Sosem fogom magam elfogadni?

14 éves vagyok csak, de minden testrészem gyűlölöm, és ez minden napomat tönkreteszi. Sminkelni sem tudok, mert minden reggel sírva fakadok, de nem merem elmondani senkinek, mert utálom, ha valaki sajnáltatja magát:( 11 évesen 57 kiló voltam, halálra szekáltak, elvették tőlem az ételt, lefogytam 43 kilóra, de most 47 vagyok, közben 160 centi, de minden cseszett felesleg a lábamra megy:[ és tudom, hogy nem normális, de képes vagyok egész nap meztelen nagy mellű lányokat nézegetni, ugyanis nekem alig van meg az A kosár is, és ez zavar a legjobban..és tényleg minden napom sírással kezdődik, mert meglátom a kis mellem és a vastag combom és kész is a katasztrófa. Ilyenkor be kell vennem 3-4 db illegálisan szerzett vényköteles nyugtatót, és a következő 4-5 órában csak bámulok ki a fejemből és alig emlékszem bármire is, hazamegyek és alszom. És van hogy napokig nem eszem semmit, de aztán kétségbeesek hogy úristen megint kisebb lett a mellem és szándékosan elkezdek enni, de Jézusom megint még nagyobb lett a combom, miért ettem?!

teljesen beleőrültem ebbe az egészbe, és nem merek róla senkinek beszélni, mert tudom milyen rossz érzés hallgatni az ilyen önsajnáltatást. Főleg amikor a 170 centis vékony lábú nagy mellű barátnőim panaszkodnak és ki kell futnom a mosdóba, és jön velem persze a gyógyszeres dobozom is..:[ mindig elhatározom, hogy nem érdekel, vannak ennél fontosabb dolgok is, de maximum akkor vannak nyugodt napjaim, amikor hétvégénként egyedül lehetek a sötétben egy bő, sötét pizsamában. De holnap reggel is meg kell fürödnöm, le kell vetkőznöm, aztán felvenni valami normális ruhát és már előre rettegek az egésztől:[