Ti hogyan, hol, milyen lelki állapotban ismertétek meg életetek párját? (hosszú)
Hali. Nem is tudom hol kezdjem, leginkább bíztatást szeretnék, hogy van okom reménykedni, és történeteket olvasni, hogy nem vagyok még elkésve.
Az én sztorim ott kezdődik, hogy 5 évig együtt voltam barátommal, akivel megromlott a kapcsolat, beleszerettem egy másik srácba. Hosszú-hosszú tortúra után, ami ezt a másik srácot is megviselte, tavaly nyáron összejöttünk. Eleinte jó volt, majd ahogy egyre többet dolgozott, egyre bunkóbb lett. Majd szünetet kért, utána szakított velem, több mint 1 hónapja. Számomra ő volt az ideális pasi, még akkor is, ha a saját nővére szerint is nagyon nehéz lesz neki még egy olyan embert találni, aki nem vérrokon, és elviseli a természetét. Első barátnő voltam, a munkába is akkor vágott bele, amikor velem összejött, kicsit össze van zavarodva... azt hiszem.
Én pedig összetörtem a szakítás után. Van egy csapatom, amit vele alakítottam, de már azt is elhanyagolja, illetve engem okol, hogy kitúrtam. Ők tartják bennem a lelket, mert barátnőimet is azon keresztül ismertem meg.
Félek, hogy itt vagyok 23 évesen. Volt egy tervem, hogy diploma után odaköltözöm az ő városába, mert 200 km van/volt közöttünk. De most hontalannak érzem magam... Nyáron diplomázom, itt ahol most vagyok nem akarok maradni, 8 évig itt éltem, már semmi nem köt ide a sulin kívül. Anyumhoz hazaköltöznék, de ott nem tudnék jól fizető munkát találni. Most úgy vagyok vele, hogy van 3 célvárosom, és lesz ami lesz.
Az is zavar, hogy 23 éves vagyok, nincs barátom, nem még hogy esküvőt és családot tervezzek, pedig mind az 5 éves kapcsolatban, mind ebben a kapcsolatban szó volt róla.
Nem tudom mihez kezdjek, úgy érzem már minden korombeli pasi foglalt, vagy nem érdekel, vagy nem érdeklem. Nem tudom merre induljak, a barátaim szét vannak szóródva. Számíthatok rájuk, tudom, de nincsenek itt, csak neten keresztül... És nem tudom hova menjek diploma után... Anyum szerint maradjak itt. De itt már mindent ismerek, az ismerettségi köröm elveszett, és csak fájdalmas emlékek vannak itt. Legszívesebben futnék, mennék, messzire, hogy ezt a szakítást is lerázzam magamról, mert nagyon bánt, hogy ennyire félreismertem egy számomra nagyon kedves embert, és hogy ennyire nem foglalkozik azzal sem, hogy a csapata, akiknek eredetileg a főnöke mit csinál, nem még hogy velem... szerintem azt se venné észre, ha balesetem lenne.
Arra kérlek titeket, hogy meséljetek nekem, hogy van ebből kiút, és lesz családom, és életem... munkám lesz, attól nem félek... de 30 éves koromra én már anyuka szerettem volna lenni, és már 23 leszek nyáron...
válasza:
válasza:Butaság lenne 23 évesen temetni magadat.
És igen, fuss, messzire, mert csak úgy találnak meg a lehetőségek, ha keresed őket.
Én is 23 éves voltam, 2 éve egyedülálló, egyedül éltem, frissdiplomásként dolgoztam és nem görcsöltem rá, hogy van-e párom, családom...kitűztem célokat (karrier), és elkezdtem megvalósítani őket. És kb. fél év elteltével egy ilyen cél megvalósulásának köszönhetően ismertem meg a páromat, majd jó pár év múlva, 29 évesen anyuka lettem.
Semmiről nem vagy lemaradva, de ne így állj hozzá a dolgokhoz. Koncentrálj a sulira, a karrieredre, és meglátod, a szerelem jön magától.
36N
válasza:ne haragudj, de nem olvastam végig amit írtál, csak a kérdésedre válaszolok:
amkor megismertem a mostani barátomat (úgy érzem, ő a nagy Ő), akkor egy nagy csúnya szakítás történt az életemben... akkor azt kívántam hogy legalább egy évig nem kell senki és lőjjetek le, ha mégis lennék olyan hülye mint eddig és összejövök valakivel. Akkor ismertem meg a barátomat, hosszú hónapokig ismerkedtünk, nagyon nagyon óvatos voltam és beleszerettem:)
mai napg szeretjük egymást és együtt vagyunk már több mint egy éve:) 22L
A legnagyobb bajom, hogy még mindig kötődöm hozzá, nem térek magamhoz, hogy ő ilyen ember, teljesen másnak ismertem meg. Én is hibáztam, ő képtelen megbocsájtani, és magamat eszem, hogy másfél év alatt nem tudtam bizonyítani... persze bizonyítottam, saját nővére se tűrt volna ennyit, mégis magamat hibáztatom, mert ő is engem hibáztat... Eleinte elég jó volt a kapcsolat, a végére már érdekes dolgokat csinált, ami szerinte normális.
Jó lenne csak becsukni a szemem, sodródni, de sajnos gondolkozok közben :(
válasza: válasza: válasza:Na akkor elmesélem nekem, hogy volt.
Két kapcsolatom volt a férjem előtt. Az elsővel jól elvoltam, de be kellett látnom, hogy nem voltam szerelmes egy percig sem. A második kapcsolatomban sokáig voltam benne, ott több érzelem is volt, de a végefelé inkább olyan volt mint egy haveri viszony. Azt gondoltam nem tudok szeretni. Barátnőkkel elmentünk a városba bulizni ahol tanultunk. Egyetemre jártunk ekkor. Nem akartam pasit, bárki odajött elküldtem. Kivéve egy embert.
2 évre pontosan összeházasodtunk és azóta van egy fiam is.
Ne add fel. Akármikor rád találhat.
Akkor már azt is bevallom nektek, hogy én attól is félek, hogy ez a srác hamarabb talál barátnőt, mint én barátot... mert ha egy másik lánnyal jobban kijönne, akkor én nem tudtam rendesen megfelelni neki. Szerintetek egy antiszoc, barátokkal nem rendelkező, csak munkába járó (12 órát vagy többet melózik) embernek, aki elmondása meg nővére elmondása szerint addig nem akar kapcsolatot, amíg nem látja a jövőképét... egy ilyen embernek lehet könnyen barátnője?
És emellett nem könnyű természet, hisztisebb mint egy nő, elég fura elvárásai vannak, egy közülük: szerinte egy párkapcsolatban sok a napi kommunikáció, felesleges ennyit beszélni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!