Az anyám állandóan kötekedik, mit lehetne tenni?
Drága jó anyám állandóan üvölt, retteg attól hogy legyen akár 1 perc nyugalom is itthon, folyamatosan kötekszik, vádaskodik mindenféle xarral, engem meg már a sírba tesz! Bátyám neki az isten, én csak egy kis xaros senkiházi vagyok, akit állandóan földbe kell döngölni. Az a mániája hogy nem csinálok semmit, képes mögém állni miközben porszívózok és folyamatosan mondani hogy nem csinálok semmit. Ha egész nap takarítok, szerinte akkor se csinálok semmit. Főleg akkor szokta mondani, amikor apa hazajön a munkából, mert gyűlöli hogy apa és én milyen jó viszonyba vagyunk egymással, és ezért főleg akkor szokott üvölteni amikor apa a helyiségben van, vagy biztosan hallótávolságban. Ugyanis apámnak van egy rossz szokása, méghozzá borzasztóan papucs, és ha anya szemétkedik velem, akkor ő se szól hozzám, holott semmi oka nincs rá.
Ma reggel drága jó anyám abba kötött bele, hogy miközben mostam az arcom, fújtam a levegőt és ezért vizes lett a mosdókagyló széle. Vagy olyan borzasztóan fontos dolgokat szúrok el, mint pl a villát fordítva teszem bele az evőeszközös fiókba, vagy a teregetésnél nem hagyok 5 centit a ruhák között csak 3at, vagy a kutya tálját miután elmosom a pincében, nem a párkányra teszem hanem a radiátorra. Vagy miért kötöm össze a hajam, mert akkor akkora a fejem mint egy háznak, ha meg leengedem akkor meg miért teszem mert, mert tiszta loncsos vagyok. Vagy a WC papírról miért nem tekerem le az utolsó 2 centi papírt is, ami egyébként odavan ragasztva a gurigához, de mindegy, ez már főben járó bűn. Tegnap azért kezdett el üvöltözni, mert én 3 óránként eszek, mondta ezt akkor amikor első étkezésemet fogyasztottam el a tegnapi nap folyamán, délben.
Ha kész tények és érvek és kézzel fogható szemmel látható bizonyítékokat sorolok fel saját védelmemre, amik minden ember számára teljesen világossá teszik hogy nem én vagyok utálni való, hanem drága jó anyám kattant be megint, akkor meg azért kezd el üvöltözni, hogy én minek okoskodok, csak egy hülyegyerek vagyok, és amúgyis nekem kuss a nevem.
Ülhetnék itt napesitg is akkorse érnék a végére a sorolásnak, hogy milyen orbitálisan nagy baromságok miatt játssza el a hattyú halálát Júlia haláltusájával karöltve.
Azt már ésszel felfogtam, hogy nem szabad, sosem szabad visszaszólni, soha, ha akár késsel jön nekem akkorse, de sajnos néha nehéz megállni hogy ne védjem meg magam. Már azt is kipróbáltam, hogy ilyenkor mosolygok, sőt, legutóbb átöleltem amikor üvöltözött és mondtam neki hogy szeretem. Azóta se próbálkoztam ezzel, mert úgy megütött hogy csillagokat láttam, elkezdte tépni a saját haját, és majdnem a mentő vitte el, úgy nézett ki agyvérzést kap a percen.
Elsősorban pszichológiailag bizonyított módszereket várnék arra, mi a leghelyesebb magatartás a részemről ilyenkor. De ha saját tapasztalata van valakinek, azt is nagyon szívesen várom.
Az már biztos, hogy ha saját védelmemre kiállok magamért, semmit nem érek el vele, sőt, ő mégjobban üvöltözik és mégjobban engem állít be teljesen hülyének. Tehát ez a módszer kilőve.
Köszönöm előre is a válaszokat, ötleteket, tippeket!
22L
válasza:"... Elsősorban pszichológiailag bizonyított módszereket várnék arra, mi a leghelyesebb magatartás a részemről ilyenkor..."
Agykontrollos hozzászóló vagyok megint! :]
OK!
Akkor próbáljunk egy másik módszert : ÉRTŐ FIGYELEM!
Kérésed szerint ez egy abszolút pszichológiai módszer.
Mindjárt azzal kezdem, hogy nekem nagyon bevált a gyerekeim esetében, kiskoruktól ezt a módszert használom (igazság szerint az első néhány alkalomra lehet mondani, hogy "ezt a módszert használom", mert utána annyira a véremmé vált, hogy nem is tudok senkivel sem másképp beszégetni)...
Igazából ez egy "életforma", ha megtanulod, hogy figyelj a másikra: hallgasd meg és közös döntés legyen a megoldás. Van egy-két kulcsmondat, amitől a másik akaratlanul is megnyílik és "kidönti" minden búját-baját, hiába addig agresszív és ellenséges volt!
A módszert a Thomas Gordon : P.E.T. A szülői eredményesség tanulása / Kipróbált út a kölcsönösen boldog szülő-gyerek kapcsolathoz c. könyvből tanultam meg.
Egy olyan korszakban nyomták a kezembe ezt a könyvet (egy gyermekpszichológus) amikor teljesen el voltam keseredve, a gyerekeim egyre kezelhetetlenebbekké váltak, az egyik szobában ők sírtak, a másikban én...
Tehetetlennek éreztem magam, az általam addig ismert összes fegyelmezési mód csődöt mondott, azt hittem lassan megőrülök.
Először jó nagy hülyeségnek tartottam ezt az egészet, főleg az első belelapozáskor olyan idióta mondatokat láttam, amire azt gondoltam : - Na, nemáááá!... Én ilyen hülyén nem tudok társalogni!
Aztán az egyik újabb kiborító napunk után elővettem és elhatároztam, BÁRMIT kell tennem, én megteszem, csak legyen már jobb egy csöppet az életünk!
Másnap reggel, mikor újra belekezdtek a gyerekek a megszokott kis "játékjukba", és nekem az lett volna a forgatókönyv szerint a dolgom, hogy kiabálni kezdek, veszekszem, büntetek, legnagyobb döbbenetükre leültem melléjük és mosolyogva megkérdeztem : - Látom, nektek nem jó ez a mai reggeli... Szerintetek mi lenne a jobb?... Beszéljük meg!...
Hihetetlen, de BEVÁLT! :D
Néhány "értő figyelem" kulcsmondattal a legtombolóbb vadállatot is meg tudom szelídíteni!!! (Hidd el, kb. már 15 éve használom, felnőtteken is bevált! A legkreténebb kollága, a leghülyébb főnök, az idegbeteg bolti pénztáros is 2 mondattal megszelidíthető!)
A továbblépés a módszerben az "ÉN-ÜZENET"!
Ez is működik!!! :D
Vagyis ez meg arról szól, hogy nem kell mindig csöndben hallgatnod, ha megbántanak, vagy rosszul érzed magad, attól semmi nem oldódik meg, ha magadban szenvedsz!
Nyugodtan add a környezeted tudtára, hogy most fáj a fejed, nem tudsz rájuk figyelni... Vagy szerinted igazságtalanul bántanak, ami neked nagyon rosszul esik és szomorú vagy emiatt... Vagy : a korábbi veszekedés óta elkeseredett vagy, mert úgy érzed, igazságtalan dolgokat vágtak a fejedhez...
(Próbáld csak ki : ha majd' széthasad a fejed a fájdalomtól a legtöbb ember a legkisebb dologtól is "robban", üvölt, aminek egy csomó haragos lesz a végeredménye... Ehelyett szép csendben közöld a környezeteddel : ne haragudjanak, de ma nagyon fáj a fejed, képtelen vagy problémákra figyelni (fogd meg a fejed és érzékeltesd, hogy komoly a dolog)... Veszekedés helyett mindenki próbál segíteni, ki borogatással, ki tablettával, ki jótanáccsal... Aznap tekintettel lesznek rád!)
Ennek is fantasztikus hatása van!!! :]
--------------------------------------
Végigolvastam a többiek beírásait és azt kell mondjam, az elköltözés semmit nem fog megoldani, ugye nem akarsz az idők végezetéig ilyen viszonyban lenni az anyukáddal?
(Viszont sokkal nehezebb helyzetbe kerülnél, hiszen napi 8 órás munkát kellene találnod és emellett még tanulni is... Egy albérletet kifizetni és mellette még magadat eltartani... Manapság a munkahelyeken elvárják, hogy többet dolgozz a munkaidőnél, ráérj hétvégéken is, mindezt minimálbérért...)
Lehetséges, hogy anyukád általánosan ki van borulva, lehet pszichológushoz kellene mennie, talán 1-2 tabletta remekül segítene az állapotán! (Hogyan lehetne rávenni, hogy kérjen segítséget?... Apukáddal kellene leülnöd és megbeszélnetek ezt a problémát. Mondd el neki, hogy téged felőröl ez az állandó családi veszekedés ("én-üzenet!") és kénytelen leszel elköltözni, ha nem találtok valami megoldást...)
Amúgy az Agykontroll módszert sem használod (nagyon könnyű megállapítanom), mert akkor nem írtad volna le a bevezetőben mindazt, AMIT NEM AKARSZ, de jelenleg a problémád. Aki használja az Agykontrollt, az ezt sosem tenné, mert ezzel is bevonzod magadnak a bajt, mint egy mágnes! (Lefogadom, hogy anyukád este is csinálta a cirkuszt... Naná, mert az agyhullámaiddal ezt kényszerítetted ki belőle.)
Lehet, neked is kell egy végső kétségbeesés, amikor leülsz és elhatározod: most pedig mindenre hajlandó vagy, csak változzon meg már ez az állapot! :[[
00:10-es válaszoló: ahogy olvastam az írásodat, mintha magamat olvastam volna, minden szó, minden, szinte én vagyok. Nálunk is dettó ugyanez a helyzet!
Sajnos nekem a költözés annyival is nehezebb, mert van egy skótjuhászom, akit a világ minden kincséjért se hagynék el, panelba viszont nem vihetem mert belepusztulna szegény, a kertes albérletek meg mégdrágábbak mint a panelek....
Nem tudom, keresem még a megoldást...
Előttem válaszoló: apának hiába mondom hogy mi van, tudja ő is hogy anya a kattant, de csak ritkán vallja be, még magának se nagyon, mert fél anyámtól ő is!
válasza:Hát így nehezebb, mert mondanám, hogy ha minden nap jól megsétáltatod, de hát munka, suli (még ha levelező is) és órákon át kutyát futtatni...
Tudom hogy most írtad, hogy semmiképp sem hagynád ott a kutyust, de ha mégis? Végül is meglátogathatod bármikor, sőt, azt is lehet, hogy az albérletbe csak tanulni jársz, meg ha nagyon eleged van. És persze így pénzkidobásnak tűnik, de lehet ennyit azért megér.
válasza:00.10 es vagyok. A P.E.T. módszerrel sokat foglalkoztam én is, pedig szerintem anyámnak kellett volna. Próbálkoztam vele, semmi.
Sőt, aztán már úgy voltam vele, ha nem veszi észre magát, el kellene benne talán merülnie, akkor mikor kint hagytam a könyvet, vagy mondtam neki, hogy nem-e nézné át, mert szerintem sokat segítene nekünk, akkor simán cirkuszt csinált, pár oldal után, hogy milyen hülyeség ez már megint, akkor se lesz az, amit én akarok (?).
Egyébként gondolom ugyanaz van mindkettőnkében, és Gordon maga is leírja, hogy nem érti az annyira rossz viszonyban élők miért nem veszik a bátorságot és hagyják ott a szüleiket, mert van, amikor tényleg nincs jobb megoldás. Egy fiú levele is benne van, akinek az anyja még el is járt a P.E.T. tanfolyamra ennek ellenére sem alkalmazta a tanultakat, és ugyanolyan rosszul ment minden tovább, mint azelőtt. Neki sem volt más megoldás, mint kigondolni, hogy tarthatná el magát, és elmenni.
Cáfolnám, hogy nem megoldás az elköltözés. Én elmentem és azóta jól megvagyunk. Néha jön még a dolgaival, de sokkal sokkal ritkábban, és én igenis megvédem magam vele szemben, meg tudom most már, ugyanis nem egy másodosztályú taknyosként tekintenek rám, mint míg otthon laktam.
Igen, elköltözni nehéz, nekem sem ment volna csak úgy, ha nincs kész hova. :(
Esetleg, szép előkészítéssel sem megoldható? Először keresel valami munkát, aztán spórolgatsz, utána lehetséges lakótársak után kutakodsz, vagy nem tudom... Sajnos tényleg semmi egyebet nem tudok javasolni, mert az én anyámnál a csoda-pszichológiai módszerek is csődöt mondtak, hiába alkalmazom más kapcsolataimban sikerrel, sőt esetenként vele szemben is újabban, akkor és ott semmire sem volt jó.
Most ha még egy hétre, kettőre is hazamegyek, tovább vagyok ott, akkor is elvagyunk, nem megy a cirkusz, hogy a hülye gyereket, majd ő jól megneveli, meg én csak a semmit és a hülyeségeket csinálom állandóan. Szerintem, ha úgy alakulna, hogy visszamegyek, akkor is jobb lenne sokkal, mint azelőtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!