Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Antiszociális viselkedésen...

Antiszociális viselkedésen tudok egyedül változtatni?

Figyelt kérdés
Konkrétan nem tudok barátkozni. És azt sem tudom, hogyan kell. Valószínűleg azért mert 18 éves koromig nem mehettem sehová. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nem mehettem át senkihez tanulni, játszani, hozzánk sem tehette be a lábát egy osztálytársam sem. Az iskolában rendezett diszkókban sem engedtek el. Sőt, egyszer (nem volt szép tudom) elszöktem egy ilyen diszkóba. És arra mentem haza, hogy kizártak otthonról, volt kulcsom, de szüleim bent hagyták a másik oldalon, és nem tudtam bemenni. Utána egy hétig nem álltak velem szóba. Úgyhogy esélyem sem volt arra, hogy kiépítsem a baráti körömet. Szóval nem tudtam megtanulni, hogyan kell barátkozni, és most így 20 fölött igen csak magányosnak érzem magam, de fogalmam sincs hogy fogjak hozzá. Már nem élek otthon, szerencsére el tudtam költözni, de a munkatársaimon kívül senkivel nem beszélek. Velük nem igazán tudok barátkozni, mert itt mindenki a másik riválisa, úgyhogy mások sem állnak szóba egymással. Idegenektől meg inkább félek, mint a barátot látom bennük. A férfiakkal sem igazán tudok mit kezdeni, mert vagy ellenségesnek tartom, vagy ha szimpatikus, akkor egyből az esküvői harangokat hallom, és elüldözöm a ragaszkodással. Lehet ezen egyedül változtatni?

2012. márc. 21. 09:58
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:

Mintha csak én írtam volna amit írtál.

Velem ugyanezt csinálták a szüleim,csak még megdobták azzal hogy folyton azt hajtották,hogy nélkülük életképtelen vagyok és majd nem fogok tudni megállni a saját lábamon.

Aztán egyetem miatt sikerült 250km-re elköltöznöm tőlük.Viszont amikor elköltöztem egyszerűen azok a dolgok amiket otthon kaptam annyira megviselhettek hogy pánikbeteg lettem.Nem tudtam emberek közé menni,ha valaki egyetemen csak hozzám szólt már rosszul lettem.Nekem sajnos gyógyszereket is kellett szednem,hálisten már csak pszichológushoz járok.Ő is és az orvos is megmondta hogy egyértelműen a 18évig tartó burokban nevelkedés okozta nálam ezt a lelki traumát ami végül ezt okozta.

Most már nem vagyok pánikbeteg,de kapcsolatot létesíteni más emberekkel még mindig képtelen vagyok.Most már két éve itt élek de barátaim még nincsenek...Azt hiszem ez már így is fog maradni.De legalább a szüleimet nem kell minden nap látnom és már nem korlátoznak.

2012. márc. 22. 10:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 Bence_ ***** válasza:

Szülőként azért az is a felelősségünk, hogy értelmes embert neveljünk. Gyermeknemzést valahogy ésszel is össze kéne kötni. Egy lelkileg megnyomorított ember is sok. Amint látszik több van min egy.

Utolsó merre laksz? Mivel töltöd napjaidat?

2012. márc. 22. 11:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:
Pécsen lakom,most már azért szerencsére rendeződtek annyira a dolgaim hogy ne a négy fal között töltsem az egész napomat :)
2012. márc. 22. 11:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 A kérdező kommentje:

Valaki kérdezte merre lakom, nos Veszprém megyében egy kisebb városban. A tánccal inkább nem foglalkoznék, mert annyira nincs jó mozgásom. De pl. spinningre mindig is szívesen jártam volna, most kipróbálom. Illetve szeretnék túrázni, úgyhogy csatlakozni fogok a helyi túraszakosztályhoz.

Azt látom, nem csak én vagyok ilyen helyzetben. Csak azt sajnálom, amit az egyik válaszoló is írt, hogy az elveszett éveket nem lehet visszahozni. De csak sikerül valahogy túllépni ezen. :)

2012. márc. 22. 12:23
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!