Az anyám állandóan kötekedik, mit lehetne tenni?

Hát egy albérlet több lakótárssal nem olyan elviselhetetlen költség. Nagyon sokan kényszerből, mert nem a lakóhelyükön van az egyetem, és szülei nem támogatják, így laknak, és tanulnak.

Diákmunkára nem várni kell, hanem keresni a lehetőséget és alkalmat. Ha mindenre azt mondod, hogy hogy nehéz, meg lehetetlen, maradsz ahol vagy, és nem fogsz tudni kikecmeregni .

Kérdező, mennyi idős az anyukád és mit dolgozik? Mert én javasoltam a közös program dolgot, és ahogy látom, a tiédnek ugyanolyan hangulat-ingadozásai vannak, mint az én anyukámnak, olykor nagyon toppon van, aztán meg bármi miatt kikel magából.

Az én anyukámnak az egyik kiváltó ok, hogy ő pedagógus, és eléggé lefárasztja mostanában az iskola, a gyerekek, akik miatt nem tud rendesen órát tartani, de fegyelmezni "nem szabad" (az egyik szülő feljelentette a sulit, mert a gyerekét - aki a tanárt körzővel dobálja - megpróbálták szóban legalább megfegyelmezni), szóval eléggé stresszes a munkaköre és év végére olyan, mint a mosott rongy (csak hogy ne írjak csúnyábbat...). A másik ok pedig az, hogy belépett a klimaxba (most már egyértelműen, mert a menstruációján is észrevehető), és ez is okoz hangulat-ingadozásokat.

Ezeket a dolgokat együttesen át kell vészelni valahogy, próbáld úgy csinálni, tényleg, hogy amikor lehet, csináljatok közös programot, a többi időben pedig végezd a saját dolgaidat és 2 füled van, egyiken be, másikon ki, próbálj meg türelmes lenni, még ha nehéz is, te is leszel az ő korában, és ki tudja, neked mennyire lesz akkor nehéz... És ha anyukád túl lesz ezen a stresszes időszakon, akkor ő is változni fog. Nem tudom, engem hogy fog elérni a klimax, anyut nagyon megviseli, részben a munkájával járó stressz is rátesz egy lapáttal, hogy nem tudja könnyen átvészelni. Viszont tényleg sokat segít, hogy próbálok aktívan segíteni neki átvészelni, és látja, hogy nem hagyom magára, és ő már eljutott oda, hogy ha lenyugodott, odajön hozzám, hogy bocsánatot kérjen, amiért idegességében megbántott valamivel, pedig nem akart.

Levelező, főállás, albérlet.

Ezt tudom javasolni, méghozzá gyorsan, mert ettől meg fogsz őrülni!

Néha az én anyukám is bekattan, de azért a tiédhez képest egész kedves, és ez nagy szó tőlem, úgyhogy komolyan vedd fontolóra a fenti javaslatomat.

Sajnos komolyan nem tudsz csinálni vele semmit, csak az elköltözés jelent megoldást. Az én anyám is ilyesmi bár egy fokkal jobb, meg neki nem én vagyok a szar a tesómhoz képest, nekem tesóm nincs is, így csak simán a nyakamra jár, beleköt mindenbe, ordít stb.

Pl.: Kinyalom az egész házat, csak a kukát nem viszem ki már üvölt, hogy semmit sem csinálok, mikor mondtam régebben, hogy pszichológusra lenne szükségem, mert vannak olyan problémáim, amiket szeretnék megoldani, de egyedül nem megy, akkor rám ordított, hogy engem jól meg kell verni, akkor majd helyre jön az életem meg ilyenek. Miért most fekszek le, miért most kelek fel, miért ezt, ekkor és ennyit eszek, hogy tartom a kezem, hogy mondom ezt a szót, ezzel a hajjal olyan vagyok, mint egy meztelen csiga, abban a nadrágban nagy a seggem, most azonnal menjek el futni, volt hogy reggel nyolckor üvöltve rontott a szobámba, hogy azonnal keljek fel, mert elege van abból, hogy semmit sem csinálok és induljak gyomlálni. Szóval tudom miről beszélsz. Apám alig volt otthon, megvédeni nem nagyon tudott amúgy sem, mert ha anyámra rájön, akkor mint akit felhúztak, akkor apámmal folytatja. És fordítva is ez volt, néha apámra jött rá, hogy mindenfélébe belekötött, akkor meg anyám szólt be neki, hogy hagyjon már, és ezen veszekedtek tovább. Fura egy család. Nekik az volt a meggyőződésük, hogy ez majd épülésemre válik. Na ja.

Én összeköltöztem a barátommal, így visszafogja magát, ha otthon vagyok, mert tudja, ha elszalad vele a ló, akkor fapapucs, megyek haza, aztán szomorkodhat, hogy nem vagyok ott. Ha neked erre nincs lehetőséged, vagy van barátod, de olyan izé ezt mondani, hogy hadd lakjak már nálad, akkor tényleg levelező, főállás, leválás a szülőről.

Ilyen viszonyon csak a távolság javíthat, de az tényleg.

Sokszor az is baj, hogy téged, hiába vagy már 22, taknyosként kezelnek. Én azon röhögtem, hogy mielőtt elköltöztem volna vendégség volt nálunk, jött egy párocska, a csaj velem egy idős, eladó valahol, a pasija hozta. Na az akármit mondott rendesen tisztelték, hogy véleménye van meg minden. Én meg ugye otthonlakó egyetemista, ha valamihez hozzászólok mást mint ők, akkor már egyből, hogy én hülye vagyok, hogy gondolhatom így. Pfff. Mióta a párommal élek, azóta mintha a véleményemet is komolyabban vennék.

00.10es vagyok megint. Nem állítom, hogy extra jó lesz a viszonyotok, ha elmégy, de legalább te nem kattansz be, anyád meg hátha észreveszi magát, hogy csak jó volt, mikor otthon csináltad a semmit.

Most is sokat felidegesít anyám, például azzal, ha hazamegyek már azzal kezdni néha, hogy miért most jöttem, nem igaz, hogy nem lehet korán kelni és időben jönni stb stb Bár mióta szóltam neki, hogy ha ezzel kezdi nem is jövök, mert milyen, hogy jövök végig az utcán és előre tudom, hogy anyám ahelyett, hogy de jó hogy jöttél kislányom, azzal kezdi hogy mi tartott eddig, hát kösz nincs sok kedvem hozzá. Na azóta nem igazán kezdte ezzel.

Viszont így már egész jól elvagyunk, olyanokat csinálunk, amit míg otthon laktam el sem tudtam képzelni. Pl együtt tornázunk, vásárolunk, egymás fenekét masszírozzuk krémmel, meg beszélek neki mindenféléről, amiről, úgy voltam vele azelőtt, hogy mi köze hozzá. Sokkal jobb így. Pedig nekem nem volt vele jó viszonyom, mert az agyamra ment, meg gondolom én is az övére, csak sosem értettem mivel.