Ez most nagyon rosszul esett. Tényleg élősködő lennék ha nem fele fele arányban szeretnék hozzájárulni a közös életünkhöz?

No vegyél szépen elő egy darab papírt, ceruzát, és vedd sorba:

- bevásárlás, sütés-főzés, mosogatás

- takarítás: porszívózás, feltörlés, fürdőszoba, portörlés, ablak-pucolás, függönymosás

- mosás, vasalás

- varrás: pl. az ő zokniját ki varrja meg?

- számlák, csekkek rendezése, sorba-állás a postán stb.

Ha a végeredmény az, hogy valóban mindent együtt csináltok, akkor meggondolnám a hazaköltözést. Ha az jön ki, hogy mégiscsak vannak olyan házimunkák, amikhez hozzá sem szagol, akkor annak az értékét (mint fizetett bejárónő) adja hozzá a te általad közösbe adott értékhez, és lehet, hogy kijön a fele-fele hozzájárulás, de még az is, hogy a "közösbe" te adsz többet.

Előző vagyok.

Imádom az ilyen hapikat! Tisztelet a kivételnek, de nagyon sok azt hiszi, ha már főzés közben ott van a konyhában ő is, akkor azzal már letudta a besegítést. Próbáld csak ki, hogy nélküled mire menne a konyhában?

Ha másként nem, itt a 4 napos ünnep, próbaként haza-húznék a szüleimhez, a hűtőben csak az alapanyagokat hagynám, de kész ételt nem. Vajon mire megy, és mi vár otthon pl. vasárnap este, amikor visszamégy?

Én nem tudnám így elképzelni az életemet.

A férjem kábé 10x annyit keres mint én, mégis mindkettőnk jövedelme közös bankszámlára megy, és onnan közösen költjük, fizetjük belőle a számlákat, a kaját, akinek amire szüksége van (ruha pl.) azt abból a közös pénzből megveszi. Nálunk nincs ki mibe mennyit ad. Neki jólfizető állása van, örül neki, de az a pénz attól nem az övé, elvégre családapa, így a család szükségleteit elégítjük ki belőle. Én alig valamit keresek, viszont gondozom a gyerekeket és viszem a háztartást, így nekem is jogom van a közöshöz.

Másképp nem is tudnám elképzelni, az enyém-tied régen rossz.

Hát, egy ilyen beszólás után, én költöznék haza, mégpedig azért, hogy utána elmagyarázhasd neki, hogy egy nyomorult farmerre gyűjtök puccoskám, és így hamarabb meglesz a pénz.

Ez a pénzkérdés valami röhej! Lakótársaknál még értem a fele-fele felállást, de egy kapcsolatban basszus, ha valaki 4x annyit keres, ne legyen már ilyen zsugori!! Vagy újabban a férfi attól férfi, hogy le tudja alázni a párját, ha annak kevesebb a pénze? Meg pattogni tud, hogy na kis szivem add ide a pénzt a számlákra? Arról nem is beszélve, hogy egy igazán jó kapcsolatban, a párod rég lett volna olyan romantikus, hogy nem hagyja, hogy lyukas zokniba járj, és vett volna neked egy új farmert is, mert szeret ennyire. És az külön egy vicc, hogy ez ma már romantikusnak számít, nem természetesnek. Puhap*cs pasik!!

Szia, rámprivizel elmehetünk valahova farmert venni.

Még szoknyát is nézhetünk - fagyizni, kajálni is elmehetünk...

Igaz, én sem keresek valami hú de jól (ki az aki igen ebben az országban? :-/), de még így ismeretlenül is ha csak ennyin múlik még neked is segítek, nem hogy annak, aki elvileg a "párom".... :-/

....de csak akkor, ha ez nem fele-fele arány!!!, -nem is ajándékként kezeled, és nem köszönöd meg, hanem teljesen természetes "együttvásárlásként" elfogadod!...

Ekkora bunkó f*szt te jó isten!

Költözz haza!

Én két gyerekkel vagyok most gyesen. Nem tartom magam élősködőnek. A gyerekek előtt is kevés volt a fizum,a férjem jóval többet keresett nálam. De hogy mellette gyűjtögetnem kellett volna egy gatyára, agyrém...most hétvégén ment gyógyszertárba, én itthon maradtam a kicsikkel, megkértem hogy vegyen meg nekem egy könyvet, adni akartam rá pénzt. Nem vette el, mert ő FÉRFI, és az ő pénze az én pénzem, az én pénzem az ő pénze. Nálunk pl csak ő eszik kenyeret, de a párod hozzáállása alapján akkor ki kellene fizettetnem vele...

Sosem értettem az ilyen pasikat.