Miért baj az, ha egy nőt eltart egy férfi?

Én megközelíteném egy olyan szempontból, hogy a jövőt nem tudhatod előre, és egy ilyen eltartott helyzetben az, akit eltartanak (mindegy, hogy az a nő vagy a férfi, és az is mindegy, hogy tehetősség vagy kényszer - pl. munkanélküliség - miatt) ki van szolgáltatva. És egy kiszolgáltatott helyzet mindig kérdőjeles hosszú távon. Lehet, hogy ma jó, lehet, hogy még holnap is, de mi van, ha eljön az az idő, amikor már nem lesz jó, amikor beüt a krakk, amikor az eltartó hirtelen csődöt jelent (bármi megtörténhet), elfogynak a tartalékok, bármi. Én szeretek felkészült lenni, és nem szeretek kiszolgáltatottan élni (mondom ezt úgy, hogy apám részéről sokáig kiszolgáltatott helyzetben éltem, és ő ezzel visszaélt, és azzal is, hogy anyu sokkal kevesebbet keres, mint ő, lenézi anyunak az amúgy felelősségteljes munkáját, mert eleve lenézi a nőket). Akinek pillanatnyilag minden rózsás és sose élt így kiszolgáltatott helyzetben, hogy szűkölködött, bántották, annak a fejében meg se fordul, hogy ha történik valami, ő is kerülhet ilyen helyzetbe. Én ezért tartom rossznak, mert csak a pillanatnak élnek egy szűk látókörrel, és ha mégis történik valami, ami eloszlatja a rózsaszín ködöt, az így élők vannak legjobban kétségbe esve.

Én egyébként nem csak ezért nem élnék így, hanem mert sokkal aktívabb életritmusom van és céljaim vannak, olyanok, amiket nem sokan értek el nagyban, és valahogy sose értettem azokat, akik megelégednek egy kevésbé aktív élettel.

Szia, az en egyik baratnomet eltartja a ferje. Evente tobbszor repulnek el kulfoldi nyaralasra, a divat, az uj auto, az aranyak naluk alap dolgok. (nogyogyasz a ferj)

A baratnomnek abszolut de abszolut semmi ertekitele nincs. En sokszor de nagyon sokszor megmondanam neki, hogy fogja vissza magat, eleg a dicsekedesbol.

A kisfiamat egyedul neveltem evekig, igaz sajat lakasom van, de egy fizetesbol eltunk csak. Az apukaja semmi gyerektartast nem fizetett. Nekem a penzt nagyon be kellett osztanom.

Amikor mondtam neki, hogy mennyi a tavfutes szamlaja a teli honapokban, az volt a valasza hogy o 40ezerert vett maganak csizmat. Azt mondta, hogy o nem is tudja mennyi a rezsijuk, mert minden a ferje szamlajarol megy. Meg se hallotta, hogy en a magas hoszamlarol beszelek, fel se fogta!:)

Nem baj, o a ruhaival meg a kulfoldi elmenyeivel dicsekszik en pedig azzal amit egyedulallokent leteszek az asztalra, munka, gyerekneveles, nyelvvizsga, szulinapi torta sutese a kisfiamnak.

A legtobb eltartott no tenyleg azt gondolja am, hogy o szarta a spanyolviaszt!:)

De ne azzal dicsekedjen senki se, hogy a ffi mit tesz le az asztalra, hanem azzal, hogy o sajat maga.

A mukorom, es a fitnesstudio nem nagy tudomany:)))

Kérdező, én kockázatosnak tartom :-)

Mellesleg semmi nem akadályoz meg abban, hogy süss-főzz otthon, ha úgy tetszik, akár munka mellett, ugyanis ha anyukám munka mellett (úgy, hogy otthon sokszor este 8-9-ig dolgozik még, miután hazajön a munkahelyéről) meg tudja csinálni (neki a sütés-főzés kikapcsolódás, élvezi), akkor ezt más is utána tudja csinálni.

Sziasztok.

Sajnos én az eltartottak szemszögéből nézem a dolgot.Szóval én nem dolgozom,de nem azért,mert nem akarok,vagy,mert sokat keres a férjem.Sajnos az én munkahelyem megszűnt és nem nagyon sok a lehetőség mostanában.De ezt mindenki tudja.Szeretnék elvégezni 1 tanfolyamot,remélve,hogy ezzel majd hamarabb munkához jutok segítve ezzel a családi kasszát.

Nálunk ez úgy működik,hogy a férjem soha nem vágta eddig a fejemhez ezt a munkanélküliséget.Valszín azért,mert én munka és építkezés mellett érettségiztem.(Megjegyzem nagyon jó eredménnyel.)Akkor éreztem a legjobban hasznosnak,tevékenynek magam,pörögtem,nem volt 1 perc megállás sem.Most pedig borzasztóan érzem sokxor magam.Pl nem vagyok jó semmire,lopom a napot,és így tovább.Persze itthon megcsinálok mindent,meleg ételre jön "haza" a férjem,próbálok mindent elintézni,h neki ne kelljen sok apró dolgokkal törődnie.Hogy ha "haza" jön,akkor csak velem törődjön.(A haza szót azért írom cicásan,mert külföldön élünk.)Sokszor vagyok emiatt depis,és a férjem az aki biztat,és vigasztal.Midig azt mondja,vegyem már végre tudomásul,hogy Ő komolyan gondolta,amikor aláírta a szegénységben gazdagságban dolgot.És nem biztos,hogy ez így lesz majd örökké.Előfordulhat,hogy majd nekem kell Őt eltartanom.Ez a dolog kiszámíthatatlan,mint minden az életben.Bármi történhet bármikor.Persze igaza van,de akkor is milyen már ez,hogy nem dolgozom.Viszont azzal nem értek 1et,hogy kiszolgáltatott lennék.Vagy,hogy emiatt dobna a férjem,vagy,hogy úgy kell lennie mindennek ahogy Ő akarja.Vagy hogy Ő diktál én meg ugrálok.Mert nem Ő dobna engem,hanem én dobnám Őt.Nem hiszem,hogy kevesebb értékű ember lennék csak azért,mert most rossz szériám van per pillanat.Én ismerek olyan házaspárt akik mind2en dolgoznak,a Nő haza megy munka után,mos főz,takarít,és a férje úgy bánik vele mint a kutyájával.Bocsánat nem,mert a kutya nagyobb becsben van tartva,mint a felesége.Vagy olyat is tudok szintén 2 fizus család,hogy haza ment a férj,ledobta az asszony elé a fizetését és megkérdezte a párját,hogy mikor keresel Te ennyit.Nekem ez megalázóbbnak tűnik,mint az,hogy most nem dolgozom.A férjemet pedig tisztelem és minden elismerésem az övé,amit nem szégyellek a szemébe is mondani.

És az hogy mit mondanak mások nem érdekel,mert én nem úgy élem ezt meg,hogy milyen kafa nekem,mert nem dolgozom.Lehet irigyelni.Nem olyan tök jó érzés ez.

Csak 1 példa az irigységre.Anyós pletykálta,h szórom a fia pénzét.A férjem pedig megkérdezte tőle,hogy miért baj ez?Talán te akarod szórni?