Mit szólnátok ehhez, ha a férjetek így viselkedne? Férj az ilyen?

Az elsővel nagyon nem értek egyet. Mit kell azon kitalálnia egy embernek, hogy a párom elvesztette az édesapját, és nyilván szeretné ha vele maradnék. No ehhez nem kell azért gondolatolvasónak lenni. Ez számomra evidens. Kocsi ide vagy oda. Mert még mondjuk, ha egy gyerekről lenne szó, de egy kocsiról!!! És oké, hogy ateiste, a kérdezőnek gondolom nem is az a problémája, hogy a férje nem tette össze a két kezét és imádkozott, hanem ahogy viselkedett a gyászmisén. Nekem is van ateista ismerősöm, de azért egy gyászmisén, vagy egy szertartáson tud viselkedni. Ilyenkor nem azt kell nézni, hogy neked milyen elveid vannak, vagy mennyi dolgod lenne, hanem a másikat, aki "csak" éppen az édesapját temeti.

Kedves Kérdező! A házasságotokra nem tudok mit mondani, mert annyira nem látok bele, de az biztos, hogy ez olyan húzás volt, ami miatt én is átértékelném a kapcsolatomat. A férj, azért férj és társ, hogy bármikor velem legyen a nehéz pillanatokban, ahogy én is vele. Ha már ezt nem lehet elvárni tőle, akkor mit egyáltalán. Mitől lesz ő jó társ? Attól, hogy lerak az asztalra x összeget? Nekem ettől még nem lesz Férj! Egy ilyen esetben az együttérzést, egy 3 hónapos kapcsolattól el lehet várni, nemhogy egy férjtől. Megzavarodnék, ha egy ilyen fájdalommal egyedül kellene maradnom, úgy hogy közben elvileg van mellettem valaki, akinek az lenne a dolga, hogy enyhítse a fájdalmat. Sajnos mi is elvesztettük pár éve a párom édesapját, és ő akkor annyira összetört, hogy majdnem még a wc-re is mentem vele. Hiszen ez a dolgom, kötelességem. Vigyázni rá, támaszt nyújtani, amikor kell. Nem hiába fogadjuk meg, hogy jóban-rosszban.

1. A férjed nem vallásos, te pedig olyant vártál el tőle, ami tőle nagyon távol áll. Persze, hogy nem tudott úgy viselkedni, ahogy a vallásos rokonok elvárták volna. A rokonok tudják, hogy a férjed nem vallásos? Lehet, hogy életében most először járt ilyen temetésen. Csak mellékesen én tavaly először jártam görög katolikus esküvőn (én római katolikus vagyok), nagyon sok az eltérés, nem is nagyon tudtam, mikor mit kell csinálni, úgyhogy én is csak néztem ki a fejemből időnként. Kicsit a párodat is megérthetnéd ezen a téren, mert ő nem ebben nőtt fel, amiben te. Ha összetartoznátok, megértenéd és őt védenéd a rokonokkal szemben. Nem szidni kell a férjedet, hanem megismertetni vele a te világodat. Ha ez nem megy, akkor minek vagytok házasok?

2. Ha a kocsi javítása akarva-akaratlan így lett leegyeztetve, akkor az is fontos, mert ha olyan hibája van, ami balesetet okozhat, az tényleg az életetekbe kerülhet, és gondolom, a rokonság nem akarna még egy temetést a közeljövőben.

3. Ha te nem csak vallásos vagy, hanem igaz hívő is, akkor tudhatnád, hogy a halál NEM A VÉG, és az elhunyt nem a semmibe, hanem haza ment. Nemrég jártam egy temetésen, ahol az elhunyt előre elrendezte a saját temetését, mikor már tudta, hogy nincs sok ideje hátra, azt is megszervezte, hogy ki temesse, azt is, hogy kik énekeljenek a temetésen (ifjúsági kórusunk), és azt is, hogy MIT (taizei dalokat), ő azt mondta, nem akar siránkozós temetést, és neki van igaza, óriási hite volt. Ez egy római katolikus temetés volt. Azt hiszem, az ő példáján mindenkinek el kéne gondolkodnia és át kéne formálni magunkban a temetésről és a halálról alkotott eddigi képet.

4. Megértem, hogy rosszul esett neked a dolog a férjed részéről, de amit tőle elvártál, az számára teljesíthetetlen volt, mert nem gondoskodtál korábban arról, hogy őt beavasd ebbe a számára idegen világba.

A 13.28-assal tokeletesen egyet ertek!

Ha osszessegeben nem erzed boldognak magad,akkor tedd meg a megfelelo lepeseket es valj el.

A tesom 12 evig volt a ferjevel, a ferje egy bunko,taplo volt,aki nagyon szornyen viselkedett vele, szegeny noverem nagyon boldogtalan volt, erot vett magan, otthagyta a hazat, butorokat, mindent es beadta a valast. A ferje ezek utan meg jol meg is verte. 6 honapra ra megismerkedett egy tokeletes pasival, imadja, torodik vele, jokepu, apolt, korban hozza illo,... 2 hete volt eljegyzesuk, a noveremet kicsereltek, soha eletebne nem volt meg ilyen boldog!

Ezt csak azert irtam le, mert sok no azt gondolja,h ha kiszall egy boldogtalan hazassagbol az a vilagvege, de ha megteszik akkor sajat maguknak adnak egy lehetoseget a boldogsagra!

Valószínűleg most páran lepontoznak, de gondoltam leírom a véleményem. Jómagam ateista vagyok, viszont a férjem nem. Ebből kifolyólag vannak olyan alkalmak, amikor én is elmegyek vele templomba. Eddig egyszer sem esett le a gyűrű az ujjamról. Nem hiszem, hogy gondot jelentene számomra az, hogy tiszteletben tartom a hitét, ez így természetes.

Azt gondolom, hogy a kérdező férje, sem lett semmivel sem kevesebb attól, hogy eltöltött a felesége mellette pár órát, ha neki ez fizikai fájdalommal jár, akkor azt hiszem ott komoly gondok vannak.

Másrészt viszont azt sem gondolom, hogy ha együtt élek valakivel (és elvileg egy családot alkotunk), akkor a közeli hozzátartozom halála esetén még magyarázkodnom kelljen neki, hogy most erre, vagy arra van szükségem.

Nem kell gondolatolvasónak lenni ehhez. Vajon mire lehet szüksége egy gyászolónak??????

Nem vagyunk egyformák, de azért a megértés, és együttérzés talán evidens nem?!

Számomra nem lenne kérdés, hogy összepakolom a párom holmiját, és beteszem az imádott autójába.

Kérlek csak egyetlen kérdésemre válaszolj!

Mondtad a férjednek, hogy szeretnéd ha veled aludna?

Milyen viszonyban volt apukáddal?

Nekem is meghalt a apu anyukája viszon mivel semmilyen érzést nem váltott ki belőle, a temetésen sem tudtam mély megrendültséget tettetni ahogy 'elvárták volna'.

A párod sem vallásos ne várd tőle, hogy megjátsza magát.

Megértem a felháborodásod, és hogy mért bánt ennyire.

De részben valószínűleg a közömbösségének megvannak az okai. Pl nem volt valami közeli, jó viszonnyal apukáddal. És sok ilyen típusú ember van, aki nem tud mit kezdeni az olyan helyzetekkel, mint pl egy temetés, tele zokogó emberekkel. Mert ő nem így éli meg. Nem veszi észre, hogy neki is tenni kéne valamit. Ettől még nem feltétlenül rossz ember, bár én sem ilyen vagyok. Csak láttam már rá példát.

Az autószervizes eset is szomorú, de ez is visszavezethető arra, hogy ő nem tudta átérezni a helyzetet... Nem tudom, ő milyen kapcsolatban van a szüleivel, halt-e már meg valakije, mennyire érzékeny típus... Sok mindentől függ. Ettől még persze érzéketlenség. De mint mondtam, vannak ilyen típusú emberek.

Az együttalvásos dologhoz azért nehéz hozzászólni, mert ha így szoktátok meg, akkor talán tényleg ezt vette evidensnek.. És talán nem akart "zavarni" Titeket a gyászban. De az is kérdés, vajon mondtad-e Neki, mennyire jól esne, ha aznap Veled maradna?

Szóval ezek bármennyire fájdalmasak Neked, még megmagyarázhatók. A reakciója minderre, illetve arra, hogy el akarnád hagyni, az viszont valóban felháborító, és ez az amiért azt mondom, ha már ezen gondolkodsz, hát lépd meg! Ha tényleg anyagi gondjaid lesznek, és kint nem tudsz egyedül talpra állni, hát inkább költözz haza a szüleidhez, míg helyre rázódik az életed. Hidd el, egy rossz házasságban, amiben már erőszakkal tartják ott az embert, mindennél rosszabb döntés ottmaradni.

Sok erőt és kitartás kívánok Neked, hogy meglépd!