Neveltetési hiányosságok, önzés vagy csak szimpla tahóság?

Nem arról van szó, hogy bezzeg a régi időkben mennyivel jobb volt. Igen, akkor is voltak önző emberek, de azt gondolom, hogy a neveltetés, a viselkedés, a társadalmi nyomás, az írtalan erkölcsi normák minimális szintű betartása legalább valamennyit fékezett ezen. Egyszerűen beléivódott, és megtette. Az átlagember számára a társadalmi normák fékező ereje nagyonm is sokat jelent. Ha nincs belső kontrollja, akkor kívülről szerzi.

A megjátszós része...nem értesz.

Ha te küldesz valakinek egy képeslapot, mert egyszerűen az eszébe jutottál, és szeretnél neki örömet szerezni, ő pedig ugyanezt tesz fordítva, és egyébként nemigen tartotok egymással kapcsolatot, akkor ez szerinted megjátszás? Hiszen ma sem tudhatod, hogy ki játszik neked és kinek az érzelme a valóság! A GESZTUS és a gesztus miatti öröm az, ami számít! KIt érdekel, és minek firtassam, hogy miért küldte és ő hogyan érez? Ha nekem küldte, akkor rólam van szó, nem róla! na ezt felejetteék el othon és ezt kavarták alaposan össze a szociban. A miért küldte és a biztos van mögötte valami paranoiája a a szoci mocska, egyértelműen.

Itt, a németeknél láttam, hogy mindaz, amit én megtanultam magam a könyvekből, hogy mi a normális illem és viselkedés, mi az elfogadott társadalmi norma, az LÉTEZIK! Nem csak a régi szép időkben, hanem most is. Rám köszön a bácsika, akit minden nap látok, rám köszön a postás, és elszégyellem magam, mert nálunk ez nem volt "divat". Tehát legközelebb természetes, hogy visszaköszönök. A boltban az eladónő előre köszön a vevőnek - otthon még akkor sem, ha én köszönök előre. Ezek nem a régi szép idők termékei, nem álszentség, hanem valóság. Ilyenkre gondoltam. Na itt sem mindenki ilyen. Itt is vannak überfeminista hisztérikák, akiknek aztán ne nyissa ki senki előre az ajtót, és bunkó nevetlen tahók, akik 120 kg-s férfi létükre szemrebbenés nélkül étgázolnak egy 50kg-s nőn, mert sietnek. DE ezek eleenyészőek, leginkább a nagyon fiatalok között és a nagyon keletről jött emberek között dívnak.

Egyébként mindegy, hogy mit ordít a média, ha nekem az elkölcsrendembe nem fér bele az, hogy tapossak másokat, akkor nem fogom megtenni. Álszentségnek (és valójában gyávaságnak, mert ez a külső kontrollos viselkedés a megfélelített emberre jellemző) pedig azt tartom, mint ahogy pl. az egyik volt otthoni szomszédunk viselkedett: elment a misére, mert ő nagy katolikus, de amint kilépett a templom ajtaján, már hétszentségelt. Amikor elhajtott autóval a templom előtt, keresztet vetett, de amint húsz méterre arrébb ért, már anyázott.

Mindenkinek köszönön, hogy válaszolt! Nagyon érdekes volt látni, ki hogyan gondolkodik erről a témáról.