Tényleg nekem kell már 20-adszor is megbocsátani?
Sziasztok!
Érdekelne ti mit gondoltok, mert én már teljesen ki vagyok... A férjemmel megromlott a kapcsolatunk, nagyrészt az ő hibájából (lelki terror, igaz nem a legrosszabb fajta), és most elegem van. Egy apróbb hülyeségen dőlt ki nálam a liszt, és megmondtam neki, hogy már a sok veszekedés miatt elmúlt a szerelem is, már csak mint barátot tudom szeretni, amibe nem fér bele pl sex. Persze könyörgött, fenyegetőzött, hogy egyedül marad, magára gyújtja a házat, nem bír nélkülünk élni, megváltozik.... Már tavaly is volt egy pont mikor költözni akartam, de akkor mégis megadtam neki az esélyt.... De nem lett jobb. Az dühít fel, hogy tudta mi a baj, amíg volt rá lehetősége nem tett semmit. Miért csak most, mikor döntöttem??
Ráadásul anyám is azt mondja, lehet túl szigorú vagyok, adjak neki még egy esélyt, hisz ott van mindenünk és a gyerek is.... Mert most ő is jobban áll a dolgokhoz...
Tényleg ezt várja mindenki? Maradjak vele, mikor tudom hogy már nem tudok vele elvárt házaséletet élni? Nem akarom, hogy egyáltalán hozzám érjen!
Mondtam neki, hogy időre van szükségem, de úgy érzem megfulladok tőle, mindenhova jön velem, fél méterre nem megy messzebb, ráadásul még a melóhelyemre is bejön. Eddig sose járt ide, mindenki csak néz, hogy most mi van...
Nagyon érdekelnek a vélemények.... előre is köszönöm.
Szerintem te valami másra vágysz mar....
és nem is biztos ,hogy"egy kis pitizéssel akar visszacsábítani"hanem lehet,hogy szeretne megváltozni csak nehéz. azt hiszem te mar tényleg nem szereted és teljesen elutasító vagy vele.az is kérdéses ,hogy a gyerekeknek mi a jó.Ha egyszer férjhez mész nem hagyhatod el a férjedet csak mert az a boldogság ha a pasik odavannak érted,udvarolnak.A lakás dolog pedig...hat eldobom az agyam,hogy ez a legfontosabb a mai világban,nem pedig a házastárs.szerintem anyukád azért latja másképp a dolgokat mert mikor ö fiatal volt mások voltak az erkölcsi normák....ne hidd,hogy mi olyan jó válaszokat tudunk adni abban,hogy mit tegyél és mit ne.nem is ismerünk ,a helyzetet sem tudjuk átlátni.ebben neked kell döntened,ne egy ilyen internetes oldal legyen mérvadó abban,hogy mihez is kezdesz az életeddel.Bar a nyakamat rá,hogy válás lesz ebből... sajnálom.
Először is vélemények érdekeltek, nem megoldások! Tudom, hogy nekem kell meghoznom a döntést, csak kíváncsi voltam, idegenek hogyan látják, vagy aki már volt hasonló helyzetben. Senkivel sem tudom megbeszélni, mivel nincsenek már barátaim sem, mindenki elfordult tőlünk, mert ő nem volt hajlandó velük találkozni...
Nem azért akarom elhagyni, mert nem udvarolt!!!! Most igenis teper, nagyon kedves, de ami volt,azt nem tudja megváltoztatni, én meg egyenlőre nem tudok túllépni rajta!
válasza:Kedves Kereki Mariann!
"Ha egyszer férjhez mész nem hagyhatod el a férjedet csak mert az a boldogság ha a pasik odavannak érted,udvarolnak."
Már megbocsáss de nem kellene az ember szavait ilyen durván kifordítanod.
Ki írta hogy azért hagyta el a férjét hogy férfiak udvaroljanak neki?
Nem tudsz olvasni? Vagy nem érted az olvasottakat?
Egyébként feltételezem te soha nem voltál még hasonló helyzetben mint a kérdező.
Köszönöm hogy megértesz, igen pont ezt tettem, mint írtam már, időt kértem, csak annyira ragaszkodik, hogy ez nem megy neki. Megértem őt is, persze, ezért is vagyok még otthon. Ezt is mondtam neki, mikor a gyerekkel hozakodott fel, ha nem érdekelne senki más, csak magam, akkor már nem lennék ott.
Pedig tényleg jó lenne, ha békén tudna egy hagyni, hogy minél előbb vége legyen ennek a helyzetnek, bármelyik irányba is, amit írtál is, nem akarom egyikünk idejét sem pazarolni, de ezt alaposan át kell gondolni...
Felvetettem, hogy mi lenne ha elköltöznék egy időre, hogy nyugodtan át tudjam gondolni, mert azért így nehezebb hogy ott van mellettem, de hallani sem akar róla, főleg a gyereket ne vegyem el tőle. Nélküle pedig nem megyek sehova. Mondjuk annyira nem értem, mert kb. 200 m-re mennék, bármikor láthatná, és ez nem azt jelenti hogy én nem beszélnék vele. Na de majd hétvégén biztos megint beszélünk erről, hiszen 4 napig leszünk egybe zárva...
Azért nagyon köszönöm, hogy így válaszolgatsz, ez is sokat segít, legalább kiírhatom magamból.
válasza:17.46!
Én vagyok az a válaszoló akinek reagáltál a hsz-ára, és az is akit vádaskodónak mondasz.
Ne haragudj ha kicsit keményebben fogalmaztam. Csak feldühít ha valaki azt írja nem szabad elválni, maradni kell ugyanabban a sivár kis életében mint amit élt.
Valóban lehet van egy kis igazság abban amit írsz.
Viszont! Én nem azért váltam el, mert azon járt volna az eszem hogy új férfiakkal ismerkedjek meg.
Hanem azért mert szó szerint megundorodtam attól az embertől aki akkor a férjem volt! Ivott, pénzt soha nem adott haza, velünk nem foglalkozott, neki csak a kocsma létezett. Túl fiatal voltam ahhoz hogy úgy éljem le az életem, hogy folyamatosan sírok és könyörgök neki változzon meg. Szabadulni akartam és a gyereket se egy üvöltözős kapcsolatban szerettem volna felnevelni.
Nem hiszem hogy az bűn, ha válásom után látszódott rajtam hogy mekkora mázsás súlyoktól szabadultam meg és boldog voltam. És igen, nyitott voltam a férfiak udvarlására.
No, de nem kell az ember szavait kiforgatni hogy csak azért válik el hogy férfiak udvarlásait fogadja...
Egyébként pedig MINDENKI aki elválik, az újrakezdés reményében válik el. Hogy a boldogtalan élete, boldog lehessen egyszer.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!