Mit tegyek, hogy a párom anyukája ne így viselkedjen velünk?

Elmondom miért utál: elviszed a pici fiát!

Amíg csak járogattatok, nem vette komolyan a dolgot, de most, hogy az összeköltözést tervezitek veszélyezteted a pozícióját: "a legfontosabb nő XY életében".

Ezt az utat én is megjártam. Nincs módszer amivel ezt csökkenteni lehet, majd az idő megoldja. vAgy nem.

A volt barátommal ugyanez volt. Eleinte náluk laktunk, én munkát kerestem, nem jött össze, nagyon sokat voltam náluk. Mindenbe belekötött. Még abba is, hogy melyik irányba kevergetem a levest :D És ez komoly!

Mi is elköltöztünk, de jött utánunk. Minden nap vagy az anyja, vagy a mamája jött hozzám (amikor egyedül voltam) és ellenőrzött, hogy főzök-e, mosok-e, takarítok-e. Nem mertem leülni pihenni, mert tuti akkor jöttek :(((

Végül az egésznek vége lett az anyja miatt.. Utált és nem tudtam elviselni :((((

Ja és még annyit, hogy most is ez van. Nála vagyunk, egy teljesen külön szinten. De ő is lejön néha ellenőrizni. Vagy elsétál az ablak előtt és kukkol befelé..

Mostanában kicsit megerőlteti magát és próbál mosolyogni :D

"Olyan messzire kell költözni, hogy anyós házipapucsban ne tudjon átjönni"

Anyukám mondta, örök igazság! Egy utca nem elég! Nekünk úgy volt jó, hogy a város másik végére mentünk. Most 20 kilóméterre vagyunk így sokkal jobb lett a kapcsolatunk. Kéthavonta lejön.

Apukám a 40 km-re esküszik! :)

Elmondom neked az anyós logikát:

Elköltözik a fiacskája tőle. Ki miatt? Miattad. Ki a bűnös? Te. Kit kell utálni? Téged.

Ennyi. A fia soha nem rossz, csak te.

Majd megenyhül. Vagy nem.