Itt valahol azt olvastam, hogy az önzetlen jótett pozitív karmát termel, ezért miatta újra meg kell születnünk és a legjobb valamiféle semlegesség, mert az öröm, ha segítünk valakinek, már önjutalmazás, önzés. Szerintetek?

az önzetlen tettet nem azért teszed meg, hogy magadnak legyen jó...érdeket sem raksz mögé, mivel az okod annyi, hogy ez a szabály, ez a helyes. az önzetlenség egyetlen egy dolgot termel...megújulást, megtisztulást mind az egyénnek, aki alkalmazza, és mind a környezetének...de most a valós önzetlenségről beszéltem. Szóval jól látod, hogy igen egy semleges állapot kell, és ez az önzetlenség. mivel ha örömöt hajszolsz, akkor önző vagy, a szenvedést akkor szintúgy...mivel mindkét esetben magadért teszed a dolgot elsősorban...Aki azért tesz valami jót, hogy önmagának jobb legyen az még mindig önzést tehát. Az önzetlenség nem termel pozitív karmát, a karma azért van, hogy a tetteknek legyenek következményei...ha nem lennének, akkor az egyének nem tudnának tanulni, fejlődni, így értelmetlen lenne minden. Ha eléred a full önzetlenség érzetét, akkor már nem születsz le újra.

De itt egy példa, hogy értsd miért az önzetlenség a semleges, vagyis az arany középút.

Figyelj. Vannak érzelmes emberek...ez nem jó, mert az egyén ekkor saját lelki bajával van elfoglalva, túldramatizálva a történéseket, ugye lelkizve rajta, sajnálkozva, szomorkodva, vágyakozva, ragaszkodva és sorolhatnám. Aztán van ennek az ellentettje, amikor iszonyat mód hidegen hagyja az egyént a többi sorsa, vagyis nem lelkizik ezen, de le is szarja őket, azaz érzéketlen, lenéző, tuskó. Általában itt meg is állnak az emberek, mert sokan azt mondják, akinek nincsenek érzelmei az nem ember, vagyis az egy robot, egy érzéketlen "szemétláda"...és úgy ahogyan van megfeledkeznek arról az állapotról, ami középen van...az együtt érző...ami se nem tör meg lelkileg(nem generál érzelmi állapotokat), se nem nézi le a másikat, hanem ugyanúgy meghallgatja, megérti és átsegíti a másikat a problémáján. És ez az amikor az egyén valójában szeret és önzetlen...ettől ember az ember, hogy képes együtt érezni, képes feltétel nélkül szeretni, nem attól, hogy érzelmeskedik...aki érzelmeskedik az csak sajnálkozik, de együtt nem érez, mert saját lelki állapotával van elfoglalva úgy, hogy észre sem veszi.

A valós boldogság például nem öröm és nem is elégedettség...mivel ezek mulandóak. A valós boldogság az van, és csak elhomályosítja valódi jelentését az öröm és elégedettség, és a negatív érzelmi állapotok.

üdv

26/F

LastOne.Left

Az önzetlen tett nevében benne van, hogy nem a saját örömünket szolgálja. Elég baj az, ha azért segítünk valakinek, mert nekünk örömöt szerez, hogy segítünk neki, mert azt már nem nevezhetjük önzetlennek.

Nagyon félre van itt értelmezve a semlegesség!

Úgy kellene semlegesnek lenni, mint ahogy a fény szeretet semleges: válogatás nélkül mindent eláraszt, ami és aki képes befogadni.

Sajnos mostanság az ilyesmit szeretik elferdíteni. A karmából, ha létezik, nem lehet csak úgy kilépni, hogy na, mostantól úgy döntök, hogy sz..rok mindenre és mindenkire.

12:00

A szándék a lényeg. Ha te az örömödért teszel valamit, hiába pozitív dolog, akkor az önzés. Ha azért teszel valamit, hogy segíts, mert az a helyes, akkor az önzetlenség, hiába társul mellé esetleg neked öröm is, te nem azért tetted. És itt van a különbség. :)

üdv

26/F

LastOne.Left