Adtok pénzt a becsöngetős mindenféle beteg kisgyereknek gyűjtőknek?

Két konkrét eset után már megszólalni sem hagyom az ilyen pénzgyűjtőket. Az egyik amikor édesapámmal voltunk bevásárolni és a parkolóban mászkált egy férfi, kulcstartók, plüssfigurák, a szokásos becsületkasszás dolgok amivel pénzt gyűjtött a beteg gyerekeknek. Nem akart leszállni rólunk, úgyhogy édesapám mondta, jó megvesz tőle valamit csak hagyjon már minket békén. Vette elő az ötszázast, erre majdhogynem neki támadt a "jótét lélek", hogy hogy meri ilyen ki összeggel kiszúrni a szemét, amikor mások több ezreket adakoznak és látta ám, hogy mennyi mindent össze vásároltunk, nem hiszi el, hogy a beteg gyerekek nekünk csak ennyi érnek. Az első fél percben annyira le voltunk döbbenve, hogy így nekünk támadt, hogy köpni nyelni nem tudtunk. Aztán persze aput sem kell félteni, meg mondta a véleményét a delikvensnek és otthagytuk, főjön csak a saját levében.

A másik amikor végzős gimis voltam és hazafelé sétáltam megállított az utcán valami hasonszőrű "gyűjtögető". Végig hallgattam a mondandóját (hiába akartam tovább menni követett) majd kedvesen elutasítottam, hogy sajnos nem tudok adakozni. Mire ő is szabályosan nekem esett, hogy cigire persze van pénz, mekkora smucig gonosz ember vagyok. Ekkor még mindig türelmesen kifejtettem neki, hogy nem rendelkezem önálló keresettel úgyhogy legyen szíves hagyjon békén, mert a szüleim nem hiszem, hogy azért keresnek, hogy én két kézzel adományozzam azt másoknak. Na itt olyan szinten elkezdett szekálni, hogy mit képzelek én magamról, anyám is biztos jobban örülne, ha támogatnám az éhezőket és nem a büdös bagóra szórnám, stb. Magyarán elkezdett személyeskedni és gyakorlatilag az arcomba mászott.

Ezek után valahogy nincs kedvem az ilyeneknek adakozni. Nem hiszem, hogy ha nem a saját zsebébe gyűjtögetne akkor is ilyen vehemensen állna ki mások életének jobbá tételéért. Mellesleg nyáron beteg gyerekek terápiás táborában vagyok segítő, ahová járnak nagyon szegény családok is (elárulom, hogy ingyen megyünk dolgozni, visszük a gyümölcsöt, sütit, mert szinte ellátási költségért jöhetnek a gyerekek, ugyanis sok ilyen család nem engedhetné meg magának drágább áron), úgy érzem ott eleget jótékonykodok. Amúgy sajnos nincs fölösleges pénzünk amit erre költhetnénk.

Egy ilyen becsöngetőssel én is kicsesztem.

Villantotta az igazolványt és elmondta, hogy egy 1 éves beteg kisfiúnak gyűjtenek. Kértem egy pillanatot, Fel is derült a nőcske arca, vidám mosollyal fogadott mikor egy percre rá kinyitottam az ajtót. Viszont meglepődött, hogy tollat és jegyzetfüzetet vittem tárca helyett. Kértem tőle, hogy lehetőség szerint adja meg a kisfiú címét, mert most válogattam át a kinőtt ruhákat, és szívesen átviszem hozzájuk. Kérdeztem, hogy pelenkaméretet tudna-e adni, mert akkor veszek egy-két csomaggal.

Erre úgy nézett rám, mint egy anyagyilkosra, és kijelentette, hogy a gyerek szülei nem akarnak semmilyen felhajtást és az ők szervezetének nincs joga kiadni a lakcímet.

Erre írtam egy pár soros levélkét, amiben ugyanezeket felajánlottam, és ráírtam a nevem és a lakcímem. Megkértem a hölgyet, hogy adja ezt át a szülőknek.

Azóta sem érdeklődtek a ruhák és a pelusok után.

Szolnokon a Lidl parkolóban rendszeresen gyűjtögetnek süket-néma gyerekeknek, kulcstartókat adnak el, egyszer apukám úgy gondolta, hogy vesz tőle de amikor kimondta, hogy ezer forintba kerül egy szaros 50 forintos kulcstartó akkor majd fejre álltunk és inkább nem kértük.

Még megértené az ember ha tenne rá egy két-háromszáz forintos hasznot, na de ennyit.

Az ilyen házalós, parkolóban kéregetőket mind büntetni kéne.