Mi lesz egy ilyen emberből? Hogyan fog boldogulni az életben?
Van egy nagyon jó barátnőm (22) és megfordult a fejemben, hogy mi lesz vele, mert nagyon rossz nevelést kapott.
A szülei elváltak és még most is az anyjával és a nagymamájával él. Ott a kedves nagymama mondja meg, hogy ki, mit, mikor, és hogy csinálhat. Sehova nem engedik őt el sehova. Az iskolába is csak gyalog mehet és nem lehet olyat csinálni, hogy valaki megy vele mert akkor biztos elrontaná őt. A nagymama mondja meg, hogy mit vegyen fel, milyen oldalakat nézhet az interneten, mit egyen és tőle kell engedélyt kérnie ahhoz is, hogy ihasson. Pár ember kivételével nem is mehet át senki a lányhoz. Még most is együtt kell aludnia, egy ágyban a nagymamájával és anyjával.
Egyébként az anyának nincs beleszólása a dolgokba, őneki is mindent megmond a nagymama, pedig már 43-45 éves kb.
Teljesen életképtelen a lány, volt hogy nagy nehezen elvihettem őt mászkálni egy kicsit, ott is úgy viselkedett mintha a múltból jött volna. Magára hagytam fél percre és teljesen bepánikolt, hogy miért kellett őt egyedül hagynom idegen emberekkel.
Nekem már vőlegényem van és már elkezdtünk építkezni is és ezért fordult meg a fejemben, hogy neki vajon mikor lesz bárkije is, ha nem engedik találkozni emberekkel.
Mi lesz vele szerintetek? A ti környezetetekben is vannak hasonló emberek?
Egyrészt neki valósziüleg megfelel ez a helyzet.
Másrészt ha idövel egyedül marad (a nagymama nélkül), és szükséges lesz neki, akkor fel fog ébredni.
Ez nem gyávaság, csak ezt szokta meg, mivel gyerekkorától ebben él, nem is tud más helyzetet elképzelni!
Nem tudom mi lesz vele, nagyon sajnálom, majd ha a nagymama meghalt, akkor belekerül a mély vízbe és akkor rájön, hogy van másmilyen életforma is.
Én ismerek olyat, aki hasonlóan van nevelve. Csak ő a nagyanyja ruháit hordja, nem káromkodik, szinte nem is beszél (max. ha én kérdezek valamit, akkor is csak ilyen halk egérhangon), és mindent úgy tesz, ahogy mondják neki. Ilyen nagyon durván túlzásba vitt népi hagyományőrző a család, semmi vegyszert nem használnak, még csak fürdésre sem, nincs villanyuk, nem tudja használni az iskolai gépet.. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy ha én egy percig is náluk lennék, idegbajt kapnék. És most sem értem, hogy hogy tud így élni. De ha valaki valaki nem ismeri a másik módot, akkor nem is igazán hiányzik neki. És nem tűnik olyannak, aki változtatni akar ezen, leszámítva hogy folyton ilyen merengő, lemondó arccal néz. De valahogy mégis boldognak tűnik. Ez bonyolult. Akik a magukra maradásuk után sem változtatnak, el el éldegélnek, ha végeznek az iskolával elmennek dolgozni és ők lesznek a munkahelyi bólógató-kutyák, találkoznak valakivel a munkahelyen vagy valahol és összejönnek vagy macskásnénik lesznek.
A te barátnőd nem olyan súlyos eset, ha kikerül a nagyi irányítása alól akkor kicsit bátrabb lesz, közvetlenebb az emberek felé. De nem ő lesz az elsőszámú jelölt a társaság középpontja címre. De néha az is előfordul, hogy valaki annyira megörül a szabadságnak, hogy mindent be akar pótolni és egy igazi társaságkedvelő, életteli vadóc lesz belőle. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!