Ma reggel öngyilkos lett apu, hogy lehet ezt feldolgozni?! 14/L

15,33 vagyok!

Még azt sem igazán értem, hogy te miért nem az okot keresed, miért inkább az izgat, hogyan tudod magad mielőbb túltenni ezen a "tragédián"?

Hmm... én még nem tudtam magamban eldönteni, hogy vajon ez a kérdés igaz e vagy sem. Inkább abban reménykedem, hogy kamu és senkinek sem kellett ilyesmin keresztül mennie, mint amit itt írtál kedves kérdező.

Mindenesetre az valóban fura, hogy egy fórumon akarod ezt megtárgyalni. Jobb lenne, ha olyas valakivel beszélnéd ezt meg, aki tudja, hogy ezt történt veled/veletek. Nem fontos, hogy ismerős legyen, lehet egy vadidegen is, a mentős, akit kihívtatok hozzá (nem tudom kit hívtatok ki), bárki, aki tudja, hogy miről van szó. Itt GYIK-en csak kétféle embert fogsz találni. Az egyik, aki egyáltalán nem hisz neked és értetlenkedik, hogy minek kell ilyen gonosz kérdést kitalálni, a másik aki még együtt is érezne veled, de méltatlankodik, hogy lepontozzák. Nem is értem ezen a lepontozásos dolgon mit csodálkoznak egyesek, hiszen épp ebben a Családi kapcsolatok kategóriában van az, hogy ha az ember annyit ír, hogy kék az ég, máris jön az ellen tábor. Egyesek úgy élik ki gyerekes vágyaikat, hogy rákattintanak arra a kis piros kezecskére. Mind1. Tehát itt csak össze fognak vitatkozni az emberek. Itt megértő fülre nem találsz. Szerintem most a családodnak épp elég nagy szüksége van rád, ne itt keress vígasztaló szót. Ha tényleg így van, ahogy írtad remélem minden rendben jön, bár nem igazán tudom, hogy lehet az ilyet feldolgozni. Mivel még nem voltam ilyen helyzetben, ezért csak azt tudom neked tanácsolni, amit én is tenni szoktam, ha nagyon el akarom terelni a figyelmem. Foglald el magad vmivel! Nem szabad ilyenkor a világ elöl elmenekülni és sajnálni magunkat. Ugyanúgy járj iskolába, sétálj anyukáddal, járj el külön órára, menj el a barátaiddal. Éljél!

Viszont azért reménykedem, hogy mégis kamu a kérdés. Szörnyű volna azzal a tudattal lefeküdni, hogy ilyen van a világban...

Őszinte részvétem!

Teljesen soha sem lehet feldolgozni, a szülők és nagyszülők elvesztése a legnehezebb, de ahogy telik az idő úgy lesz könnyebb. Sajnos ezen mindenki átesik előbb vagy utóbb.

Szia! Őszinte részvétem.

Én megértem, hogy itt, a gyk-n próbálsz beszélgetni. Egy ilyen trauma, ennyire hirtelen egyszerűen felfoghatatlan. Pláne, ha ezt ennyire fiatal korban kell megélni. Az első reakció haláseset kapcsán a tagadás, a hitetlenkedés.

Mások számára érthetetlen, hogy miért ülsz a gép előtt, és netezel, de én értelek. Össze vagy zavarodva, nem vagy képes felfogni, hogy mi miért történt. Napok kellenek ahhoz, hogy eljusson a tudatodig, a lelked mélyéig, hogy mi történt.

A legfontosabb, hogy most legyetek sokat együtt édesanyáddal, és a testvéreddel. A legtöbb erőt most egymásből meríthetitek. Beszélgessetek sokat, hogy sikerüljön feldolgozni a történteket.

Nagyon sajnálom.