka, egy másik! Nagyon szomorú vagyok, amikor azt látom, ezeket összekeveri valaki.

Felőlem bárki elszállhat magától, nem az én dolgom helyretenni másokat. Aki valódi kapcsolatban akar élni, az társat keres. Nem egy gépet, akivel összehozhat egy-két-sok gyereket, aki(ke)n aztán uralkodhat. Az egészséges társkapcsolatban egyenrangú felek vesznek részt. És akkor, ha van egy teljes értékű társunk, nem is olyan nehéz engedni kirepülni a gyereke(ke)t, hiszen nem maradunk egyedül, támasz nélkül, "ellenséges" környezetben. Hanem visszatérünk oda, hogy megint ketten vagyunk, és jól megvagyunk. Ezt mindenki gondolja jól át, aki azt hiszi, a gyerek érkezésével annak kell az elsőnek lenni a szívében! Mennyit árt vele pont annak a gyereknek? Milyen nehéz lesz majd elengednie, ha rá alapozza az életét és nem a párjára támaszkodik továbbra is? És milyen az egy gyereknek, hogy rá támaszkodik érzelmileg egy felnőtt? Még akkor is, ha kívülről nézve még minden rendben, hiszen a szülők dolgoznak, eltartják a gyereket stb. Csak ez nem minden. Az érzelmi vonal is fontos!

(Ennek a válasznak a hasznossága nem a pontozásodtól függ. Sokkal inkább attól, megérted-e, elgondolkodsz-e rajta?) ;o)

Én egy kollégám példáját tudom felhozni (férfi), akinek a felesége a 2. gyerek után úgymond "kiakadt". Olyan szinten csak a 2 gyerekkel foglalkozott, hogy bármi egyéb nem számitott, ha a férj segitett, nem volt jó, miért úgy csinálta, barátok kimaradtak, programok elmaradtak, majd a végén közölte, hogy tud ő egyedül is boldogulni, mehet a férj ahova csak akar, őt nem érdekli...

Nos, ez kezelendő volt, orvoshoz kellett menni, hogy helyrebillentsék a hölgy hormonjait. Persze sok türelem kellett a férjétől is, de ő nem hitte el, hogy ezt direkt csinálja a felesége, ahogy nem is direkt csinálta. Mit is kezdett volna egyedül 2 pici babával?

Akkor az az orvos azt mondta, sok ilyen van, főleg a 2. gyerek után, az anyák átváltoznak tigrissé, át kell vészelni, de akár évekig is eltarthat.

Persze azért vagyunk emberek, hogy figyeljünk a jelekre, magunkra, forduljunk segitségért valakihez, ha szükséges!