Mi történt velem?
Már több mint fél éve végeztem az egyetemen és azóta nem találok munkát. Még az egyetem évei alatt nagyszabású terveim voltak, tele voltam ambícióval, ötletekkel. Biztos voltam abban, hogy majd egyszer sokra viszem és sikeres nő lesz belőlem. Ahogy teltek a hónapok és sorra visszautasításokba ütköztem, valahogy egyre borultabban látok mindent. Azt vettem magamon észre, hogy semmihez semmi kedvem. Mindig is erős és kemény nőnek tartottam magam, most pedig képes vagyok elsírni magam, ha valaki épp úgy szól hozzám. Imádtam társaságba járni, most még a lehetőségét is kizárom, ugyanis az állandó téma-állandó kérdés hallatán: " Na van már munkád?"- teljesen befordulok és nincs kedvem tovább folytatni a társalgást. Imádtam shoppingolni barátnőimmel, most még a plázák közelébe sem megyek, mert teljesen elmegy az életkedvem attól, hogy semmit nem tudok megvenni magamnak. Kezdem kilátástalannak érezni az életem. Legszívesebben még a lakásból sem mozdulnék ki, vannak olyan napok, hogy felkelni sincs kedvem. Rendszeresen sportoltam, imádtam mostanában ahhoz sincs kedvem, hogy lemenjek edzeni. Párom toleráns velem és vigasztal, de az is érthető lenne, ha elege lenne a savanyú képemből, mivel anno mindig vidám voltam és tele voltam élettel és abba a nőbe szeretett bele.
Úgy érzem árnyéka vagyok önmagamnak és egyre csak rosszabb a helyzet. Mindig megfogadom, hogy összeszedem magam, elhatározom mit fogok csinálni másnap, de végül nem csinálok semmit, csak elmerülök az önsajnálatba.
Mit tehetnék, hogy változzon a helyzet?
Most magad alatt vagy,Ez mindenkivel így van aki az életben nem tud érvényesülni.Én is így voltam vele amíg nem dolgoztam.
Megkérdezhetem,hogy milyen egyetemet végeztél?Mi lett a végzettséged?(csak kíváncsiságból kérdezem)
Add lejjebb az igényeidet és menj el dolgozni BÁRMIT.
Pl.Tesco árufeltöltő vagy ilyesmi.Az is több mint a semmi. Vagy megalázó?
Közgazdász végzettségem van. HR területre specializálódtam. Imádtam tanulni is és nagyon közel érzem magamhoz. Tudom, hogy jó lennék, ha kapnék egy lehetőséget.
Mindenki azt tanácsolja, hogy adjam lejjebb és vállaljak el bármit, csakhogy legyen munkám. De erre képtelen vagyok. Nem azért tanultam. És azzal semmire se mennék, csak belefásulnék a mindennapokba és feladnám az álmaimat.
Bár lehet, a mostani helyzet sem jobb. Még soha nem éreztem magam ennyire elveszettnek.
Na igen..közgazdász.Szép szakma,csak az a baj vele,hogy egymillió közgazdász van,így többnyire azok kapnak melót akiknek van protekciójuk,van "hátszél"..
Sajnos te is olyan egyetemet végeztél ami telítve van,így nem is csodálkozom,hogy nem kapsz melót..De nem szabad feladni.
Talán egyszer csak sikerül a szakmádban elhelyezkedni.
Figyelj sajnos a lehetőségek mo-n, egyenlőek a nullával...Bár én még azt mondom,hogy hr-el azért találhatsz állást.Sok nagy cég van,ahol úgynevezett toborzókat keresnek és aztán lehet ott is feljebb lépni a ranglétrán.Mindent meg kell próbálni.Pl heti 5-10önéletrajz nem elég.Heti 50-100 önéletrajzot kell elküldeni!
Nem megnyugtatásként,de sokan vagyunk ugyanebben a helyzetbe,hidd el lesz ez még jobb is!Csak akarni kell.Jó dolog, hogy van párod,aki melletted áll,becsüld őt meg!
Külföldben nem gondolkozol?Lehet elég lenne félév külföldön,utána visszajönnél némi pénzzel,és az önéletrajzodban mindjárt lehetne egy kiemelt rész a külföldi területen szerzett tapasztalataid miatt :)
Ja és mindenképp sportolj,építsd a kapcsolataid!
Menj el nyugodtan egy ilyen nagyobb helyre, és vállald el azt, amit éppen találsz.
Egyrészt: az infók egy jó állásról nem fognak a lakásod ajtaján becsöngetni, tehát kell, hogy "benne légy az áramlatban".
Másrészt: azon a munkahelyen ne rejtsd véka alá a meglevő végzettségedet, hidd el, amikor az irodán valami üresedés lesz, te leszel az első, akit ott kipróbálnak.
Ismerősöm pont így járt: a helyi NYUFI-nál dolgozott, a kisujjában az összes, nyugdíjazással kapcsolatos tudás, de létszámleépítés volt, ő került lapátra, pedig egyedül neveli a fiát. Elvégezte a vagyonőri tanfolyamot, elment egy nagyobb céghez, ahol valaki felismerte. Szólt az irodán, hogy miért hagynak "parlagon" ilyen profit, 2 hét múlva már saját irodája volt a bérelszámolás-munkaügyi o.v. mellett.
Ha otthon ülsz a 4 fal között, nemcsak besavanyodsz, de az esélyt is kizárod az életedből!
Teljesen olyan, mntha én írtam volna ezt a kérdést... és ami a leírásban szerepel, az is mind igaz rám. Még a végzettség is stimmel :D
Én úgy próbálom meg átvészelni ezt az időszakot, hogy amellett, h munkát keresek, elkezdtem tanulni a németet (szakmai középfokút tűztem ki célul,szerencsére rokonom német tanár..) és elkezdtem egy mérlegképes tanfolyamot, ami hétvégente van, így ha tanálok munkát, nem fog gondot okozni, h közben az órákrais el kell járnom. Ez anyagilag nem könnyű, de úgy voltam vele, h egyszerűen muszáj valamerre mozdulni!
És igen, én is így vagyok vele, hogy nem azért tanultam ennyit, és csináltam meg mindent maximálisan, h lejebb adjam... de lehet, h egy idő után kénytelen leszek :(
Sok siekrt és kutartást kívánok!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!