Tényleg nekem kell már 20-adszor is megbocsátani?
Sziasztok!
Érdekelne ti mit gondoltok, mert én már teljesen ki vagyok... A férjemmel megromlott a kapcsolatunk, nagyrészt az ő hibájából (lelki terror, igaz nem a legrosszabb fajta), és most elegem van. Egy apróbb hülyeségen dőlt ki nálam a liszt, és megmondtam neki, hogy már a sok veszekedés miatt elmúlt a szerelem is, már csak mint barátot tudom szeretni, amibe nem fér bele pl sex. Persze könyörgött, fenyegetőzött, hogy egyedül marad, magára gyújtja a házat, nem bír nélkülünk élni, megváltozik.... Már tavaly is volt egy pont mikor költözni akartam, de akkor mégis megadtam neki az esélyt.... De nem lett jobb. Az dühít fel, hogy tudta mi a baj, amíg volt rá lehetősége nem tett semmit. Miért csak most, mikor döntöttem??
Ráadásul anyám is azt mondja, lehet túl szigorú vagyok, adjak neki még egy esélyt, hisz ott van mindenünk és a gyerek is.... Mert most ő is jobban áll a dolgokhoz...
Tényleg ezt várja mindenki? Maradjak vele, mikor tudom hogy már nem tudok vele elvárt házaséletet élni? Nem akarom, hogy egyáltalán hozzám érjen!
Mondtam neki, hogy időre van szükségem, de úgy érzem megfulladok tőle, mindenhova jön velem, fél méterre nem megy messzebb, ráadásul még a melóhelyemre is bejön. Eddig sose járt ide, mindenki csak néz, hogy most mi van...
Nagyon érdekelnek a vélemények.... előre is köszönöm.
válasza:Nem, még nem bántam meg. Van egy kis lelkiismeret furdalásom, sajnálom, hogy egyedül maradt. tudom hogy ez tényleg szar lehet neki, de én is félek az egyedülléttől. Jó, én anyuékkal vagyok, de nincs mellettem társ, és fura 13 év után.
Néha magam sem hiszem el, hogy idáig jutottunk. De tudom, hogy nem bírnék újra vele együtt élni. Nem tudom neki elhinni, hogy minden más lenne. Egy ideig biztos, de utána?
Amúgy megvagyok, néha vannak rosszabb napjaim, de talán nem olyan vészes. A lányom sok erőt ad, őt nem nagyon viseli meg szerencsére, ő ugyanolyan vidám tud lenni mindennap. KIcsit bújósabb lett, és nem alszik egyedül. De ennyi.
Hello!
Holnap lesz az első tárgyalás, remélem minden rendben lesz, nem tesz keresztbe...
Még ma is békülni akar, kérdezi tőlem, hogy én hogy gondolom a folytatást. Mondtam, nem akarok békülni, erre megint, mintha most hallotta volna először, teljesen ki volt. Nem is értem, azért mert nem mondom neki minden nap, miért gondolja, hogy megváltoztatom?
De ha szóba is került, hogy fél mi lesz a tárgyaláson, mindig csak az jött ki, hogy attól fél kirakom a házból. Ami azért meglep, hogy nem a gyerek miatt aggódik, vagy mégis kérek gyerektartást, szabályzok-e esetleg láthatást, stb... Nem is kérte egyszer sem még hogy menjen át hozzá csak úgy délutánonként, mindig a gyerek akar menni. De még annyi sem, hogy hétvégén megkérdezné, ott alszik-e nála. Persze ezt tudom hogy azért csinálja, nehogy bulizni tudjak menni, vagy hapsizni. Mintha ez lenne a legnagyobb gondom most.
Azért szorítsatok!
Megvolt a tárgyalás, minden ok volt. Ő is azt mondta válni akar. Aztán mondta a bírónő a szokásos békítő szöveget, és ennyi.
Most úgy néz ki meg tudunk egyezni. Az biztos, ha rábólint, viszem is ügyvédhez, hogy alá is írja.
Jön az ítélkezési szünet, aztán szabadság, így csak szeptemberben lesz folytatás.
Sziasztok!
Nem tudom, még figyeli-e valaki a kérdést, de szeretném leírni, ma volt a második tárgyalás, meg volt a megegyezés, minden simán ment, elválasztottak minket.
Már a gyerek is megszokta, nincsenek kérdések, elfogadta. Sajnos az apja nem sokat van vele, majd kíváncsi leszek ezek után hogy lesz.
Köszönöm a válaszokat, és hogy segítettetek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!