Tudok segíteni a tesómnak, vagy hagyjam békén?

Én mintha teljesen kilógnék a családból. Néha úgy érzem, én kakukkfióka vagyok. Ugyanis a családomban az a mottó, hogy majd lesz valahogy, olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Én vagyok az egyetlen, aki tudja mit akar (gyógyszerész leszek), persze munka mellett csinálom, de megvagyok. A tesómat viszont semmi nem érdekli. Most egy építőipari cégnél dolgozik, mint villanyszerelő. Csakhogy a cég ellen felszámolás zajlik. Múlt héten beszéltem vele, hogy mégis hogy tervezi a jövőjét. Nézett-e esetleg másik helyet. A válasz nem, majd lesz valahogy. Közben tudni kell róla, hogy van felesége, egy 1 éves lánya, és egy 3 éves fia. A neje otthon van a gyerekekkel. Fel lehet valahogy rázni, vagy hagyjam a fenébe. Amúgy érdekes, hogy elvileg mindketten ugyanazt a nevelést kaptuk, de szinte semmiben sem hasonlítunk egymáshoz. Rám egyáltalán nem ragadt az otthoni légkör. Igaz, hamar el is távolítottak ezzel maguktól. Ha nem is lehet felrázni, érti itt valaki, hogy mi motiválja az ilyen felfogást, illetve inkább mitől ilyen motiválatlan. Semmi felelősségérzete nincs. Mert addig amíg egyedül volt, még hagyján el lehet fogadni, hogy majd lesz valahogy. De most már családja van. Tudok valamit tenni?