Akik voltak koleszosok, vagy még mindig azok, ti hogyan éltétek meg, hogy nem láthatjátok mindennap a családtagjaidat, mitől féltél a legjobban?

Sztem a koli szar, mert pici, nicns privát szférád, és, ha kikapsz egy olyan szobatársat, aki gyökér, akkor szopóág van.

Én inkább albérletet választanám a helyedben.

A kolit szeretem, mivel egyetemi kollégiumról van szó, nincsenek súlyos szabályok, nem szabja meg senki mikor megyek haza, oda és akkor megyek bulizni, amikor akarok,akkor fekszem le, amikor akarok,éjjel is filmezhetünk a lányokkal, szóval én imádom.

Hétvégén látom a családomat :)

Aki nem élt kollégiumban sok mindenről lemaradt, amit már nem fog tudni pótolni.

Nekem Életem legszebb 3 éve volt, pedig már a Párommal élünk együtt, de néha még álmodozom róla, hogy ott vagyok és milyen szép volt.

Az elején hetente aztán 2 hetente, majd havonta-2havonta mentem haza. Anyummal éltünk, aki időközben elköltözött, így nem sok értelme volt hazajárnom. Nem igazán izgatott, hogy nem látom őket, néha felhívtak, néha meglátogattak.

A volt párommal mentünk oda, de nem egy szobába. Egy netes fórumon, ami a suliról szólt találtam meg a szobatársamat(2fős szobák voltak). A pénzzel néha megcsúsztam, pedig havi 50-ből gazdálkodtam. Ebből volt telefonra, kolidíjra, fénymásolásra, kajára-piára, cigire. Meg néha ruha, táska, cipő.

Jól éltem, nagyon nagy részét a szociális élet tette ki...mondjuk 65 százalék koli, 35% suli. Nem szakadtam meg, és jelesre diplomáztam.

Soha nem térnek vissza ezek a dolgok, örülök, hogy átéltem, és nagyon depis lettem, mikor mindennek vége lett és hazaköltöztem. Szerencsére a depresszióból kifelé indultam 5 hónap után, mikor megismertem a páromat.

Szóval, én nem hagynám ki, ha újra születnék sem.

23N

Én szeretem. Igaz 3an vagyunk 10 m2-en, de jól kijövök ált. mindenkivel.

Elsőben nem kaptam jó szobatársakat, rühelltem mint állat. De lett sok barátom a koliból, így mindig volt kihez mennem.

Kolisnak lenni olyan, mintha egy nagy családban élnél. Mindig van kihez fordulni.