Várjátok már karácsonyt?

Nem. Csak egy újabb, tök felesleges ünnep, amikor összegyűlik a rokonság a nagyanyámnál, és jajdeboldog mindenki, és megy a jópofizás, hogy így szeret mindenki mindenkit.

Ilyenkor általában elmegyek valamerre a városba haverokkal, és nem azért, hogy a csilivili díszletekben csodálkozzak.

17/F

A karácsony elvileg a szeretet ünnepe. Elvileg. Gyakorlatilag azonban az utcán 10 méterenként hatalmas plakátok és poszterek szólnak áruházakról, bevásárlóközpontokról és plázákról, amely hírdetgetik magukat, mint olcsó és kihagyhatatlan ajánlat. Persze a kisgyerekek meglátják az óriásplakátot, és próbáld meg megmagyarázni annak az 5-6 éves gyereknek, hogy a legújabb Ben10 játékot, ami most hihetetlenül akciós 6ezer forintért kapható" nem tudod megvenni, mert nincs rá keret. Undorító, hogy az egész ünnep a vásárolgatásokról, felesleges pénzkidobásokról szól.

A másik, mint azt előbb írtam: Összegyűlik minden rokon a mamámnál, és együtt van a nagy boldog család, és eltölt egy estét. Egyszer egy évben mindenki félreteszi az ellentéteket, békésen vacsorázgatunk, mesélgetünk egymásnak. De: A többi 364 napban egy buznyák "szia"-t nem hallani a másiktól, vagy csak az elcsépelt, felszínes beszélgetések vannak, semmi olyan, hogy megkérdeznék legalább azt, hogy "hogy vagytok". Nekem ettől a jópofizgatástól a belem kifordul, és még sok más uncsitesóm van így, akik szintén 17 évesen mint én. Mi néha találkozgatunk, elmegyünk focizgatni, de semmi szükségünk, hogy a naaagy szeretet ünnepén a családok álszent dumáját hallgassuk arról, micsoda nagy élmény a család. Ezért mondtam, hogy én inkább elmegyek valahova a haverokkal, és nekem a karácsony semmi mást nem jelent, mint néhány idegesítő pillanatot a ritkán közlekedő buszok, a zárva levő üzletek/boltok/kocsmák miatt.

Lehet lepontozni, a karácsony manapság a marketing ünnepe. És én vagyok itt a gonosz 17 éves éretlen kis taknyos kölyök, aki nem istenít egy értelmetlen ünnepet.

Kis taknyos 17 éves (asszem így jellemezted magad)

Sajnállak, hogy ilyen családod van, de azért más örülhet az ünnepnek. Engem baromira nem érdekel, hogy mi akciós vagy mi nem, nem veszek haszontalan dolgot. Amúgy egy 6 évesenek meg lehet magyarátni, mint ahogy megteszem naponta 10* türelmesen, hogy "nem szívem, az felesleges, mert". Lehet az én 6 évesem normálisa vagy én vagyok abszolút türelmes, de ezek a napi körök megvannak. ÉS másnapra a gyerek elfelejti, nem lesz tőle lelkileg sérült, mert nem kapott fogorovosos gyurmát.

Szerintem meg divat mostabában, hogy fúúúj áruházak, marketing. Van benne valami, de mivel fejlődő világban élünk, nem tehetünk úgy mint a 19. században, hogy csak gyertyát gyújtunk karácsonykor. biztos lesz olyan rokon aki beleköt ebbe.

Nyugodj meg, senkinek nincs tökéletes családja. Minden csak hozzáállás kérdése. Az én családom rettentően képmutató, ezért nem is karácsonyozunk együtt. Közöltem velük, ha évközben nem kíváncsiak rám karácsonykor ne tartsanak igényt az ajándékomra. A szűk családdal pedig (szülők-tesó-nagymamám) mindig csodálatos napokat töltünk együtt. Igaz, mi alapjáraton olyan család vagyunk, hogy mindig a jót nézzük és nem azon aggodalmaskodunk, hogy jajj de divat utálni a karácsonyt. Vannak ennél nagyobb problémák is az életben. pl: most én verjem magam a földhöz és igyam le magam, mert rájöttem, hogy nem férek bele egy bőröndbe és valószínű 2-t kell vinnem haza ami persze ráfizetéssel jár. Na miez ha nem marketing a légitársaság részéről, hogy csak 1 bőröndöt enged fel? Minden a marketingről szól, viszont a karácsony előtérben van, az mindenkit érint még az én apró problémám a bőrönddel csak engem illetve azt a kört aki szintén ezzel a légitársasággal utazik és szintén nem fér bele egy bőröndbe.

Minden csak hozzáállás kérdése. És mielőtt leoltanál, hogy nem ez nem gond, képzeld éltem már meg fiatal korom ellenére nagyobb csapásokat is. Valahogy én nem tudom utálni a karácsonyt, az előkészületeket, mert ha elengedem magam és nem az jön zsigerből, hogy jajj fúúújjj ez szär, akkor még élvezni is lehet. Talán pár év múlva, ha saját családod lesz megtalálod ennek a szépségét is.

Kedves "gonosz" 17 éves! Dehogy pontozlak le..Félénken megkérdezlek inkább: elfogadsz tőlem egy..símogatást?

Szíven ütött, hogy így éled meg a Karácsonyt. Ez nem a te hibád! Annyi a dühös őszinteség, keserűség abban, amit írtál, hogy "megszorult a tüdőmben a levegő". Tegnap 17:08-kor én is írtam egy választ. Ha úgy gondolod, olvasd el. Szeretném neked ajándékba adni - egy másik korosztályból. És ha megengeded, a Karácsony-estémen rád is gondolok..szeretettel.

Én vagyok a 17 éves srác.

1 szóval nem mondtam, hogy másnak nem lehet szép a karácsony, de konkrétan a kérdés mindenkinek egyenként szólt, nem pedig kollektív választ kell adni mindenkinek, közös megegyezéssel. Én ezt látom a karácsonyban, én így látom a karácsonyt, és nem azt mondom, hogy mindenhol így van, de minek írjam le, hogy másoknak milyen a mézes-mázas karácsony, ha nem arra kíváncsi a kérdező?

Amúgy, nagyon kedves az együttérzés, de nincs rá szükségem. Nem konkrétan az egész családomat utálom, sőt, szinte semelyik családtagomat sem, nekem mindössze ez a képmutatás, és álkedveskedés, ami kicsit felkavarja a gyomortartalmam. Amikor mindenki tárt szemekkel és fülekkel figyeli, hogy a másikkal mi a helyzet, és 1 napra hirtelen mindenki szereti a másikat, az év többi napjában pedig senkinek eszébe nem jutna, hogy -ha nem kölcsön akar kérni, vagy ha nem bajban van- felhívja a másik családot, magához hívja vacsorázni, vagy ilyesmi. Továbbra is, még mindig az én családi körömről van szó.

Ezzel párhuzamosan, nincs szükségem sem simogatásra, sem pedig hogy a karácsonyi hangulatod rám pazarold, hiszen itthon én tökéletesen megvagyok a családdal, van karácsonyfánk, ajándékaink, díszeink, és a kisöcséim is élvezik, mikor meglátják a frissen feldíszített fát. Nekem az nem tetszik, hogy a meghitt családi hangulat után összegyűlik a "nagycsalád" a maga 20-25 főjével, és megy a jópofizgatás, mintha a másikat érdekelné, hogy mi van a többiekkel. Arról nem is beszélve, hogy általában mi megyünk el utoljára, és mást sem hallok mamámtól, mint hogy szitkozódik, hogy megint el kell pakolnia az tányérokat, megint az ő házában sütöttek-főztek. És még mindig az én családomról van szó!

Remélem, így azért nem az jön le az előbbi 2 válaszadónak, (akit persze nem pontozok le, mert lehet hogy igazuk van) hogy csak egy 17 éves lázadó "uuutálomavilágot" kamasz hozzászólását látják.

Na figyelj! Én vagyok az, aki a "karácsonyi hangulatát rád pazarolta". Egyre jobban tetszel: egyetlen szavad nincs, amit ne értenék meg. Tök világos a képlet: hiteles amit írsz, és úgy tisztelem az érzéseidet, ahogy vannak. Még azt sem mondom, hogy nincs igazad: az egy évben egyszeri dühöngő stressz (előkészületek, ajándékvásárlás, mifene) meg a karácsony-esti vigyorgó képmutatás kiborítja az embert. Legjobb akkor nem is ünnepelni - mert mit? Az érzelmi nyomort? Ehhez jön még, hogy kamasz vagy és lázadó: százezer százalékig úgy normális ember, ahogy kell. Nem akartalak ám "megtéríteni", vagy ráderőszakolni a Karácsonyomat, - csak arra gondoltam, hogy hátha elfogadod ezt a "mást". Te azzal, amit írtál (mert az te vagy) adtál is nekem valamit. Kösz, mert igaz. Én meg cserébe adtam volna azt, ami meg nekem az. Mondom: tetszett, ahogy reagáltál.

Hát akkor... nesze, itt van egy nemsímogatás:-) - és Karácsonykor találd meg azt a közeget, ahol jól érezheted magadat. Szia!

(és nem fogod elhinni: mindennek ellenére - valahol - én is kamasz maradtam. Nem is akarnék soha megváltozni.)