Ha már nem olyan mint régen, akkor jobb ha vége?

Szia!

Sztem hagyd a fenébe. Ő már nem szeret téged. Ha úgy éltek együtt, mint a testvérek, akkor gondolom szex sincs. Ha meg nincs, akkor lehet, hogy neki van valakije. Ha igen, lehet, hogy ha komolyabbra fordul a dolguk, lelép. Kell ez neked? Hogy még húzzátok egy darabig?

De azt neked kell érezned, hogy mennyire szeret.Ezt apró jelekből észre lehet venni.

Fiatal vagy még. Most lépj! Ne kösd le magad! Szórakozz, ismerkedj több fiúval. Kérlek fogadd meg a tanácsom!

Üdv,

26 éves anyuka

Szerintem ezt a kapcsolatot nem kéne erőltetned.

Én ugyan ennyi idős voltam amikor csak úgy mint te megbocsájtottam,bíztam benne hogy jobb lesz,majd újra mint régen..erre 1x csak "megunt, már nem érez semmit" szöveggel lelépett..Fiatal vagy ne görcsölj ezen,lesz másik aki mellett igazi nő lehetsz,aki nem csal meg.

A szíved helyre jön,idő kérdése..de ha hagyod és kétségek között élsz az csak ront a helyzeten és nehezen találsz vissza "önmagadhoz",hogy újra boldog légy..

Ne erőltesd, nem csak csitultak az érzések, de a barátod olyan piti dolgokban is hazudozik. Ez nem alapja egy komoly kapcsolatnak. Érted én is füllentek ilyet, hogy esküszöm nem én ettem meg a csokidat vagy valami, de azért ő már most sokkal komolyabban hablatyol neked.

Mikor én elhagytam az első komoly barátomat, kaptam ám rendesen a családtól, ilyeneket mondtak, hogy nem lehet életem végéig szerelmes meg ilyesmi. De 20 évesen nem lehettem savanyú uborka! Mi lett volna aztán?

Én döntöttem, ott hagytam, és jött a következő. Vele két éve vagyunk együtt, egyre jobban szeretjük egymást, én nem is hittem, hogy valami így működhet, tényleg tökéletes. Igazi gondjaink sincsenek, még mielőtt baj lenne belőle meg tudjuk beszélni, nem söpörjük a szőnyeg alá, és nem is hazudozunk, csak mondom ilyenről, hogy ááá dehogy ettem meg, esküszöm nem én voltam. :) Esküvő előtt állunk, babát nem vállalunk, mert nincs rá keret, de már azt is tudjuk, hogy szeretnénk. A szerelem bizonytalan alap egy nagyon jó, hosszú kapcsolatnak, házasságnak. Mi szerelmesek vagyunk és szeretjük egymást.

De a szerelem elmúlik, mindenkinél elmúlik, kérdés az, mi marad meg helyette? Maradhat a megszokás, amivel sokan nem tudnak mit kezdeni, szeretlek, szeretlek, de már nem olyan, meg izé... Megszokás. Ennyi. Sodródunk, mert már rég együtt vagyunk, hát mégis most szakítsunk?

De ha nem csak szimpla szerelmes lángolásról volt szó, akkor az egész átcsap valami nagy szeretetbe, arra nem szokták mondani, hogy már nem olyan jó, mert az nem kevesebb, hanem szerintem több is a szimpla szerelemnél. Erre mondják, hogy a szerelem megmaradt.

Ehhez képest maradhattam volna az előzővel, meglettünk volna valahogy, egy csomó minden nem működött volna, de hát régóta együtt voltunk.. Hát olyan boldog vagyok, hogy leléptem. 20 éves vagy, ha nem megy, nem megy, ekkor még mehetsz, nem kell erőlködni, hogy mindenáron helyre hozod. Főleg, hogy amint írod 3 éve vagytok együtt. Te akkor 17 voltál, ő 18. Nem csoda, ha nem megy már úgy, mert ebben a korban sokat változtok, te is és ő is. A bekövetkezett változások pedig alááshatják az egészet, eltávolodtok. (Pl. te felelősségteljesebb irányba léptél el, ő meg megmaradt a kamuzásnál.)

Ha szakítasz vele, ne fogadd vissza három hét után. Egy három éves kapcsolat lezárásához 3 hét kevés, akkor még hiányzik, ha szereted, ha nem. Elvégre az életed része volt, akár hogy is. Adj magadnak több időt. Ha még három hónap múlva is úgy gondolod, hogy mégis vele kell lenni, az már más. De három hét alatt még nem jutottál el addig, hogy visszarázódj normálisan a nélküle eltöltött életbe, így nem is igen lehet különbséget tenni, hogy most akkor jobb-e vagy sem.

Szia. Én vagyok, aki hasonló kérdést tett fel és válaszoltál is, meg írtad hogy nézzem meg én is a kérdést!

Huha ahogy elolvastam, mintha magamat és a páromat láttam volna végig magam előtt. Nehz helyzet de mindenre van megoldás! Ha úgy érzed, hogy nincs más út akkor bizony felejteni kell. De én a helyedben ahogyan csak tudnék harcolnék érte. Végülis már 3. éve vagytok együtt. Hódítsd meg újra, tervezzetek közös programokat( többet mint eddig) menjetek el kirándulni, sétálni, beszélgessetek sokat, és a lényeg, hogy alkalmazkodjatok egymáshoz) Ha látja rajtad az akaratot akkor szerintem ő is lépni fog. Ha emlékszel még az én sztorimra, akkor annyit elmondok, hogy mi a 4év alatt 3x szakitottunk, leghosszabb idő 4 hónap volt amit külön töltöttünk. Most nőnapkor ismét vége lett. Felejteni akartam, de ő megkeresett 3 hónap után, hogy tudja milyen, velem és nélkülem, és hiába mondja hogy nem szeret, nem így van. Mindenkiben engem keres, meg magának sem tetszik aki nélkülem lett. A szavaival idézve " egy pocsék utolsó féreg lett". Azóta tartjuk a kapcsolatot, és szerintem nem hülyeség ha békülünk, nem fog érdekelni ki mit mondd, ketten a szülők elé állunk és menni fog, csak együtt kell megpróbálni. Ha egy picit is szereted akkor ne add fel olyan könnyen, mert borzasztó tud lenni az a tudat, hogy már nincs veled!

Remélem tudtam segíteni, ha kérdésed lenne még, akkor saját bőrömön tapasztaltakból szivesen segítek.

Szióka és sok sikert! :)