Várjátok már karácsonyt?

A karácsonyból annyit várok, hogy fát veszünk, feldíszítjük, várom a karácsonyi filmeket, meg azt, amikor anyukám készülődik a vacsihoz.

Az ajándékozást gyűlölöm, legszívesebben eltörölném. Utálok ajándékot venni, és kapni is, úgyhogy nekem ez kínszenvedés. 17L

Én magát az ünnepet várom.

De az ajándékvásárlás részét már nem, mert szó szerint már görcsben van a gyomrom ha csak rágondolok hogy muszájból kell pénzt költenem, muszájból kell vennem )lehet épp tök fölösleges dolgot), és olyan helyzetbe kerültünk hogy nem engedhetjük meg magunknak. Épp hogy kaját tudunk venni és nagyon nehezen jövünk ki következő fizetésig.

Szóval most inkább erősebb az aggodalmam a mit és hogyan kérdésekre, mint maga az hogy tényleg mennyire szép ünnep.

Utálom, mindig a már elhunyt hozzátartozók jutnak eszembe, legszívesebben elutaznék itthonról.

Kicsi a család, kevesen élünk már, a férjem is meghalt, így valahogy nem jó, inkább más országban tölteném az ünnepeket. A hideget is utálom.

Várom, mint minden évben..mérhetetlenül mélyről..mélyen. Saját, személyre szabott Ádventem van: már Mindenszentek napján megkezdődik. Mintha lámpák gyúlnának lassan bennem, úgy készülök magamban Szentestére, amikor megszületik az, aki üzenetével, példájával új irányba fordíthatta volna a civilizációt. Az, akit - természetesen:( - nem értett meg az Ember..olyannyira, hogy keresztre szegezte.

Pedig egyedül leszek akkor este. Ebben a három legutóbbi évben három halál kincseket elvett..elvitt. Mégis torokszorító izgalommal várom majd azt a délutánt. Három óra után szürkülni kezd..négykor már csendre vált a város - és akkor ketten várunk: ő meg én. Rákapcsolok egy libanoni televíziós adóra..szólnak a karácsonyi énekek arabul, franciául, olaszul..Díszítem a fenyőt, mindenben ugyanúgy: nekik, akik elmentek (ki tudja hova, merre..?) - és Neki, - aki jön. Hét óra felé gyertyát gyújtok - égnek ugyan a lámpácska-fűzérek, de a gyerekkorom még gyertyaillatú volt, - ide hívom vele. Az ablakhoz megyek..várom az angyalt. És mint hétévesen - látom: a szomszéd ház fölött lebeg.

Megvacsorázom..leülök a számítógépemhez. Grúz karácsonyi kórusokat hallgatok youtube-os videókról. Gyönyörű hegyi hangok: erőteljesek, nyersek. "Christe ishva Betlemsao, alilo.." Alilo..alilo..halléluja.

Másnap a gyermekeim asztalánál, egy más városban - együtt.

Igen, nagyon várom! :)))

De idén nem veszünk fát, nem díszítgetünk, nem lesz ajándékozás. A fa minimum 8-9 ezer, abból inkább kaját veszünk, a házat nem díszítjük fel, úgysem jön hozzánk senki, ajándékozás meg lehet "alkalom" nélkül is. De mégis várom, mert el szoktunk menni a bécsi adventi vásárba.:)

Nagyon várom!

Imádok ajándékozni, kitalálni kinek mi a vágya és látni az arcukon, hogy tetszik nekik és ismét beletaláltam. És ebből kifolyólag már 2 hete gyűjtögetem az apróbb ajándékokat, listát írok és ha időm engedi a boltokat járom vagy a netet böngészem, hogy kit mivel tudnék még meglepni.

A város már karácsonyi díszben van, hamarosan (remélem) a hó is leesik, beindul az adventi vásár. Összeülünk barátokkal a jó kis forralt bor mellett és bejárjuk a környéket így havasan.

De a legszebb mégis az lesz, amikor újra magyar földre lépek és találkozom a családommal. Velük tölthetek 3 hetet. Ez mindent pénzt, fáradságot megér.