Nem várjátok, hogy külön éljetek? Hogy azt tegyétek amit akartok?
Ne értsetek félre, szeretem a mostani életemet, jó suliba járok, jó barátaim vannak, szüleim ugyan elváltak de boldog vagyok így. Úgy tervezzük hogy 5-en barátnők fogunk együtt élni albérletben, de egy évig csak egyedül leszek mert kimennek külföldre. Én már annyira várom, megehetek vacsorára egy doboz fagyit nem szólnak bele, reggel a kávé mellett cigizhetek a szobába senkit nem zavar. Este fürdésnél felbonthatok egy üveg pezsgőt vagy bort és tudom ezek apróságok, de én már úgy várom :D Ti nem akartok elszakadni?
Amatőr színészként dolgozom, a színművészeti nem biztos hogy összejön elsőre, de majd próbálkozom többször , azért kevés kis pénzt kapok, meg keresek munkát míg stúdiózok. :D
Milyenek voltak az első napjaitok mikor elköltöztetek otthonról? :D
18/ L
értem :) házimunkát itthon ugyanúgy végzek, azzal nincs bajom :D
jólesz;D
Köszi a válaszokat:D
Én is úgy terveztem hogy ha dolgozni kezdek akkor össze költözök néhány barátnőmmel albérletbe, mert egyikünknek sem volt jó otthon, de beintettek és ők nem akartak mégse költözni. Majd 22 évesen összeköltöztem a barátommal és sokkal de sokkal felszabadultabb vagyok.
Nem volt vészes otthon lakni, csak az zavart, hogy mindig kérdezgették, hogy hova megyek, minek megyek, miért találkozok ezzel meg azzal, mindig hazudnom kellett ha fiúval találkoztam.
És igen mióta külön élek van, hogy felbontunk a párommal egy üveg pezsgőt megiszunk egy pohár bort.
köszi a válaszokat :)
Én is szeretek egyedül lenni, de szeretem megosztani valakivel/kikkelaz életem :D
én 22 évesen költöztem össze párommal, de mikor apuval laktam se voltak olyan gondjaim h nem csinálhatom azt amit akarok, szóval nincs túl nagy változás. én inkább egyedül szerettem volna lakni, szingli csajként, no kötöttség. de nem így alakult, persze nem bánom :))
az első napok furák voltak, sőt még most is az. 2 éve lakok külön, és nem is messze aputól, de néha nagyon hiányzik h vasárnap reggel a szokásos rántottával ébresszen :( meg ilyen apróságok :)
Én is vágyok már egy külön életre. Akár barátokkal, akár baráttal...2 éve bébiszitterkedtem, és "otthon" voltam mindig a gyerekkel, takarítottam, csináltam a kaját, mentünk vásárolni, játszótérre...elég fura volt, akkor még 17 voltam de nagyon élveztem igaz csak pár hónap volt. Ha gyerek nélkül is de jó lenne felkelni reggel, elmenni vásárolni, főzni valamit, kicsit érezni hogy felnőtt vagyok. Mert itthon hiába kérdezem hogy menjek e anyu helyett vásárolni ő lelkesen menne úgyhogy ráhagyom..csak akkor megyek boltba ha épp apám akar valamit a boltból, mert ő mindig rám hagyja : D Főzni se szoktam csak ha mindenki dolgozik és csak én vagyok itthon ami sajnos nem túl gyakran van. Takarítani meg takarítok így is.
Fura, mert amúgy nem akarok felnőni, de mégis vágyok egy saját életre. Most se szól bele senki hogy mikor mit csináljak vagy mit szabad, de azért mégis más egyedül mint a családdal. Csak sajnos nincs rendes munkahelyem, sőt nem is találok, úgyhogy ezt még pihentetnem kell egy jó időre..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!